Egy névvita súlyos következményei

Az elmúlt hetekben megszaporodtak az immár 23 éve tartó görög-macedón névvita körüli csatározások. Nikola Poposzki macedón külügyminiszter és görög kollégája Evangelosz Venizelosz között hetek óta zajlik a párbeszédnek kevésbé nevezhető ide-oda üzengetés. A kiváltó ok az Európai Bizottság újabb ajánlása a macedón EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésére, amit majd követ a decemberi Európai Tanács döntése. Annak próbáltunk utánajárni, mik a gyökerei az immár két évtizedes konfliktusnak, ami gátat szab Macedónia európai integrációs törekvéseinek.

Talán már szokásosnak nevezhető, de mégiscsak említést érdemlő: bár Macedónia immár hatodik alkalommal kapta meg az Európai Bizottság ajánlását az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, azonban még mindig a startvonalon vesztegel. A végkifejlet immár hatodik éve ugyanaz lehet: a pozitív bizottsági javaslatot macedón szempontból lesöpri az egyhangúságot igénylő Európai Tanács döntése.

Az ügyet a decemberi Európai Tanács ülésen tárgyalják, a tagállamok, de nagy valószinüséggel még szavazásra sem nyílik alkalom, mivel nem kerültek közelebb egymáshoz az álláspontok az elmúlt évhez képest. Macedónia integrációs jövője tehát továbbra is az asztalnál lévők kezében van. De miről is szól a görög vétó? 

Területi igénytől való félelem, identitás, Nagy Sándor öröksége

A görög-macedón névvita 1991-ben kezdődött, amikor Macedónia – viszonylag könnyedén – kinyilvánította függetlenségét és elszakadt Jugoszláviától. Görögország egyből jelezte, nem fogadja el a „Macedón Köztársaság” országnevet mint az állam hivatalos megnevezését, mivel északi tartományukat is „Makedóniának” hívják. Ezen felül egy jelentős macedón kisebbség is él a tartományban, és a görögök ezzel akarják elkerülni az esetleges macedón területi igény benyújtását.

Nagy-Macedónia rémképe megjelenhet a görögök előtt, mivel több nacionalista nyilatkozat is napvilágot látott, miszerint egyesíteni kell a görög, az albán és az etnikai szláv macedónokat egy ország alá (hasonlóan a Nagy-Albánia vagy Nagy-Szerbia viziójához). A görög álláspont sarokköve a területi igénytől való vélt vagy valós félelem. 

Az viszont tény, hogy a partvidéki területeken élő macedónok száma jelentősen lecsökkent az évek során a kitelepítéseknek és az őket ért asszimilációs politikának köszönhetően. Nyugat-, Közép- és Kelet-Makedónia lakossága két millió fő, köztük a Görögország második legnagyobb városának számító Thesszalonikivel. Ebből körülbelül tízezres macedón közösség él a régióban, reálisan tehát ez aligha tekinthető elszakadási tényezőnek.

Mindezen felül a görög alkotmány kisebbségnek csak vallási kisebbséget tekint, a nyelvi-etnikai hovatartozást nem veszi figyelembe. Ráadásul Macedónia is kijelentette többször, hogy nincsenek területi követelései szomszédai felé. Itt megemlítendő, hogy egy esetleges macedón EU-s, illetve NATO-csatlakozás bármilyen területi követelés realitását drasztikusan lecsökkentené. 

A történelmi indoklása a névvitának mélyebbről eredeztethető, mely egyértelműen meghatározza a két nép identitását. Mivel a mai észak-görög „Makedónia” tartomány nagyrészt az ókori Makedónia területén fekszik el, a görögök nemcsak az állam nevét, hanem a „macedón” szót mint megfelelőt a nyelvre és az etnikumra is elutasítják. Athén azt is tagadja, hogy a modern macedónoknak bármilyen közük is lenne Nagy Sándorhoz és az ókori Makedóniához. 

Itt pár dolgot érdemes megemlíteni a görög állásponttal kapcsolatban. A görög történetírás kiemelt fontosságot tulajdonít az ókori és a modern görögök közötti azonosságnak, amely szellemi-kulturális kapocs, s melyet foggal-körömmel védeni kell a nemzeti identitás megóvása érdekében. 

Ehhez kapcsolódóan szerintük Macedónia kisajátít olyan görög jelképeket mint a Vergina-i csillag. Verginában (görög falu) régészek fededezték fel az ókori macedón királyok (köztük I.Philipposz) temetkezési helyét. Sírjában találtak egy larnaxnak nevezett aranydobozt, amelynek fedelét egy 12 ágú csillag ékesítette (ez a jel előfordul korabeli fémpénzeken is), és a független Macedónia nemzeti jelképévé vált. 

Az 1995-ös köztes megegyezés értelmében azonban Macedóniának ki kellett emelnie alkotmányából a Nagy-Macedóniára utaló részeket és a Vergina-i csillaggal elátott zászlóját meg kellett változtatnia a maira. A szerződés fontos része volt, hogy Görögország beleegyezett, hogy a névvita miatt nem fogja akadályozni Macedónia NATO- és EU-csatlakozását sem. 

„Kiegyezés”

Macedónia hosszas huza-vona után 1993-ban lépett be az ENSZ-be, „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság” (the former Yugoslav Republic of Macedonia – FYROM) néven. Görög nyomásra, amelynek kiváltó okai voltak a sorozatos tüntetések a legnagyobb görög városokban Macedónia függetlensége ellen, sem az Európai Közösség, sem a NATO nem ismerte el a „sima” nevet.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megállapította, hogy az ország megfelel az államiságra vonatkozó ENSZ kritériumoknak illetve az ENSZ Alapokmányának, és ajánlotta a Közgyülésnek a felvételt. Az ENSZ Közgyülese 1993. április 8-án fogadta el a határozatot. 

A határozat fő elemei közé tartozott a megállapítás miszerint a „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság” elnevezés egy átmeneti név, amíg a névvita nem oldódik meg. Továbbá a FYROM kifejezés egy hivatkozás, nem az ország nevére utal. Tulajdonképpen megállapítható, hogy ezzel az ENSZ a felekre bízta a vita megoldását. Az előbb említett köztes megállapodás azonban nem vezetett sikerre, mivel Görögország máig nem fogadja el az ország alkotmányos nevét, és továbbra is akadályozza Macedónia EU- és NATO-csatlakozását. 

Amikor 2008-ban Görögország megakadályozta Macedónia NATO-tagságát, a hágai Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy Görögország megsértette az 1995-ös köztes megállapodást, miszerint ameddig a „FYROM” ideiglenes megnevezést alkalmazzák, Athén nem gátolhatja az ország belépését nemzetközi szervezetekbe. Ez mindenképpen felbátorította a macedón diplomáciát, hogy egyre erőteljesebben álljon ki nemzeti ügyéért, a NATO- és EU-csatlakozás reményében. 

Lehetséges névváltozatok

Több névváltozatot is felvetettek a felek azóta: Új Macedónia, Szláv-Macedónia, Felső-Macedónia a macedón részről, Szkopjei Köztársaság, Vardar Köztársaság a görögöktől. Ezek a névváltozatok mind kudarcba fulladtak. Az ENSZ különleges megbízottja, Matthew Nimetz 2005-ben több javaslattal is előállt, azonban nem sikerült minkét fél számára elfogadható megoldást találni. 

Bár egyre több állam ismeri el Macedóniát alkotmányos nevén (összesen 118 ENSZ tagállam, köztük Magyarország is), a névvitát nem sikerült megoldani. A görögök a Macedónia szót szeretnék mindenképp kihagyni az ország elnevezéséből, s nem hajlandók belemenni egy olyan megoldásba sem, hogy Macedónia a két ország közötti kapcsolattartásban használna egy elnevezést, míg egy harmadik országgal való kapcsolattartásra egy másikat. 

Matthew Nimetz mandátuma alatt a legközelebb az „Észak-Macedónia” kifejezéshez jutottak el a felek, amit a görögök fel is ajánlottak mint egy kiegyezés alapját, de 2010-ben Nikola Grujevszki miniszterelnök ezt elutasította. A legújabb felvetés Nimetztől a „Felső-macedóniai Köztársaság” volt, amit az előző bővítési biztos Stefan Füle is támogatott.

Eközben az Európai Parlament ebben az évben elfogadott egy határozatot, miszerint bilaterális viták nem szabhatnak gátat a csatlakozási tárgyalások megkezdésének, és felszólította az Európai Tanácsot, hogy mielőbb jelöljön ki egy időpontot. 

Az erga omnes elv  

Ami mostanában a legnagyobb vitát váltja ki a névvitával kapcsolatban az az „erga omnes” nemzetközi jogi elv. Ennek értelmében ugyanis mindenki felé a megállapodott nevet kell alkalmazni, még Macedóniában is. A macedónok az új hivatalos nevet csak a görögökkel való bilaterális találkozókra fogadnák el, míg a görögök ragaszkodnak ehhez a nemzetközi jogi elvhez. Evangelosz Venizelosz görög külügyminiszter az elmúlt hetekben többször kijelentte, hogy Görögország ehhez az elvhez továbbra is ragaszkodik.

Az ellentmondás igazából az, hogy az ENSZ BT határozatok csak a nemzetközi fórumokon való elnevezésre terjednek ki. Nikola Poposzki szerint ők kitartanának az ENSZ BT eljárása mellett, míg Athén amellett áll ki, hogy minden értelemben alkalmazandó legyen az új hivatalos név. 

Úgy tűnik mindkét fél a nemzetközi jog mögé bújik, továbbá az sem segíti a helyzetet, hogy új előterjesztés nem érkezett Matthew Nimetz részéről a tárgyalások folytatásához az ENSZ égisze alatt. Még mindig a „Felső-macedóniai Köztársasághoz” állunk a legközelebb, ami angolul „Republic of Upper Macedonia” lenne bár Macedónia az „Upper Republic of Macedonia” elnevezést favorizálná, mivel ez térne el legkevésbé jelenlegi alkotmányos nevétől. 

Az EP tudja a megoldást; a Bizottság nem tud beleszólni

Több diplomata úgy látja, köztük az Európai Parlament is már évek óta, hogy a megoldást az jelentené, ha Macedónia megnyithatná az EU-val a csatlakozási tárgyalásokat, viszont a csatlakozásra csakis a névvita megoldása esetén kerülhetne sor.

Nemrég egy Nyugat-Balkánról szóló brüsszeli konferencián a Bizottság Bővítési Főigazgatóságának részéről Alexandra Cas Granje igazgató egyértelműsítette, hogy a Bizottság nem tud beleszólni bilaterális ügyekbe, az ő feladatuk a politikai kritériumoknak való megfelelés elemzése és az ajánlás benyújtása az EU 28-ak felé.

Nikola Poposzki ugyanezen a fórumon úgy látta, hat év eltelt mióta a politikai kritériumokat teljesítették a tárgyalások megkezdéséhez és mégis rosszabb helyzetben vannak, mint Bosznia, mert legalább nekik a saját kezükben van a sorsuk. Diplomatikusan nagyobb felelősségvállalásra szólitotta fel az Uniót, s ezt két jelenlévő európai parlamenti képviselő (Alojz Peterle, szlovén – EPP, valamint Andrej Plenkovic, horvát – EPP) is támogatta. 

Egy biztos: Macedóniának égető szüksége van a csatlakozási tárgyalások beindítására, mivel a patthelyzet hatására az EU-s feltételrendszer teljesítése és a reformok végrehajtása lelassult. Ez kifejezetten hatással van a régió stabilitására, illetve az egész nyugat-balkáni integrációs folyamat hitelességére.