Az egész euróövezetre veszélyes az olasz belpolitikai ámokfutás

Londoni pénzügyi elemzők szerint az olaszországi piaci feszültség szerdai enyhülése valószínűleg csak átmeneti, és az olasz politikai válság tovagyűrűző gazdasági-pénzügyi hatásait a közép-és kelet-európai EU-gazdaságok is megérezhetik, bár ezt a járványhatást több helyi tényező mérsékelheti.

Az egyik legnagyobb londoni központú globális gazdasági elemzőház, a Capital Economics szerdai helyzetértékelésében közölte: jelenlegi várakozása szerint a tízéves olasz állampapír hozama a szerdai megtorpanás után idővel ismét felfelé indul, és 2018 végére 4 százalék körüli szinteken jár majd.

A ház szerint a közép- és kelet-európai EU-gazdaságokat esetleg elérő járványhatás egyik potenciális csatornája a külkereskedelem. A ház adatai szerint a térségbeli gazdaságok olaszországi exportjának értéke jelentős, az országcsoporton belül a hazai össztermék (GDP) 2-5 százaléka között mozog. Ezért ha a jelenlegi olaszországi politikai és piaci felfordulás következményeként meredeken visszaesik az olasz importkereslet, az a közép- és kelet-európai EU-gazdaságok exportbevételeire is nyomást gyakorolhat – hangsúlyozzák a Capital Economics londoni elemzői.

Megint az olasz bankok

A ház szerint az olasz válság másik közép- és kelet-európai begyűrűzési csatornáját a bankok jelenthetik. A cég kimutatása szerint a térségi EU-gazdaságok közül csak Lengyelországban nem kiugró az olasz bankok szerepe a hitelellátásban, a régió többi gazdaságában a hitelkiáramlás jelentős hányada közvetlenül vagy közvetve – a helyi leánybankok révén – olasz bankoktól ered.

A Capital Economics londoni elemzői szerint ennek alapján egyértelműnek tűnik a járványkockázat, hiszen ha az olasz bankrendszer problémái súlyosbodnak, akkor az olasz bankok feltételezhetően visszafognák térségi leánybankjaik finanszírozását.

A ház hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a közép- és kelet-európai bankszektorok zöme jól védettnek tűnik az olaszországi problémáktól, a helyi érdekeltségek hitelkihelyezési aktivitása nem függ az olaszországi anyabankoktól érkező nagybani finanszírozástól, a térségi gazdaságokban a kinnlevőségek és a betétállomány rátája általában jóval elmarad a 100 százaléktól.

Szlovákia azonban kivétel lehet, mivel itt a bankszektor kinnlevőségeinek és betétállományának rátája meghaladja a 100 százalékot, és az Olaszországba irányuló szlovák export GDP-arányos értéke magasabb, mint a térség többi országában.

Az euróövezeti tagság kérdése

Egy másik nagy londoni gazdaságpolitikai és monetáris elemzőház, az Official Monetary and Financial Institutions Forum (OMFIF) szerdai helyzetértékelése szerint az olasz válság eszkalálódása potenciálisan akár a tíz évvel ezelőttihez hasonló léptékű globális pénzügyi válságot is okozhat, különös tekintettel arra, hogy az amerikai kormány éppen most élezi a kereskedelmi feszültségeket az Európai Unióval.

Az OMFIF elemzői hangsúlyozzák, hogy az olasz gazdaság tízszer akkora, mint Görögországé, amelynek adósságválsága alapjaiban ingatta meg az euróövezetet, így ha Olaszország távozni kényszerül az euróövezetből, azt a valutaunió aligha élné túl jelenlegi formájában.

A ház kimutatja, hogy az olasz közadósság-állomány 2500 milliárd dollárnak felel meg – ez az olasz hazai össztermék 132 százaléka -, így Olaszországé a világ harmadik legnagyobb államadósságpiaca az Egyesült Államok és Japán után – ráadásul az adósságot évek óta nem tudták érdemben csökkenteni.

Ha az olasz állam törlesztésképtelenné válna – ami szinte bizonyosan bekövetkezne, ha Olaszország elhagyná az euróövezetet és emiatt megugranának az olasz állam hitelköltségei -, az nagy bizonyossággal olyan kiterjedésű európai bankválságot okozna, amely elérné az Egyesült Államokat is.

Az OMFIF szerdai tanulmánya szerint a jelenlegi a helyzetben Olaszországnak az amerikai-európai kereskedelmi feszültségek éleződésére van a legkevésbé szüksége, az amerikai kormány azonban éppen ebbe az irányba tart a különböző büntetővámok kilátásba helyezésével.

Forrás: MTI / Kitekintő