Kína legújabb hódítása: a Közel-Kelet

Három évezreden át a Közel-Kelet figyelme hol Keletről Nyugatra, hol épp fordítva, visszafelé terelődött. Most ismét egyre inkább az előbbi helyzet áll fenn, ugyanis a változó regionális dinamizmus közepette Kína kulcsszereplővé válik a térségben.

Ennek az átmenetnek két fő eleme van: az a tény, hogy az Egyesült Államok egyre érettebbé és energia-szempontból függetlenebbé válik, valamint az, hogy Ázsia gazdasági és politikai felemelkedése látszólag elkerülhetetlen. A Közel-Kelet a második világháború vége óta jelentős szerepet játszott az amerikai energiaellátási láncban, mára azonban az USA központi szereplővé vált az olaj- és gázpiacokon, ez pedig hozzájárul a regionális dinamika változásához.

Ami Peking a térséggel való kapcsolatait illeti, a közel-keleti politikusok és értelmiségiek történelmileg ösztönözték Kína elkötelezettségét. A posztkoloniális mozgalom során kialakított kötelékektől a kereskedelemre épülő alapokig, a közös ázsiai történelem és kultúra érzése ma még erősebb, mint a hidegháború idején, amikor az arab nacionalista értelmiségiek szorosabb kapcsolatokat akartak kiépíteni Kínával és a nemzetközi maoizmussal.

A mai arab vezetők egy erős, elkötelezett Kínát látnak, amely több mint egymilliárd emberrel és korábban elképzelhetetlen gazdasági kilátásaival „támasztja alá saját hitelességét”. Továbbá Kína védelmi együttműködése az ENSZ Biztonsági Tanácsával felbecsülhetetlen védelmi szövetségessé teszi. Ez különösen fontos a közel-keleti országok számára, amelyek új egyensúlyt próbálnak kiharcolni, mint új, független regionális szereplők – csakúgy, mint Irán vagy Törökország –, hogy ne essenek teljesen csapdába sem az amerikai, sem az orosz táborban.

Miközben nagy figyelmet fordítottak a kínai támogatásra Szíria és Irán kapcsán, a világ második legnagyobb gazdasága számos más témában is kulcsfontosságú befolyással bír a régióban. A kínai befektetési és infrastrukturális projektek Afrikában például azt jelentik, hogy Kína jelentős diaszpórát és kezdeményezések hálózatát hozza létre az arab államok déli határai közelében, Észak-Afrikában.

A 2013-ban útjára indított „új selyemút” (Egy Övezet – Egy Út) kezdeményezésnek köszönhetően rohamosan nő a kínai gazdasági tevékenység az afrikai partoknál. Innen már csak egy kis lépés lenne Kína számra tovább terjeszkedni Észak-Afrikában, és csatlakozni a fekete-afrikai kezdeményezéseken át a Földközi-tengerre irányuló projektekig.

A béke és stabilitás jövője Észak-Afrikában növelheti a kínai befektetéseket. Kína jelenleg nagy befektető és adományozó Líbiában, de az ország még mindig túl veszélyes és túlságosan megosztott Peking számára ahhoz, hogy bármiféle diplomáciai „megtérülést” láthatott volna a befektetésekért cserébe – legalábbis eddig.

Bár Algéria szorosan orosz befolyás alatt áll, mégis lényeges kínai diaszpóra lehetőségét rejti a szomszédos államokhoz képest. Egyiptomban pedig Kína lelkes támogatóra lelt az Egy Övezet – Egy Út programhoz. Az arab tavasz óta Kairónak sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt az Egyesült Államok és Oroszország támogatása között – nem tartozik egyik vagy másik táborhoz, ezért a kínai diplomáciai alternatívának köszönhetően sokat nyerhet. Az ázsiai ország ráadásul azért is vonzó partnernek tűnhet Egyiptom számára – amelynek köztudottan gondjai vannak a belföldi stabilitással –, mert Pekingnek alapvetően nem szokása beavatkozni külföldi szövetségeseinek belügyeibe.

Míg a hosszú távú béketeremtés kínai partnerséget hozhatna Líbiának és Algériának, rövidtávon Egyiptom az, amely a legígéretesebbnek látszik a kínai befektetők és diplomaták számára.

A legnagyobb potenciál a kínai kapcsolatok kiépítésére azonban a Perzsa-öböl-menti arab államok esetében mutatkozik. Kína ugyanis egyedülálló előnnyel rendelkezik ebben a régióban.

Bár Szaúd-Arábiával elindult valamiféle közeledés, Iránnal és Szíriával ellentétben Oroszországnak nagyon kevés lehetősége van megszerezni az Öböl-menti országok barátságát. Moszkva és Rijád így csak az OPEC-megbeszélések kapcsán tartanak fenn valamiféle kapcsolatot. Ezzel szemben a szaúdi és a kínai együttműködés olyan kiterjedt, hogy még egy közös űrkutatási projektet is magában foglal.

Az igazi kulcs itt az, hogy két fontos folyamat egyidejűleg megy végbe: az Egyesült Államok szerepe halványul a Közel-Keleten, míg Kína gazdasági és diplomáciai hatása egyre inkább nyilvánvalóvá válik. Az USA ugyanis jelenleg a gazdasági-diplomáciai egyensúly helyett egyre inkább kizárólag a diplomáciára támaszkodik. A szíriai légicsapások és a katari diplomáciai elszigeteltség például kevés gazdasági megtérülést jelent Amerikának. Ugyanakkor Kína kereskedelmi és diplomáciai erőfeszítései megerősítik az ország energiaellátási láncát, és kínai fogyasztási cikkekkel kövezik ki az „új selyemutat”.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: CNBC

Friss hírek

Piaci körkép: megpihen a DAX a kétnapos rali után

Vegyes hangulatban kezdték a napot az európai indexek, a befektetők a meglévő oltások hatásosságát mérlegelik az új vírusvariánsra vonatkozóan. A BioNTech mely a Pfizerrel együtt gyárt vakcinákat, 6%-ot esett, miután egy tanulmány szerint az Omicron részlegesen ki tudja kerülni a kétdózisos vakcina nyújtotta védelmet. 

Read More »

Csökken az Omicron miatti aggodalom, 15.600 pont felett a DAX

Magasabban kezdték a napot az európai indexek, köszönhetően a kínai monetáris feltételek lazításának és annak, hogy az Omicron vélhetően mégsem lesz olyan negatív hatással a gazdasági fellendülésre, mint azt előzetesen gondolták. Másrészről viszont ez egyben azt is jelenti, hogy a jegybankok tartják magukat ahhoz, hogy elkezdik visszavonni a piaci ösztönző eszközöket.

Read More »

Leave a Reply