Sokan tiltakoztak a kormánypárt ellen

Nagy, hosszú távra kiható, „drasztikus” vereségként jellemezte a tajvani kormányzó Kuomintang párt (KMT) eredményét a hétvégi helyhatósági választásokon egy a szárazföldi Kínában született, Tajvanon élt, majd az Egyesült Államokban letelepedett kommentátor-szakíró az MTI pekingi tudósítójának, Trebitsch Péternek.

„A választók többsége egyértelműen kifejezte, hogy nem elégedett Ma Jin-csiunak és kormányának teljesítményével, ami egyben azt is jelenti, hogy a második terminusát töltő Ma elnök erőfeszítései a tajvani-szárazföldi kínai kapcsolatok szorosabbra fűzésére nem győzték meg a tajvaniak nagyobb részét” – állapította meg Gregory Jing-nien Csang Pekingben. „Másrészt az eredményből arra is következtethetünk, hogy az ellenzéki Demokratikus Haladó Párt (DPP) függetlenséget hangoztató szlogenje nem is olyan rossz” – fűzte hozzá.

A KMT 1949, vagyis a kínai polgárháború vége, egyben tajvani hatalomra kerülése óta legnagyobb kudarcát volt kénytelen elkönyvelni azzal, hogy 15 olyan város, illetve megye vezetésétől fosztották meg, amelyek korábban az irányítása alá tartoztak. Ezzel egy időben az 1986-ban alapított DPP a legjobb eredményét érte el, s elhódított a hat nagyvárosból négyet. A székvárosban, Tajpejben ugyancsak megverték a KMT jelöltjét, ott egy független jelölt győzött. A DPP 13 posztot biztosított be magának, míg a Kuomintang bástyáinak száma hatra zuhant.

A további okokat firtató kérdésre a szakértő visszautalt rá, hogy fél éve jelentős tömegeket volt képes mozgósítani a diákok Napraforgó mozgalma annak érdekében, hogy a törvényhozás vizsgálja felül a szolgáltatási piacok kölcsönös megnyitásáról szóló, Peking és Tajpej között megkötött egyezményt, mivel a  részletek a nagy nyilvánosság előtt homályban maradtak. Tüntetők tízezrei nemcsak a közterületekről nem tágítottak, de több százan három hétre a törvényhozást is megszállták.

„A mozgalom alapjában véve óvatosságra intett” – jegyezte meg Csang. Magyarázata szerint „a tüntetők úgy vélték, hogy az egyre szorosabb gazdasági, üzleti összekapcsolódás, és az abból kifejlődő politikai közeledés idő előtt olyan +kellemetlen+ fejleményekhez vezethet, mint az egyesülés”.

„A fiatalok megízlelték a belpolitikai befolyás sikerélményét, s úgy döntöttek, hogy a most lezajlott választás alkalmával ismét megmutatják az erejüket, bizonyítandó: képesek a változtatásra” – fogalmazott Csang. Megjegyezte, hogy a KMT-nek és a DPP-nek is megvannak a biztos, hűséges támogatóik, ám a bizonytalan réteg, köztük az új generáció, azok, akik például új szavazók, nem pártpreferencia szerint döntenek. Ők, amikor a voksukat leadják, mindenekelőtt a sorsukat, a közösség jövőjét tartják szem előtt. Ez  a DPP jelöltjeinek kedvezett.

A Peking és Tajpej közeledésétől való félelem okaira vonatkozó kérdésre Csang azt válaszolta, hogy az elmúlt tíz év nyitása a szárazföldi Kína irányába, benne az új üzleti, utazási lehetőségekkel nem hogy eloszlatta volna, inkább megerősítette a tajvaniak egy részében a szárazföldi kínai rendszerrel szembeni bizalmatlanságot.

„Világos számukra, hogy míg náluk van szólásszabadság, adott a választás lehetősége, védik az emberi jogokat, a túloldalon ez nincs meg. Így nem akarják elkapkodni a +kézfogást+” – jegyezte meg. Csang ugyanakkor úgy vélte, még ha a folyamat minden bizonnyal le is lassul, az országegyesítés csak idő kérdése. A jelenlegi helyzetben viszont az egyetlen lehetőség a status quo fenntartása, vagyis nem erőltetni sem a függetlenséget, sem az újraegyesítést, s nem nyúlni az erőszak eszközeihez. Hozzáfűzte, hogy a jelek szerint Washington, Tajpej mentora is ezen a véleményen van.

A választás egyfajta „felkészülési ütközet” volt a 2016-ban esedékes tajvani elnökválasztásra, és mindenképp azt vetíti előre, hogy Ma csapatának +nagyon fel kell kötnie az alsóneműjét+, ha a Kuomintang majdani jelöltjét eséllyel szeretné indítani” – magyarázta Csang professzor. Mint mondta, a másik oldalon ugyancsak adott a feladat: Hszi Csin-ping kínai elnöknek és kormányának folytatnia kell, amit vállalt és elkezdett, Kínát „élhetőbb országgá” kell tennie.

„A kommunista párt az évtizedek folyamán egy olyan rendszert épített fel, amelyben totális dominancia jellemezte a működését. Hszi megértette a változások szükségességét, azt hogy valamit tenni kell, mielőtt késő lesz. És minél pozitívabb változások történnek Kínában, annál vonzóbb lesz a tajvaniak számára a nagy családhoz való tartozás igénye” – mondta Gregory Jing-nien Csang az MTI-nek.

A kínai polgárháborút követően a vesztes Kuomintang kormányával Tajvan szigetére menekült, s ott a „Kínai Köztársaság” – több mint hat évtizede – de facto önálló államként működik. A 23 milliós Tajvant a világon mindössze kevesebb mint kéttucat ország ismeri el. Peking Kína részének tekinti és az ország mindenkori vezetésének, a kommunista pártnak deklarált célja az ország újraegyesítése.

A Peking-barátnak tartott Ma Jing-csiu elnökre az elmúlt időszakban nagy nyomás nehezedett, mivel Peking többször is kifejezte, szeretné felgyorsítani a Tajvani-szoros két partja közti politikai tárgyalásokat. Hszi Csin-ping már tavaly úgy nyilatkozott, hogy a szárazföldi Kína és Tajvan viszonyának végleges rendezését nem lehet a végtelenségig halasztani, s „méltányos javaslatot” ígért Tajpejnek. Áttörés ezen a fronton azonban a jelek szerint egyelőre nem várható. Mert bár mindkét oldalon sokan vannak, akik ezen dolgoznak, a támogatók és az ellenzők mellé felnőtt egy generáció, amely legalábbis nem tartja sürgetőnek a lépést.