Bíróságra mehetünk Brüsszel miatt

Indoklással ellátott véleményt küldött Magyarországnak és négy másik „új” tagállamnak csütörtökön az Európai Bizottság a termőföld vásárlását aránytalanul korlátozó törvényi előírások miatt, amelyek a testület megítélése szerint ellentétesek a szabad tőkemozgás és a letelepedés szabadságának elvével.

Brüsszel több mint egy évvel ezelőtt indított kötelezettségszegési eljárást a magyar földtörvény miatt, amit csütörtökön léptetett a második szakaszba.

Az elmúlt egy évben a Bizottságnak és a magyar hatóságoknak számos vitás kérdést sikerült tisztázniuk, illetve tulajdonképpen három fő kérdésre leszűkíteni a vitatott magyar rendelkezések körét. Ezek közül az első a jogi személyek földtulajdonszerzését kategorikusan tiltó rendelkezés, amire a Bizottság szerint Magyarországnak nem sikerült elfogadható érvet felmutatnia.

A második az az előírás, ami szakmai végzettséghez köti a földvásárlás lehetőségét, ami tehát kizárólag agrártermelőknek van fenntartva. A harmadik kifogásolt szabály az a rendelkezés, miszerint csak a gazdálkodó veheti meg a termőföldet, aki maga meg is műveli.

A Bizottságnak nincs kifogása a termőföld piac tagállami hatóságok által történő szabályozása ellen, ami a mezőgazdasági terület művelés és használat alatt tartását és a helyi vidék fejlesztését hivatott előmozdítani. Brüsszel ugyanakkor úgy látja, hogy az említett tagállamok által hozott döntések némelyike szélsőségesen és szükségtelenül korlátozó és diszkriminatív más uniós tagállamok polgáraival szemben.

Bizottsági részről általában nem vitatják, hogy a termőföld különleges vagyontárgynak számít, amelynek forgalmában indokoltak lehetnek bizonyos korlátozások. Ez egyébként az eljárás tavaly március végi bejelentése kapcsán kiadott bizottsági közleményből is kiderült, amely „a vidékfejlesztés előmozdítása, a földek művelésben tartása és a termőföldárakra nehezedő spekulatív nyomás kiküszöbölése érdekében” elviekben lehetséges tart helyi szabályzást a földhöz jutás feltételeit illetően.

A más EU-országbeli vásárlókkal szembeni – Bizottság által vélelmezett –hátrányos megkülönböztetést ugyanakkor tartós állapotnak nem ismerhették el, mivel a földvásárlás (elvi) szabadsága az unión belüli szabad tőkeáramlás egyik sarokpontja.

A magyar földforgalmi törvényben egyebek között az a kitétel váltotta ki az eljárás elindítását, amely megköveteli, hogy a földet vásárló gazdálkodó maga kell, hogy művelje a földjét. Aggályosnak tartották az adásvételi szerződések jóváhagyásának a módját (az önkormányzatok jelentős beleszólási lehetőségét), bizonyos szakmai végzettségek megkövetelését is. A nem magyarokkal szemben diszkriminatívnak tartották, hogy a magyarországi földvásárlónak az országba bejelentett lakcímmel, és korábban már ott folytatott üzleti tevékenységgel kell rendelkeznie.

Összességében bizottsági részről a magyar törvény korlátozó jellegét aránytalannak és egyes kitételeiben diszkriminatívnak ítélték, ami a tőke szabad áramlásának már említett akadályozása mellett a letelepedés szabadságának elvével is szembe megy.

A színlelt szerződések ügyében indult eljárás állása

A színlelt szerződéseket megszüntető magyar törvény miatt indult eljárás ügyében értesülésünk szerint tovább folyik az egyeztetés Brüsszel és Budapest között.

Ebben az ügyben utoljára tavaly júliusban volt érdemi fejlemény, amikor a Bizottság második szakaszba léptette a 2014 októberben indult kötelezettségszegési eljárást. Brüsszelnek továbbra is az a véleménye, hogy a 2014 májusában életbe lépett magyar szabályozás megsérti a tőke szabad áramlására és a letelepedés szabadságára vonatkozó uniós előírásokat és a tulajdonhoz való jogot is, ami az EU alapvető jogi chartában van rögzítve.

A kötelezettségszegési eljárást a külföldiek által a földtulajdonszerzést korlátozó magyar jogszabályok kijátszása céljából jellemzően 2002 előtt megkötött haszonélvezeti (és zseb-) szerződések megszüntetését elrendelő magyar törvény ügyében indította 2014 októberében a Bizottság.

A Bizottság által kifogásolt rendelkezések értelmében a földhivatal május 1. – a törvény elfogadásától számított négy hónapos átmeneti időszak – után törölheti a szóban forgó zseb- és haszonélvezeti szerződéseket, amelyek a magyar jogértelmezés szerint a földvásárlás terén fennálló nemzeti moratóriumot voltak hivatottak kijátszani, ezért törvénytelenek voltak. A magyar jogban ugyanis a földtulajdonra vonatkozó haszonélvezeti jog a közvetlen hozzátartozók és nem külföldiek számára van fenntartva.

A Bizottság a 2013. decemberi törvény két rendelkezését vitatja, illetve él a gyanúperrel, hogy azok ellentétesek a tőke szabad áramlására vonatkozó uniós szabályokkal. Az egyik kifogás, hogy a jogszabály egy korábbi rendelkezés módosításával 20 évről 4 és fél hónapra szűkítette a haszonélvezeti jogot szerző külföldi befektetőknek biztosított átmeneti időszakot. „Az új törvény úgy tűnik, hogy megfosztja az érintetteket szerzett jogaiktól és a befektetésük értékétől” – hangsúlyozta korábbi közleményében a testület.

A Bizottság ugyanennek a törvénynek egy másik rendelkezését is vitatja, amely a 1994 júliusa előtt kötött földbérleti szerződések egyoldalú és nagyon rövid határidejű felmondására ad lehetőséget.

Brüsszel a kormánnyal folytatott korábbi levélváltásai során egyenesen úgy vélekedett, hogy a haszonélvezeti szerződések megszüntetése a befektetők befektetéseinek kártérítés nélküli kisajátításával ér fel. A magyar kormány szerint ez azonban nem állja meg a helyét, mivel a szóban forgó földeket nem államosítják, azok nem az állam tulajdonába kerülnek, hanem visszakerülnek a földtulajdonosokhoz.

Úgy tudni, hogy Brüsszel kész lett volna lemondani az eljárásról, ha a magyar fél megfelelő törvényi kereteket biztosított volna az érintett gazdák kártalanítására „a jóhiszeműen eszközölt befektetéseik” elvesztéséért. Budapest azonban azzal érvelt, hogy az ügy kizárólag az osztrák befektetőre és a magyar tulajdonosra tartozik, és az előbbi vitás helyzetben minden további nélkül bírósághoz fordulhat.

A Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar törvények nem tiltották a haszonélvezeti szerződések megkötését, és amit nem tilt a törvény, azt szabad. Így az érintett befektetők jóhiszeműen fektették be a pénzüket és jogukban áll megfelelő kompenzálásban részesülni, amit például egy hosszabb átmeneti időszakkal is szavatolni lehet. A korábbi törvény erre eredetileg 20 évet adott, ám ez a törvény módosítása óta leszűkült 4 és fél hónapra.