Kína lehet az amerikai védővámok nagy nyertese

Ha Donald Trump amerikai elnök valóban Kínát célozta meg az acél és az alumínium importvámjának tervezett bevezetésével, akkor nagyon mellélőtt. A kínai vezetők ugyanis jó eséllyel nemhogy nem utasítják el az intézkedéseket, hanem jó okuk van arra, hogy tárt karokkal fogadják őket.

Kína kétségtelenül a globális acélipar nagy, gonosz farkasa – nagyjából tízszer akkora az acélgyártási kapacitással rendelkezik, mint az Egyesült Államok. A világ második legnagyobb gazdaságát sokan olcsó acéldömpinggel vádolják a globális piacokon, ami ellehetetleníti a versenytársakat. A Trump-kormányzat korábban többször próbálta győzködni a kínai vezetőket, hogy csökkentsék az ország acélgyártását, hogy kisebb nyomás nehezedjen az amerikai gyárakra. A kérés mindeddig süket fülekre talált.

Az amerikai elnök egyértelműen úgy véli, hogy a védővámok bevezetése az elkerülhetetlen következő lépés. Mégis, bárminemű Kínának okozott fájdalom, amelyet Trump importkorlátozásai okozhatnak, minimális lesz. 2017-ben az amerikai acélimport mindössze 3 százaléka származott Kínából. Mint arra a Bloomberg közgazdásza, Tom Orlik rámutatott: Kína teljes acél- és alumíniumexportja csupán az állam GDP-jének 0,5 százalékát teszi ki, és ebből is csak relatíve kis mennyiség megy az Egyesült Államoknak. Még az amerikai piachoz való hozzáférés teljes elvesztése is csak elhanyagolható hatást gyakorolna a növekedésre.

Kína már elkezdte megnyirbálni az acéliparban keletkezett többletkapacitást saját – környezeti és gazdasági – céljainak érdekében: körülbelül 50 millió tonnával fogták vissza a termelést 2017-ben. Bár ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog, az amerikai védővámok semmilyen módon nem befolyásolják a döntést. (Összehasonlításképpen az Egyesült Államok tavaly kevesebb, mint egy millió tonna acélt importált Kínából.)

Paradox módon az importvámok bevezetése leginkább az USA legnagyobb ázsiai szövetségeseinek fog ártani: Dél-Koreának, amely az összes amerikai acélimport közel 10 százalékát tette ki tavaly, valamint Japánnak, amely mintegy 6 százalékát. Még Tajvan is, amely 4 százalékos részesedéssel rendelkezik e behozatalból, többet szenvedne Kínánál. Ugyanez igaz a világ többi részére.

Kína ezzel szemben csak nyer a dolgon. Hacsak az Egyesült Államok nem tesz kivételt minden szövetségesével – amelyek közül néhány, köztük Kanada és Ausztrália, még mindig reménykedik, de lássuk be: ez nem valószínű – a védővámok sokkal nehezebbé teszik az Egyesült Államokkal való bármilyen formában való együttműködést.

Ázsiában kifejezetten olyannak látják Trumpot, mint aki túl lágyszívű Kínával és túl durva „közeli barátaival”. Az amerikai elnök már kiléptette az Egyesül Államokat a TPP-ből, azaz a Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Egyezményből, amely azt lett volna hivatott elősegíteni, hogy megszilárdítsa az USA szövetségeit a csendes-óceáni térségben. Ezen kívül Trump azzal fenyegetőzött, hogy kilép a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodásból is. Az ilyen lépések nemcsak az Egyesült Államok szövetségeseit sértették, hanem komoly kérdéseket is felvetettek Amerika hosszú távú, a térség iránti elkötelezettségével kapcsolatban.

Kína pedig nem rest kihasználni Donald Trump ballépéseit: zaklatja és fenyegeti szomszédait számos biztonsági és területi kérdésben – vegyük például a dél-kínai-tengeri területi vitákat. Az egyetlen módja annak, hogy az Egyesült Államok harcba tudjon szállni az egyre növekvő kínai hatalommal szemben, az, ha olyan szövetségeseket tudhat magáénak, mint például Japán, Dél-Korea, Ausztrália vagy India. Bármilyen civódás köztük azonban Kína stratégiai érdekeit szolgálja.

Talán ezért reagált Trump bejelentésére Kína viszonylag enyhén, egyszerűen csak arra ösztönözve az országokat, hogy kerüljék el az egyoldalú kereskedelmi korlátozásokat. Ha a Fehér Ház valóban fájdalmat akart volna okozni Kínának, akkor számos más iparágat megcélozhatott volna, az elektronikától a cipőkig. Az acél és az alumínium importvámjának tervezett bevezetése Kína szemszögéből tehát korántsem valódi kereskedelmi háború, inkább baráti tűz.

Forrás: Bloomberg / Kitkintő