A Corbynomics népszerűbb, mint gondolnánk

Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt vezetője nem egy népszerű politikus. Egy nemrégiben a brit választók körében végzett felmérés azonban azt mutatja, hogy radikális gazdaságpolitikája viszont egyre inkább az.

Nagy-Britanniában hamarosan (bár az egyelőre nem világos, mikor) ismét választásokat rendezhetnek – szám szerint négy éven belül az ötödiket. Margaret Thatcher 1979-es hatalomra kerülése óta ennek a választásnak lehet a legnagyobb súlya a brit politikában, lévén a Brexit irányának meghatározása mellett az is ekkor dől el, hogy a szavazók átengedik-e Nagy-Britannia vezetését a legradikálisabb baloldali kormánynak, amelyet az ország valaha látott.

A Corbyn által vezetett Munkáspárt ugyanis a lehető legradikálisabb gazdasági menetrendet ajánlja a választóknak a ma ismert demokratikus világban. Ez magában foglalja:

• a nagyvállalatokra és a magas jövedelemmel rendelkező magánszemélyekre kirótt adók megemelését,
• a társasági részvények 10 százalékának átruházását a munkavállalókra, 
• a 32 órás munkahét bevezetését,
• az albérleti díjak korlátozását,
• a szakszervezetek megerősítését,
• a magániskolák vagyonának újraelosztását az állami szektorban – egy újabb olyan intézkedés, amely egyértelműen a magas nettó vagyonnal rendelkezőket sújtaná,
• valamint a Labour-kormány elkötelezettségét arra vonatkozóan, hogy a kulcsfontosságú iparágakat – beleértve a víz-, gáz- és vasúttársaságokat – kivonja a magánszektorból és visszaadja őket az állam kezébe.

Nyilvánvaló, hogy ezen politikák végrehajtásának valószínűsége attól függ, hogy a Munkáspárt megszerzi-e a többséget a törvényhozásban, vagy esetleg elegendő támogatást szerez-e egy “progresszív szövetség” létrehozásához a skót nacionalistákkal és/vagy a Liberális Demokratákkal, illetve a Zöldekkel.

Brighton, 2019. szeptember 24.
Jeremy Corbyn, a legnagyobb brit ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetője köszönti a résztvevőket a felszólalása előtt a párt éves kongresszusán Brightonban 2019. szeptember 24-én, az ötnapos esemény negyedik napján. Corbyn beszédében lemondásra szólította fel Boris Johnson miniszterelnököt.
MTI/EPA/Andy Rain

Egyesek szerint ez több okból kifolyólag sem fog megtörténni. Először is, a Munkáspárt támogatottsága jóval elmarad Boris Johnsonétól és a Konzervatív Pártétól: a legutóbbi 40 közvélemény-kutatás alapján a Labour egyikben sem tört az élre.

Másodszor, Corbyn ambivalenciája a Brexittel kapcsolatban egyértelműen a brit kilépést hevesen ellenző, EU-párti Liberális Demokraták malmára hajtja a vizet. A nemrégiben végzett felmérések egytől egyig azt mutatják, hogy minden negyedik ember, aki a legutóbbi, 2017-es választásokon a Munkáspártra szavazott, most a Liberális Demokraták és vezetőjük, Jo Swinson mellett tenné le a voksát. Ha a Brexit-ellenes párt a Labour kárára erősödik, ez megosztja az ellenzéket, ami viszont a konzervatívoknak kedvez.

Harmadszor, maga Corbyn hihetetlenül népszerűtlen. Az Ipsos MORI közvélemény-kutatói szerint jelenleg ő a legkevésbé kedvelt ellenzéki politikai vezető, mióta 1977-ben elkezdtek felméréseket végezni.

Hiába, Corbyn gazdaságpolitikája még így is vonzó

Természetesen van egy másik, ennek ellentmondó nézet is. A Munkáspárt támogatottsága jelentősen növekedhet a választási kampány során, akárcsak 2017-ben, amikor is Corbyn igen rosszul indított, de nem adta fel, és Tony Blair 2001-es elsöprő választási győzelme óta a legtöbb szavazatot zsebelte be pártjának. Corbynnak és csapatának nem titkolt szándéka, hogy Boris Johnsont “Nagy-Britannia Donald Trumpjának” állítsák be – egy felelőtlen Brexit-pártiként, aki szerintük a gazdag, az átlagember problémáit nem ismerő elit megtestesítője.

A Labour támogatottságát emellett amiatt is sokan alábecsülhetik, hogy a fent említett radikális gazdaságpolitika jóval népszerűbb, mint gondolnánk: az UnHerd Insight legutóbbi közvélemény-kutatása megerősíti az államosítás folyamatos és erőteljes támogatásának tendenciáját. Összességében a szavazók 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja a víz államosítását, 52 százalékuk ért egyet a villamos energia államosításával, 51 százalék pedig a gázéval, továbbá 60 százalékuk szeretné, hogy a vasút is újra állami kézbe kerüljön. A Munkáspárt szavazóinak körében ezek a számok még magasabbak: több mint 70 százalékuk támogatja a közüzemi szolgáltatások visszaszolgáltatását az állami szektornak, míg több mint 80 százalékuk szerint lenne ez jó ötlet a vasúti hálózatok esetében.

Ezek a számok azt a tényt tükrözik, hogy a britek nagy része úgy véli: a gazdasági rendszer a gazdagok javát szolgálja, és éppen ezért hihetetlenül pesszimisták a jövőbeli gazdasági kilátásaikat illetően, a pénzügyi válság és a megszorítások árnyékában úgy érzik, összenyomja őket az alacsony gazdasági növekedés és a növekvő megélhetési költségek.

És nem az államosítás az egyetlen a Munkáspárt programjából, amely meglehetősen széles körű támogatottságot élvez. Ilyen például az albérleti díjak maximumának korlátozása az infláció tekintetében, az egyetemi tandíjak állami támogatása, valamint annak biztosítása, hogy 2030-ig Nagy-Britannia hő- és villamosenergia-termelésének legalább 60 százaléka alacsony szén-dioxid-kibocsátású vagy megújuló forrásokból származzon.

Emellett fontos megemlíteni, hogy világosan látszik: az embereknek elegük van a megszorításokból. A brit Nemzeti Társadalomkutató Központ felméréséből kiderül, hogy – 2002 óta először – a szavazók többsége azt akarja, hogy az adók emelkedjenek, az ebből befolyó összegeket pedig fordítsák a kórházak, iskolák és egyéb közszolgáltatások korszerűsítésére, ezeket ugyanis évek óta elhanyagolják.

A jelenlegi légkörben lehetetlen megjósolni egy esetleges választás kimenetelét. Mindazonáltal amint ezek a közvélemény-kutatások mutatják: bár maga Corbyn nem népszerű, radikális gazdaságpolitikája annál inkább – és ezzel mindenkinek számolnia kell majd.

Forrás: Bloomberg