A Fülöp-szigetek semmit sem nyert a kínai barátságból

Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök több mint négy éve van hatalmon, azonban mindeddig nem sikerült bebizonyítania, hogy országának milyen előnye származik abból, hogy szorosabbra fűzte kapcsolatát Kínával.

A Fülöp-szigetek külpolitikája 180 fokos fordulatot vett 2016-ban, amikor Duterte került az elnöki székbe: a politikus bejelentette az ország Egyesült Államoktól – azaz katonai szövetségesétől – való “elszakadását”, majd szorosabb kapcsolatokat hirdetett Kínával.

Az elnök többek között félretette országa területi vitáját Pekinggel a Dél-kínai-tengeren, cserébe a dollármilliárdos infrastrukturális beruházásokért, amelyeket Kína ígért. A gond csak az, hogy a projektek nagy része nem valósult meg – vagy elhalasztották vagy törölték őket -, miközben a Kína-ellenes retorika egyre hangosabbá vált Duterte saját kormányán belül, illetve a Fülöp-szigeteki nép körében egyaránt.

Szakértők elmondása szerint a beígért kínai beruházások közül mindössze kettő – egy híd felépítése és egy öntözési projekt – teljesült, Peking emellett ráadásul nem hagyta abba a filippínó erők és civilek zaklatását a Dél-kínai-tengeren. Dutertét ezért egyre inkább azzal vádolják, hogy megalázta magát a kínaiak előtt, és semmit sem kapott érte cserébe.

Fokozódó belpolitikai nyomás

A Fülöp-szigeteki nép nagy része nem osztja az elnök Kína-politikáját, ők ugyanis továbbra is kedvezőbben ítélnek meg más globális és regionális hatalmakat: a Social Weather Stations közvélemény-kutató júliusi felméréséből kiderült, hogy a filippínók sokkal jobban bíznak például az Egyesült Államokban és Ausztráliában, mint Kínában. Sőt, a Kínába vetett bizalom jelenleg rosszabb, mint az előző év decemberében végzett felmérés során volt.

Az ázsiai óriás elleni közhangulatnak természetesen sem az nem tett jót, hogy berobbant a(z egyébként Kínából elszabadult) koronavírus-járvány, ami tönkretette a Fülöp-szigetek gazdaságát, sem az, hogy Peking folyamatosan fitogtatja erejét a Dél-Kínai-tengeren, ahol mindkét országnak vannak területi követelései.

“Mindez megnövekedett belpolitikai nyomást gyakorol Dutertére, hogy gondolja újra a Kína felé történő közeledést” – magyarázta egy a témában jártas szakértő. Éppen ezért a Fülöp-szigetek az elmúlt hónapokban – legalábbis szóban – több külpolitikai lépést tett Kína ellenében, amelyek elemzők szerint figyelemre méltóak a Duterte-kormány részéről:

• áprilisban az ország külügyminisztériuma közleményt adott ki, amelyben a Fülöp-szigetek szolidaritását fejezte ki Vietnámmal, miután a kínai parti őrség egy hajója elsüllyesztett egy vietnámi halászhajót a Dél-kínai-tengeren;
• szintén a külügyminisztérium júliusban, a hágai székhelyű Állandó Választottbíróság döntésének évfordulóján – amely kimondta, hogy Kína nem formálhat történelmi előjogot a Dél-kínai-tenger területeire -, egy újabb nyilatkozatban felszólította Pekinget az ítélet betartására.

Mindazonáltal Duterte kritizálói szerint az elnök mindeddig nem sokat követelt Pekingtől a hágai bíróság döntésének betartása érdekében. Még akkor is, amikor a Fülöp-szigeteki vezetésen belül erősödnek a Kína-szkeptikus hangok, Duterte többnyire hallgat – jegyezték meg elemzők.

Az elnöknek azonban kevesebb, mint két éve van hátra hatéves elnöki ciklusából, hogy elérje azokat a gazdasági eredményeket, amelyeket Peking megígért. Bár érvelése szerint országa még mindig “jobban jár”, ha elkerüli a Kínával való konfrontációt – tekintettel a köztük lévő “hatalmi aszimmetriára” -, tény, hogy az emberek egyre elégedetlenebbek.

Forrás: CNBC / Kitekintő