Így tartanánk meg az uniós milliárdokat

A 2020 utáni időszakban is jelentőségteljes kohéziós politika fenntartása mellett tort lándzsát egy hétfőn és kedden Prágában rendezett tanácskozáson nyolc “kohéziós” ország és Corina Cretu, a regionális politikáért felelős uniós biztos.

A BruxInfónak nyilatkozó források elmondták, hogy a politika melletti látványos kiállást mindenekelőtt két körülmény idnokolta. Egyfelől a migrációs válsággal összefüggésben több nettó befizető ország kevéssé félreérthető célzása az új tagállamoknak járó felzárkóztatási források csökkentésének szükségességére. Másfelől a 2014 és 2020 közötti hétéves keretköltségvetés küszöbön álló félidős felülvizsgálata, amire a Visegrádi Négyek Bulgáriával, Romániával, Horvátországgal és Szlovéniával kiegészülve tanácsosnak tartották már előre pozicionálni magukat.

Az említett országcsoport a jelenlegi hétéves időszakban a teljes kohéziós politikai keret nagyjából 50 százalékának lehívására jogosult.

A Bizottságot jogszabály kötelezi arra, hogy 2016 végéig előterjessze javaslatait a félidei felülvizsgálatra, ám ahogy legutóbb a Lisszaboni Szerződés körüli kavarások, most a brit referendum jelent komoly bizonytalansági tényezőt a dokumentum időzítésében. Jól értesült források szerint Jean-Claude Juncker csapata az EU-tagságról szóló referendum előtt igyekszik minden olyan kezdeményezést elkerülni, ami felingerelheti a briteket. Márpedig a költségvetési felülvizsgálat éppen ilyen kényes kérdésnek számít.

Ezért a Bizottság házatáján forrásaink szerint még nem nagyon kezdődött meg a mozgolódás, így a “kohézió barátai” is egyelőre csak találgatni tudnak arról, hogy Brüsszel csupán kozmetikai, vagy esetleg már a 2020 utáni pénzügyi időszakra gondolva radikális változásokat javasol-e majd a többéves keretköltségvetésben.

Utóbbi esélyét azonban megfigyelők szerint csökkenti at, hogy a 2013 februárjában elfogadott sarokszámok módosításához a tagállamok egyhangú döntése szükséges, az Európai Bizottságot pedig köti az MFF-ről (többéves pénzügyi keretről) szóló rendelet. “Ez azt jelenti, hogy az allokált források nem csökkenthetők” – szögezte le egy tagállami forrás. Mások ugyanakkor úgy vélik, hogy a jelenleg futó időszak felülvizsgálata és a következő, 2021-2026 közötti pénzügyi terv előkészítése szoros külcsönhatásban lesznek egymással.

A korábbi költségvetési tárgyalásoknak rendre a nettó befizetők adták meg az alaphangját, így a mostani prágai összejövetelt úgy is lehet értelmezni, hogy ezúttal a kohéziós országok kezdték a táncot.

Amiben úgy tűnik, hogy támogató partnerre találtak a regionális politikát felügyelő román biztosban. “Az új programok meggyőző és hiteles startja, a sikeres végrehajtással együtt a leghatásosabb érvünk lehet egy erős kohéziós politika 2020 utáni fenntartása mellett” – szögezte le Prágában mondott beszédében Corina Cretu.

“A politikánkat azon mérik majd le, hogy mennyire leszünk képesek eredményeket produkálni. A politika jövőjét az azonnali, gyors és zökkenőmentes végrehajtással biztosíthatjuk” – hangsúlyozta a biztos.

Cretu szerint a kohéziós politikának négy kihívásra kell megtalálnia a választ. Az első a rugalmasság kérdése, vagyis az a képessége, hogy a politika kiszámíthatóságának követelményét össze tudják egyeztetni az olyan új kihívásokra való reagálással, mint amilyen a migrációs válság. A második kihívásnak a regionális politikának az európai gazdasági kormányzás céljaival való összhangba hozását nevezte. Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az EU2020-as gazdasági stratégia céljainak teljesítéséhez és olyan strukturális reformokhoz, mint amilyen az egészségügy vagy az oktatási rendszerek átalakítása.

Cretu harmadikként a kohéziós politika újabb, még számottevőbb egyszerűsítését jelölte meg. Végül a negyedik elvárásként fogalmazta meg a teljesítményt, a terepen minél nagyobb hatás elérését és ennek dokumentálását, illetve ehhez kérte a nyolc ország segítségét.

A nyolc ország alapvetően a már ismert érveket vette elő a kohéziós politika mellett. Rámutattak, hogy a kohéziós politikát nem alamizsnaként hozták létre annak idején, hanem a belső piac működése nyomán kialakult vagy létrejövő különbségek kiegyenlítésére. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a politika a nettó befizetőknek is sok pénzt hoz a konyhára a cégeknek odaítélt megrendelések formájában (Egy korábbi Lengyel tanulmány szerint minden 1 euró uniós támogatásból 80 cent visszakerül a nettó tagállamok vállalkozóihoz).

Végül, ha óvatos formában, de azzal is a folytatás mellett érvelnek, hogy a konvergenciafolyamat még messze nem zárult le, sőt bizonyos esetekben lelassult és vissza is fordult. Jól tudva, hogy az ilyen érvvel csínján kell bánni, hiszen éppen a kohéziós politika hatástalanságára való bizonyítékként szerepelhet a politikát áramvonalasítani kívánó nettó befizetők érvrendszerében.