Így reagált a nemzetközi sajtó a brit választásokra

Az európai lapok terjedelmes kommentárokban foglalkoztak szombaton  a brit Konzervatív Párt nagyarányú parlamenti választási győzelmével.

A német konzervatív Die Welt kommentárja szerint a brit választás „jó választás Európának”. Eddig csak a Grexit (Görögország euróövezeti tagságának megszűnése) miatt kellett aggódni, ezentúl viszont a Brexit (Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése) is napirendre kerül, ami a lap szerint jótékony hatású folyamatokat indíthat el. „Európának igyekeznie kell, és a jó irányba kell elmozdulnia, ha az euroszkeptikus torykat meg akarja tartani az EU-ban. A britek távolságtartása a kontinentális EU szinte szocialista viszonyaitól bebetonozódott David Cameron egyértelmű választási sikerével. A britek nem akarnak brüsszeli túlhatalmat, nem akarják a költségvetési uniót s a megszorítások politikájának fellazítását sem, ellenben erősebb gazdaságot, kevesebb szabályozást és több versenyt akarnak. E hozzáállással pedig jobban megtestesítik a haladó, felvilágosult, ultraliberális Európa korszellemét, mint az athéni forradalmár epigonok vagy az újraelosztás rajongóinak párizsi, római vagy berlini klubja” – emelte ki a Die Welt.

A másik vezető német konzervatív lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) a brit gazdaság állapotával hozza összefüggésbe, hogy a konzervatívok abszolút többséget szereztek. Az országot egyedül kormányzó pártok korszakát már lezártnak tekintették Nagy-Britanniában, Cameron azonban valamennyi előrejelzésre rácáfolva mégsem szorul koalícióra, pedig ugyan nem kormányzott sikertelenül az előző ciklusban, de „nem is imádták” a választók. Inkább arról lehet szó, hogy a választás napjára az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a kormány – és különösen Cameron és a pénzügyminiszter, John Osborne párosa – jól fogott hozzá a gazdaság fellendítéséhez. „A növekedés még nem érezhető valamennyi társadalmi rétegben, de él a remény, és mivel öt év alatt 2 millió új munkahely jött létre, szinte mindenki ismer valakit, aki már profitált” a kormány gazdaságpolitikájából – állapította meg a FAZ.

A baloldali Frankfurter Rundschau kiemelte, hogy egy csapásra átalakult a brit „politikai térkép”. Az új felállásban a főleg Angliában erős Konzervatív Párt és az ország északi részét uraló – alsóházi létszámát 6-ról 56-ra növelő – Skót Nemzeti Párt (SNP) viszonya lesz a meghatározó. A lap szerint „Cameron  éppen úgy söpörte el ellenfeleit délen, ahogy Nicola Sturgeon skót miniszterelnök északon, és az ország sorsa azon a kérdésen dől el, hogy sikerül-e megállapodásra jutnia a két pártvezetőnek, és akar-e együttműködni Anglia és Skócia”.

A liberális Süddeutsche Zeitung kommentárja szerint a brit választási rendszer „beépített igazságtalansága” miatt az alsóház összetétele nem tükrözi a társadalom sokszínűségét és a választók akaratát, Cameron pedig a saját bőrén fogja megtapasztalni ezt, amikor a pártján belüli irányzatok elkezdenek harcolni egymással. A kormányfőnek a szűk többség miatt minden voks fontos, és ez zsarolhatóvá teszi. „Választási teljesítménye hamar feledésbe merül, amikor a frakció újrakezdi kedvenc játékát, az alattomoskodást és a rombolást” – írta a müncheni lap.

A brüsszeli Le Soir szerint a konzervatívok választási sikerének fő oka az volt, hogy a kampány középpontjában a gazdaság állt. Cameron ezen a területen nagyon otthonosan mozog, míg munkáspárti vetélytársára árnyékként vetült a Gordon Brown kormányában (2007-2010) elkövetett hibák egész sora, a közvélemény nagy részét emellett zavarta az az eshetőség, hogy a Labour összefoghat a skót nacionalistákkal.

A Le Soir szerint Cameronnak kedvezett Ed Miliband „vitatott személyisége” is: az ellenzék vezére saját baloldali bázisának szilárd megnyerésére összpontosított, és elhanyagolta a centrum meghódítására való törekvést.

A római Il Messaggero kommentárja szerint az olasz jobbközép nem győzi dicsérni  Cameront, aki még az Északi Liga számára is hirtelen politikai példakép lett, noha a brit kormányfő ép „a populista erők elszigetelésével” tudott győzni. A lap Silvio Berlusconi exkormányfőt idézi, miszerint Cameron győzelme és a volt francia kormányfő, Nicolas Sarkozy „feltámadása” után a harmadik éppen ő, Berlusconi lesz, aki ismét győzelemre vezeti az olasz jobbközépet. 

A brit konzervatívok látványos választási győzelme paradox módon elhárítja azt a kockázatot, hogy az Egyesült Királyság a brit miniszterelnök által megígért népszavazás révén kilépjen az EU-ból – véli a Rzeczpospolita című jobbközép lengyel napilap.

A lap szerint Cameron azért helyezte kilátásba a népszavazást, hogy marginalizálja egyrészt saját pártja erősödő euroszkeptikus szárnyát, másrészt a populista függetlenségi pártot (UKIP). „Most mindkét erőt kiütötték” – állapítja meg, hozzátéve: Cameronnak most „szabad keze van abban, hogy, amint mindig is akarta, meggyőzze honfitársait az integráció előnyeiről”.

„Ez nem lesz nehéz” – véli a szerző, Jedrzej Bielecki – mivel a londoni Citytől a brit exportig „munkahelyek milliói függnek az unióban maradástól”. Ami Cameron követelését,  az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás korlátozását illeti, ha Angela Merkel német kancellár az uniós szerződések megváltoztatására nem is hajlandó, a végrehajtási rendelkezések módosítása tekintetében várhatólag kész engedményeket tenni.

A Wsieci című konzervatív lengyel hetilap hírportálján Grzegorz Kostrzewa-Zorbas szakértő a Skót Nemzeti Párt (SNP) sikeréről úgy véli, hogy azzal újból napirendre kerül Skócia függetlenségének kérdése. Az SNP új függetlenségi népszavazást fog szorgalmazni és a skót törekvések ösztönözni fogják más európai országok felbomlasztásának híveit „a kontinens nyugati részén Spanyolországtól Belgiumig, keleten pedig Ukrajnáig és más kelet-európai országokig”.