Repedezik a holland szélsőjobb?

Sokáig úgy tűnt, hogy a Geert Wilders vezette holland Szabadságpárt (PVV) az antiiszlamista retorika európai zászlóshajójaként igencsak nagyot kaszál a magas fokú terrorkészültségből, ennek ellenére a wildersi „deiszlamizációra” maguk a párttagok sem fogékonyak.

A Charlie Hebdo magazin munkatársai ellen elkövetett merénylet után Geert Wilders sokáig elemében érezhette magát: a bevándorló- és iszlámellenes politikus szinte minden fórumon reformjavaslatait népszerűsítette, amelyek eleinte rendkívül kelendők voltak a holland lakosság körében. A politikus a biztonság maximalizálását olyan egészen radikális lépésekkel érte volna el, mint a muszlim többségű országokból való bevándorlás korlátozása vagy a Schengeni Egyezmény előtti határrezsim visszaállítása.

A kezdeti lendület mára alábbhagyott, hiszen a legújabb felmérések alapján a párt támogatottsága a párizsi merénylet óta mindössze 0,2 százalékkal növekedett. Wilders persze próbálja menteni a menthetőt, és tagad minden vádat, amely szerint a párt profitálni szeretett volna az „iszlám bűneiből”, azonban a külpolitikai elemzők többsége is a PVV nagyobb térnyerésére számított.

Ennek ellenére a támogatottság elenyésző növekedése eltörpül Wilders igazi problémája mellett, hiszen az iszlám kérdésben maga a Szabadságpárt is megosztottá vált. A PVV-n belüli problémák nem újkeletűek, hiszen már 2014 áprilisában többen kiléptek a pártból, miután Wilders a marokkóiak hollandiai jelenléte ellen emelt szót, és a „marokkói bűnözés” fogalmat választási kampánya szerves részévé tette. Akkor a Szabadságpárt számos tagja is úgy gondolta, hogy a politikus messzire ment, a későbbi választási vereség pedig egyértelműen őket igazolta.

A párizsi merénylet hatására meghirdetett „Elég volt!” kampány szintén nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a wildersi reformjavaslatok újabb párton belüli ellenállásba ütköznek. A Szabadságpárt a közelgő tartományi választások miatt nem engedheti meg magának a megosztottságot, hiszen a márciusban megválasztásra kerülő 12 tartományi tanács határozza majd meg a Szenátus 75 tagját. A tét tehát óriási, azonban a PVV bukása sokak szerint borítékolt, hiszen a 2011-ben megválasztott 69 tanácsi tag közül 25 már kilépett a pártból.

További aggodalomra ad okot számukra, hogy a PVV helyi ága öt tartományban is kivette a választási kiáltványából a hidzsáb viseletének tilalmát, hiszen az nem csak a párton kívül, de a jelöltek között is kiverte a biztosítékot. „ Nem lehet választási sikert elérni ilyen szélsőséges javaslatokkal”- indokolta a döntést a Szabadságpárt Zeeland tartományi kampányfőnöke. Wilders ugyanakkor továbbra is köti az ebet a karóhoz, szerinte a kiáltványok megfogalmazása a helyi pártvezetés hatásköre, és a fejkendő viseletének tilalma nélkül is marad az antiiszlamista álláspont.