Brazília: valóban társadalmilag kódolt a korrupció?

Brazília jelenleg több vonalon is válsággal néz szembe. Talán a legalapvetőbb probléma a korrupció, amely nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is komoly károkat okoz a dél-amerikai országnak.

Brazíliában a korrupció szerves részét képezi a társadalom fejlődésének. Egy 2012-es felmérés szerint majdnem minden negyedik brazil – a lakosság 23 százaléka – gondolja úgy, hogy a rendőrök lefizetése a pénzbírság megúszása érdekében nem tartozik a korrupció kategóriájába.

A számok bizonyítják, mennyire mélyen gyökerezik a korrupció a brazil mindennapokban. 2012-ben az egyik brazil egyetem összeállított egy 10 pontból álló listát, ami bemutatta a brazilok legjellemzőbb “korrupt” szokásait, amelyeket sok esetben nem is tartanak hibás cselekedetnek: ilyen például diákigazolványt hamisítani, hamisan igazolni a kolléga jelenlétét a munkahelyen (kilépéskor, belépéskor), aláírást hamisítani. A tanulmányban megkérdezettek 35 százaléka gondolta úgy, hogy vannak dolgok, amik talán helytelenek, de nem korruptak: ilyen például nem befizetni az adót, ha az túl magas. Ezt a tényt figyelembe véve a mai helyzet elemzésekor nem egyértelmű, hogy ez a társadalmi „berögzültség” elfogadása figyelhető-e meg a kormányzati szférában, mint természetes jelenség; vagy a kormányban és az államigazgatásban jelenlévő korrupció szivárgott le a társadalom szintjére. 

A Demokrácia és Választási Segítségnyújtás Nemzetközi Intézet (IDEA) Latin-Amerikával és a Karib-térséggel foglalkozó regionális igazgatója, Daniel Zovatto áttekintésében elmondta, hogy a korrupció a latin-amerikai országok többségében problémát jelent, az ellene való küzdelem hosszú távú folyamat, és úgy hiszi, hogy a 2015-ös események még csak a kezdetet jelentik.

Zovatto szerint a korrupció elleni fellépést belső intézményi csatornákon keresztül kell véghezvinni annak érdekében, hogy eredményre vezessenek, nem lehet külső nyomás alkalmazásával hosszú távú előrelépést elérni. Úgy véli, hogy szükség van ezeknek az intézményeknek a modernizációjára, valmint olyan politikai vezetésre, amely képes a megfelelő reformok bevezetésére és végrehajtására. Elmondta továbbá, hogy a korrupció sok országban jelen van, ami viszont rosszabb helyzetbe sorolja  Brazíliát, az a korrupció büntetlensége. Ugyan születnek törvények a megfékezésére, azoknak azonban nincs elég kikényszerítő erejük, nem hoznak létre ellenőrzési mechanizmusokat.

Brazília a nemzetközi porondon korrupciós botrányoktól hangos ebben az évben. A legnagyobb figyelem a brazil állami olajvállalat, a Petrobras körüli korrupciós botrányt (dollármilliárdokat sikkasztottak el például kenőpénzzel megszerzett rendeléseken keresztül) és az elnök, Dilma Rousseff vélt érintettségét övezi.

Egy júliusi felmérésből kiderült, hogy Rousseff népszerűsége mélyponthoz ért: a megkérdezettek 62,8 százaléka vélte úgy, hogy a megoldás az elnök eltávolítása lenne. Ennek egyetlen törvényes lehetősége az ún. impeachment-eljárás, amelyhez a törvényhozás mindkét házának kétharmados többségére van szükség (ez 342 szavazatot jelent, amelyből szeptember közepéig 280-at sikerült összegyűjteni). Azonban nem lehetünk biztosak benne, hogy az új kormány hatékonyabban tudná kezelni a korrupciós ügyek felgöngyölítését. Ami azonban tény, az az, hogy a korrupcióval vádolt kormánytagok száma egyre nő. A már elítélt számos brazil közméltóság soraiban olyan személyeket találunk, mint Joao Vaccari, a kormány volt pénzügyminisztere, akit 15 év 4 hónapos szabadságvesztésre ítélt a bíróság, vagy a korábbi Petrobras igazgató, Renato Duque, aki 20 évet és 8 hónapot kapott. Habár az elnök személye közvetlenül nem érintett, az a tény, hogy a korrupció „fénykorában” (2003-2010) ő volt a Petrobras elnöke mégsem hagyható figyelmen kívül.

A társadalmi elégedetlenség – ha lehet – tovább fokozódik, főként Rio de Janeiróban, ahol lassan mindennapossá válnak a tüntetések hol a korrupció, hol a szegénység, hol a bűnözés, esetleg mindezek kombinációja ellen. Ez a három aspektus most kimondottan felerősödik, miután a 2016-os riói olimpia óriási költségek árán jöhet csak létre, míg továbbra is jelentős a szegénység aránya, valamint rendkívüli mértékű a bűnözés az országban – és ezek a tények nem éppen összeegyeztethetők a brazil társadalom számára az olimpiai játékok fényűzésével.