Tovább menetelnek a katalánok a függetlenség felé

Bár nem szerzett abszolút többséget az „Együtt az (elszakadási) igenért” pártszövetség a vasárnapi katalóniai helyhatósági választáson, ám az ugyancsak függetlenségpárti szélsőbaloldali népi egység (CUP) párttal már koalíciós alapon többséget tudhatnak maguk mögött a 135 fős helyi parlamentben.

A tartomány eddigi elnöke, az évek óta szívósan a katalán függetlenségért küzdő Artur Mas jó előre azt ígérte, hogy amennyiben a szavazók többsége – az amúgy „rutineseménynek” számító regionális választáson – az elszakadás-pártiakat juttatja többséghez az új helyi parlamentben, azt „mandátumnak” tekintik majd arra, hogy az ez alapján formálódó új katalán kormány egyeztetést kezdjen Madriddal a spanyol királyságból való kiválásról.

Valójában – teszik hozzá elemzők – érdemben ilyen lépésre csak az idén decemberi országos parlamenti választás után nyílhat majd esély, lévén a jelenlegi – Mariano Rajoy-vezette – néppárti kormány alkotmányellenesnek minősít minden egyoldalú függetlenedési törekvést, és tárgyalni sem hajlandó róla. Viszont a Rajoy-kormány választási esélyei legalábbis kérdésesek, azaz távolról sem kizárt, hogy azt követően Mas már más tárgyalópartnerre számíthat. (Más kérdés – teszik hozzá megfigyelők – a spanyol középpártok többsége ma egyöntetűen ellenzi Katalónia kiválását, beleértve ebbe a katalán szocialista pártot is.)

Az „Együtt az igenért” vezetője egyébként formálisan nem Artur Mas, hanem egy korábbi zöld párti katalán EP-képviselő, Raül Romeva (2004-2014 között ült az EU parlamentjében), a Mas-vezette közép-liberális Katalán Demokratikus Konvergencia (CDC) csupán a legjelentősebb alkotóeleme ennek. A CDC-vel azonos platformon áll a Katalán Republikánus Baloldal, a Katalán Demokraták pártja és a zömében civil szervezetekből álló Baloldali Mozgalom.

Szövetségük a lapzártánk idején, a szavazatok 90 százalékának megszámlálása alapján az abszolút többséghez szükséges 68 képviselői helyből 62-t nyert, de valamennyi elemző emlékeztetett, hogy Mas már előre jelezte annak lehetőségét, hogy koalícióra lépjen a szintén határozottan függetlenség-párti szélsőbaloldali népi egységgel, amely az éjszakai szavazatszámlálás idején 10 további parlamenti helyre számíthatott.

Artur Mas részéről ez már a sokadik nekifutás a függetlenség elérése érdekében. Tavaly novemberre Barcelona már kiírt egy „függetlenségi népszavazást”, amit azonban a spanyol kormány, és utóbb a spanyol alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek minősített, ezért a voksolást először lefújták, majd jogi hatállyal nem bíró „alternatív konzultáció” címen mégis megtartották. Ezen egyébként a szavazók többsége egy független Katalónia mellett tette le a voksát.

A spanyol alkotmány jelenleg szuverenitási kérdésben csak olyan népszavazást engedélyez, amelyik az ország egészére kiterjed. A katalán parlament tavaly szeptemberben ehhez képest elfogadott egy olyan tartományi törvényt, amelyik a maga részéről elismeri a – nem ügydöntő, hanem konzultatív – helyi népszavazás megtartásának a lehetőségét, feltéve, hogy a feltett kérdés tartalma a népszavazást kiíró intézmény kompetenciájába tartozik. Mivel a katalán kormány szerint Katalónia függetlenségéről a helyi kormány hivatott a katalán népet megkérdezni, ezért a törvény barcelonai olvasatban elegendő jogi alapot teremtett volna a 2014. november 9-i referendumot megtartására. A madridi alkotmánybíróság azonban elvetette a katalán érvelést.

A katalán önállósodási törekvés gondolata önmagában amúgy nem új jelenség. Katalónia autonómiáját és a katalán nyelv használati jogát csupán 1978-ban ismerték el Madridban: a tartomány a harmincas években lezajlott spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán állt, és ezért utóbb Francisco Franco tábornok negyvenéves diktatúrája idején tiltott volt a katalán nyelv használata. A tartomány azóta is jogainak bővítésére törekszik, aminek lendülete a spanyol gazdasági válság elmélyülésével vált egyre erőteljesebbé. Főként azt követően, hogy a válság terhein való osztozásról sikertelen tárgyalást folytatott Artur Mas katalán elnök Mariano Rajoy spanyol miniszterelnökkel.

Katalónia jelenleg a spanyol GDP ötödét adja, ami amúgy fontos érvként jelent meg a katalán függetlenség-pártiak részéről a többi potenciális EU-partner felé, kilátásba helyezve, hogy egy önálló katalán tagország egy csapásra nettó befizetőként jelenne meg az uniós porondon.

Az EU- (és euró-)tagság megőrzése a helyi szavazók körében döntő mértékben esik latba, ezért is érvelnek a katalán függetlenségpártiak kitartóan azzal, hogy mindez átmenthető lesz majd önálló országként is. Mindezek fényében is okozott nem kis felfordulást egy, az Európai Bizottság elnökének tulajdonított, napokban született írásos válasz, amit az egyik katalán EP-képviselő ugyancsak írásos kérdésére feleletül küldtek. A szövegből ugyanis született egy angol, és egy spanyol verzió is, amelyek azonban nem fedték egymást. Az angol verzió szerint „nem a Bizottság dolga”, hogy állást foglaljon tagállami belső ügyekben, a spanyol szöveg ugyanakkor tartalmazott még egy több soros bekezdést arról is, hogy minden tagállam területi egységéről ezen ország alkotmánya, nem pedig valamely tartományának parlamentje illetékes határozni.

Ez utóbbi, szintén Jean-Claude Junckernak tulajdonított vélemény perceken belül bejárta a spanyol sajtót, és bizottsági részről nem győzték hangoztatni, hogy úgymond kizárólag az angol verzió tekinthető csak autentikusnak és hivatalosnak, és a spanyol szöveg „tévedésből” és „emberi hiba miatt” került csak nyilvánosságra.

A Bizottság szóvivője egyúttal sokadik ilyen jellegű kérdésre is újfent leszögezte, hogy EU-intézményi megítélés szerint, ha egy országrész önállóvá válik, akkor az új államnak minősül, és mint ilyen, ismét jelentkeznie kell EU-tagságra. Aminek kapcsán szakértők visszatérően megjegyzik, hogy a leendő katalán függetlenség éppen az EU-tagság alól húzhatja ki a szőnyeget, lévén, hogy erősen valószínűsíthető a spanyol kormány vétója egy katalán tagsági kérelemmel szemben.