Választások Törökországban: Európa sorsa is eldőlhet

  • November elsején kerül sor ismét választásokra, miután az AKP júniusban elvesztette abszolút többségét, és azóta sem sikerült megállapodni a koalíciós kormányzásról.
  • Erdogan és az AKP célja a stabil többség megszerzése.
  • Egyelőre azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem sikerül javítania az Igazság és Fejlődés Pártjának és kénytelen lesz koalícióra lépni.
  • Törökország geopolitikai helyzete miatt a választás nem csak belpolitikai ügy, komoly nemzetközi politikai vonzatai is vannak.

Az előrejelzések szerint a november 1-re kitűzött választások is hasonló eredményeket hozhatnak Törökországban: az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) kénytelen lesz koalíciós partner után nézni, miután várhatóan nem lesz képes elérni az abszolút többséget.

A júniusi választásokon a 2002 óta stabil többséggel kormányzó AKP a szavazatok 40,5 százalékát szerezte meg, így nem tudott önállóan kormányt alakítani. A Köztársasági Néppárt (CHP) 25, a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) 17 százalékot hozott, illetve nagy meglepetésre a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) sikeresen átlépte a tíz százalékos bejutási küszöböt. 

Körülbelül egy hónapnyi folyamatos tárgyalásokat követően sem sikerült az Igazság és Fejlődés Pártjának koalíciós partnert találni, így Recep Tayyip Erdogan, az AKP egykori miniszterelnöke, ma Törökország elvileg semleges elnöke november elsejére tűzte ki az új választásokat. 

Erdogan két ciklust töltött miniszterelnökként, a török alkotmány értelmében azonban harmadszorra ezt a pozíciót már nem vállalhatta, így a szimbolikus köztársasági elnöki székbe került. A szimbolikus jellegtől függetlenül Erdogan mindmáig a török politikai élet legfőbb szereplője, továbbra is dominálja az AKP-t és kezében tartja a legfontosabb politikai kérdések irányítását. 

A júniusi választások egyik legfontosabb tétje az volt, hogy képes lesz-e stabil többséget szerezni az AKP, miután ezzel teljesült volna Erdogan azon elképzelése, miszerint a parlamentáris berendezkedésű országot – amerikai mintára – elnöki rendszerre alakítja, ezáltal immár nem, hogy nem szimbolikus, hanem jelentős jogkörökkel felruházva magát.

Ez azonban akkor nem sikerült, és úgy tűnik, – az előzetes elemzői várakozások ellenére is, amelyek egy megismételt választás esetére egyértelmű AKP győzelmet prognosztizáltak – hogy a novemberi választások után sem fog sikerülni.

A Gezici török közvélemény-kutató cég szerdán közzétett kutatása szerint az AKP 41,3 százalékon áll, amely az 550 parlamenti helyből 262-t jelentene. Ez a szám még mindig elmarad az abszolút többségtől, amelyhez 276 képviselői hely megszerzésére volna szükség. A Konda kutató cég ennél is kevesebbre, 40,9 százalékra becsülte az AKP-t.

“Ha van “A” terv, akkor felesleges a “B” tervről beszélni”, válaszolta Ahmet Davutoglu miniszterelnök újságírók azon kérdésére, hogy készen áll-e koalícióra lépni a legfőbb ellenzéki párttal, a Köztársasági Néppárttal. Hozzátette, “egyetlen reményük a koalíciós kormányzás, viszont a mi célunk, hogy egyedül mi kormányozzunk.”

Ugyanakkor a Reuters értesülései szerint privát találkozókon mind AKP, mind a CHP politikusai felkészültek arra az eshetőségre, hogy koalícióra kell lépniük annak ellenére is, hogy Erdogan elfogadhatatlannak tartja ezt. “Folyamatos kapcsolatban vagyunk a CHP-val, amennyiben koalícióra lesz szükség, meg fogjuk oldani”, mondta egy neve elhallgatását kérő AKP politikus.

A nemzetközi közösség, főleg Törökország nyugati szövetségesei és befektetők az ország jelenlegi bel- és külpolitikai helyzetéből adódóan a koalíciós kormányzást támogatják, amellyel tapasztalt és szakértő politikusok kerülnek a kormányba, illetve amely kordában tartja Erdogan autoriter kilengéseit. Törökország stabilitása kulcsfontosságú tényező szövetségesei számára a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam tevékenysége, illetve az Európára zúduló menekültáradat miatt. Viszont erősen kétséges, hogy egy AKP-CHP koalíció, főleg egy olyan, amelyben valószínűleg erős AKP túlsúly fog érvényesülni, stabilitást hoz az országnak. Sokkal inkább állandó pártpolitikai csatározásokhoz és a döntéshozatal lassulásához fog vezetni.

A mérsékelten iszlamista Erdogan szerint a CHP a szekularizmus bástyája, amelynek elitista mentalitása csak károkat okoz az országnak. Az azonban kétségtelen, hogy kulcsfontosságú szakpolitikai ügyekben, mint a gazdasági reform szükségessége, az Európai Unióval való szorosabb kapcsolatra való törekvés, illetve a kurd kérdés rendezése közel áll egymáshoz a két párt vélekedése. Erdogan azonban egyelőre nem kér a CHP-ből, sőt sokkal inkább a nacionalista MHP-vel való kapcsolatok javítását szorgalmazza.

“Egy AKP-CHP koalíció a legvalószínűbb opció jelenleg”, fogalmazott egy vezető CHP politikus, aki továbbá elmondta, a Kemal Kilicdaroglu pártelnök, illetve Ahmet Davutoglu között folyó koalíciós tárgyalások a júniusi választásokat követően a kudarc ellenére “konstruktívak” voltak. 

Minden a számokon múlik

Hiába Erdogan vonakodása a CHP-vel való koalícióra lépés kapcsán, amennyiben nem sikerül elérni az abszolút többséget, szinte elkerülhetetlen lesz a koalíciós kormányzás. Egy másik lehetséges forgatókönyv a kisebbségi kormányzás, amelyet adott esetben az MHP támogatna. 

Az AKP-ben uralkodó álláspontok azonban a legvalószínűbbnek a CHP-vel való koalíciós kormányzást tartják. “Függetlenül attól, hogy az MHP nem lelkesedik az ötletért, van esély kisebbségi kormányzásra is. De a CHP-vel való koalíció valószínűsége jóval nagyobb”, fogalmazott egy AKP politikus. 

Ettől függetlenül az Igazság és Fejlődés Pártján belül is uralkodik az az álláspont, hogy egy AKP-CHP koalíció nem lehet hosszú életű. “A koalíciós kormányzás kétéves időtartamra szólhat. Elképzelhetetlen, hogy ez a két párt hosszú távon együtt tudjon dolgozni”, fogalmazott az AKP egy politikusa.

Török szakértők szerint a koalíciós kormányzásnak kizárólag negatív hagyományai vannak Törökországban, amely tény ma sem igazán változhat. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy éppen  a koalíciós kormányzás kudarca lendítheti fel ismét az AKP támogatottságát, miután azt bizonyítaná, hogy stabil, egypárti kormányra van szükség annak érdekében, hogy az ország megfelelően működjön. 

A novemberi választás nem csak belpolitikai értelemben lesz kulcsfontosságú, hanem nemzetközi politikai szempontból is. Törökországot NATO-tagállamként, illetve fontos nyugati szövetségesként felértékeli földrajzi elhelyezkedése, miután azon Szíriával szomszédos, ahonnan menekültek százezrei indulnak meg Európa felé, ahol több mint négy éve dúl a polgárháború, és tevékenykedik az Iszlám Állam. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formáció és milyen módon gyakorolja a hatalmat az országban, hiszen stabilitásra van szüksége nem csak a török népnek, hanem a nemzetközi közösségnek is.

Káply Mátyás

Friss hírek

Stagfláció várhat a britekre

Hét hónapja nem mért mélypontra süllyedtek, jóllehet továbbra is élénkülést mutatnak a brit gazdaság aktivitásának csütörtökön ismertetett előzetes szeptemberi jelzőszámai. A tizenkét havi fogyasztói infláció emellett a múlt hónapban 3,2 százalékra gyorsult - soha nem mértek még ilyen hirtelen ugrást.

Read More »

30 millió lakás áll üresen Kínában

Kína ingatlanpiacát évek óta túlkínálat jellemzi, az ingatlanfejlesztők csak építenek és építenek, akkor is, ha éppen nincs kereslet a lakásokra. Ennek köszönhetően mára közel 30 millióra nőtt azoknak a lakásoknak a száma, amelyek eladatlanul, üresen állnak.

Read More »