Afrikai problémákra adott afrikai válaszok

A nemzetközi közösség, főleg a nyugati államok évek óta azon a véleményen vannak, hogy az afrikai kontinens problémáinak megoldásában az afrikai országoknak kell oroszlánrészt választaniuk. Arról viszont kevés szó esik, hogy erre mekkora reális esély van.

Segíthet-e Afrika Afrikán?

Afrikai vezetők és szakértők is kifejezték aggályaikat a kontinensen kívülről az afrikai államok belügyeibe történő beavatkozások miatt. A humanitárius intervenciókat sok esetben úgy értékelték a helyi vezetők, mint a neokolonializmus megnyilvánulásait, és számtalanszor elítélték a nemzetközi szervezeteket, többek között a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) amiért „előszeretettel” idéz be és vádol meg afrikai vezetőket, sokkal nagyobb arányban, mint bármely más kontinens vezetőit. (A bíróság eddig zömmel afrikai ügyekben vizsgálódott, például a Szudánban, Ugandában, Közép-afrikai Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. 2014 októberében például vádlottként jelent meg a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon Uhuru Kenyatta kenyai elnök, aki a vádak szerint felelős a 2007-es kenyai választások után az állítólagos választási csalások miatt kitört erőszakhullámért, melyben több mint ezeregyszázan haltak meg, és több mint hatszázezren menekültek el otthonaikból. Vagy említhetnénk a nemrégiben nagy port kavart esetet, amikor 2015 júniusában Omar Al-Bashir népirtással vádolt szudáni elnök az ICC-tag Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett Afrikai Uniós csúcson vett részt, azonban a Dél-Afrika nem tartóztatta fel, nem adta át az ICC-nek). Ugyanakkor korábban számos indokolt esetben sem történt beavatkozás nemzetközi részről, főleg amikor azt a nagyhatalmak érdekei nem kívánták meg (ld. pl. ruandai népirtás 1994-ben, illetve az azt követő afrikai Nagy Tavak régióban zajló menekültválság, amely közvetve hozzájárult „Afrika világháborújához”).

Ezen körülmények hatására született meg az „afrikai problémákra adott afrikai válaszok” doktrína, amelynek lényege, hogy a helyi-regionális problémákat helyben, a kontinens országainak vezetésével kellene megoldani. A regionális megoldásokat elvben az Afrikai Unió és számos tagországa is támogatja, a nyugati hatalmakkal egyetemben, akik nem szívesen kockáztatják katonáik életét és anyagi erőforrásaikat távoli konfliktusok oltárán. A nyugati országok tehát még Afrikánál is nagyobb elánnal támogatják az elképzelést.

Tapasztalatok

Azonban az elmúlt években sorozatosan bekövetkező válságok Líbiában (2011), Elefántcsontparton (2010–2011), Maliban (2013) azt bizonyították, hogy az „afrikai megoldások” sok esetben ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint a tradicionális intervenciók: az afrikai vezetők részéről hiányzik a politikai akarat a finanszírozásra, az afrikai hadseregek sok esetben nem alkalmasak komplex helyzetek kezelésére (gondoljunk csak arra, amikor Pretoria, Afrika egyik legjelentősebb országa egyoldalúan úgy döntött, hogy beavatkozik a Közép-afrikai Köztársaságban 2013-ban, de csúfos eredménnyel: 13 katonája meghalt, 27 megsérült és a Dél-Afrikai Köztársaság politikai-katonai visszavonulásra kényszerült), viták alakulnak ki az ENSZ és egyéb regionális szereplők között a feladatok és felelősség megoszlásáról.

Ha érdekli a folytatás, kattintson az afrikablog.hu-ra!

Biedermann Zsuzsánna

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »