Mexikó már belefáradt az erőszakba

Tüntetések és erőszak jellemzik Mexikó mindennapjait, amióta a hatóságok nyilvánosságra hozták a nyomozás eredményeit az ayotzinapai diákok eltűnéséről.

Egy hét telt el azóta, hogy Jesús Murillo Karam legfőbb ügyész egy sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozta, mi is történt a szeptember 26-án eltűnt Ayotzinapai Tanítóképző Főiskola diákjaival: megölték, majd a coculai szeméttelepen elégették őket, a maradványokat pedig a San Juan-folyóba dobták zsákokban.

Ennek ellenére folytatódik a keresés Guerrero államban, és a hét folyamán országszerte tüntetések zajlottak: utakat zártak le a demonstrálók, az Amszterdamban rendezett Hollandia-Mexikó barátságos mérkőzésen, a 43. percben pedig “Igazságot! Igazságot” – követeltek a mexikói drukkerek. A legfrissebb hírek szerint a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kampuszán volt lövöldözés, a Mexikóvárosi Ügyészség alkalmazottja lőtt rá egy egyetemistára, végül pedig felgyújtották az autóját, amivel az egyetem területére ment. Este több tucat rendőr hatolt be az egyetemvárosba, ahol az autót felgyújtó fiatalokkal csaptak össze, akik végül barikádokat emeltek.

Az eltűnt ayotzinapai diákok hozzátartozói Nemzeti Menetet szerveztek, amely csütörtökön indult három busszal, hogy bejárják az országot és elmondják, mi történt. Várhatóan november 20-ra Mexikóvárosba érkeznek egy közös tüntetésre. A menet elindításához több százan csatlakoztak, üzeneteket vittek magukkal, amelyekben a diákok hollétének felfedését követelik.

A tüntetők egyik jelszava az ayotzinapai diákok előkerítése, de mellette követelik, hogy ne legyen több nők ellen elkövetett gyilkosság, emberrablás, lefejezés. Az indulatokat fokozta, hogy Jesús Murillo Karam a nyilatkozata végén “Már elfáradtam.” kijelentéssel tagadta meg az újabb válaszokat az újságírók kérdéseire. Még aznap éjjel a mondat nagy fehér betűkkel a Főügyészség mexikóvárosi épületének kerítésére került és ez lett a tiltakozók mozgalmának a neve. A történtek sok művészt is megindítottak, létrejött a yamecanse.mx oldal, ahová várják a fényképeket, videókat és gondolatokat, mindenkitől az üggyel kapcsolatban, valamint tájékoztatnak a megmozdulások időpontjáról és híreket közölnek. “Elérkezett az idő a változásra!” – írják az webhely üzemeltetői. Közben a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg is felvonult a szolidaritásának kifejezéseként.

Nem látnak tisztán

Az ügyről szóló hivatalos verzió egyébként több helyen is hiányos, s ez az egyik oka, hogy a diákok hozzátartozói kezdettől fogva nem bíznak a hatóságokban. Szeptember 26-án az Ayptzinapai Tanítóképző Főiskola diákjai Igualában tüntettek azért, hogy támogatást követeljenek az intézményüknek, már hazafelé indultak és ezt a szokásos módon buszok eltérítésével oldották volna meg, amikor rendőrök támadtak rájuk lövöldözés kezdődött és 43-at elhurcoltak közülük. Tizenöt diák életét vesztette a szállítás során, arra azonban nincs elfogadható magyarázat, hogy miért haltak meg.

Az áldozatok családtagjai kétlik, hogy három ember végezhet 43 fiatallal, amellett, hogy még a máglyát is őrzik, majd később eltüntetik a nyomokat a helyszínről, a maradványokat pedig zsákokban a folyóba dobják. A hatóságok két ilyen zsákot találtak, a bennük lévő csontvázmaradványokat Ausztriába küldik elemzésre, azonban Karam elmondta, hogy nem lehet tudni, mikorra várható az eredmény. A szülők közben argentin nyomozókat bíztak meg azzal, hogy a mexikói ügyészséggel párhuzamosan derítsék fel az eseményeket és kijelentették, hogy csak az általuk is értékelt eredményeket fogadják el.

Noha az eset miatt már 74 embert, köztük az igualai polgármestert és feleségét, illetve a Guerreros Unidos vezérét, Sidronio Casarrubiast is letartóztatták, további tíz személy ellen elfogatóparancsot adtak ki, ebből kettő kézre kerítése kulcsfontosságú lehet a szálak felgönyölítése szempontjából. Egyikőjük Felipe Flores Velázquez, az Igualai Biztonsági Hivatal ex-vezetője, ő kaphatta a parancsot a polgármestertől a fiatalok letartóztatására, és felelős lehet azért, hogy a rendőrök a drogkereskedőknek adták át őket. A másik kulcsfigura Gilardo López Astudillo, a Guerreros Unidos banda helyi főnöke, aki írásban értesítette Casarrubiast a szeptember 26-i túlkapásról, a diákokat pedig azzal vádolta meg, hogy a rivális Los Rojos bandába tartoznak, Casarrubias ezért egyezett bele az eltávolításukba. A vérengzés pontos indítékait sem sikerült eddig teljes mértékben tisztázni.

A ’60-as évek végétől az ún. “piszkos háború” katonai és politikai elnyomását Guerrero állam sínylette meg a legjobban, aminek egyik bizonyítéka, hogy Chiapasszal és Pueblával együtt a legszegényebbnek számít. 1962-ben a szegénység a lakosság 70 százalékát sújtotta, 2013-ban ez még mindig 69,7% volt, annak ellenére, hogy számos program indult a felszámolására. Az eleinte békés, kormányellenes tüntetésekből egy mozgalom alakult, 1962-ben a sorozatosan elkövetett mészárlások és a választási csalás miatt. A Guerrerói Civil Szövetség (amelyet Genaro Vázquez Rojas, az Ayotzinapai Tanítóképző egyik diákja alapított) illegalitásba vonult. A mozgalom élére a vidéki tanítóból gerillává vált Lucio Cabañas került, az ő nevéhez kötődik a később gerillaszervezetté alakuló Szegények Pártjának (Partido de los Pobres) megalapítása. A “piszkos háború” idején, 1969 és 1985 között, több mint 512 ember tűnt el Guerreróban. Az országot vezető Intézményes Forradalmi Párt (1929-2000) irányítása alatt álló és már megszűnt Szövetségi Biztonsági Iroda (DFS) a rendőrség és a katonaság 360 fős elitegységét küldte a ’60-as években Guerreróba, hogy felderítsék, elfogják és megöljék a kormányellenes mozgalmak tagjait. 2006-tól, de hivatalosan csak 2012-től, az eltűntek családtagjainak megbízására független egyetemi kutatók csoportja vizsgálódni kezdett az eseményekkel kapcsolatban, a munka folyamán azonban a csoport több tagját támadták meg bérgyilkosok.

A szakértők azt tapasztalták, hogy a lakosság egy része még mindig félelemben él és nem dolgozta fel a “piszkos háború” idején elszenvedett traumát, ezért nem mer beszélni; másik részük azonban, úgy véli, már nagyon régen volt, és beletörődtek. A vizsgáló bizottság egyik tagja, Nicomendes Fuentes szerint: “Minden, ami a piszkos háború idején történt, kötődik Ayotzinapához. A ’70-es években nem oldódott meg a probléma. A sebeket soha nem akarták orvosolni. Nincs olyan demokratikus kultúra, ami békét teremtene.”

2013-ban a Mexikóért Paktum keretében elfogadott oktatási reform pontjai ellen több tüntetéssel is tiltakoztak az ayotzinapaiak, mivel az új rendszer időszakonkénti alkalmassági vizsgának veti alá a tanítókat, a felmérési folyamat átláthatóságára azonban nincs garancia. Régebben az iskola növendékei a végzés után azonnal munkát kaptak, a reformmal ez megváltozott, verseny folyik az állásokért, már nem lehet örökölni őket.

A tanítóképző növendékei között nagyon erős Che Guevara kultusza. “Képes lennék arra, hogy Che legyek.” – állította egy interjúban Diego Genaro Mesa, egy 23 éves hallgató, aki csodálja Marxot, Engelst és Lenint is, de Guevara a példaképe. Az iskola diákjai által vezetett demonstrációk a polgármester és a kormány intézkedéseivel szemben, a buszok eltérítése és a pénzszedés eddig is gyakori jelenségnek számított Igualában és Ayotzinapában, a megkérdezett tanulók többsége azt viszont nagyon jól tudja, hogy hol vannak a “forradalom” határai, a drogkartellekkel soha nem szállnának szembe, mert tudják, hogy “mit művelnek”.

A mexikóiak bizalmatlansága az igazságszolgáltató szervekben régről gyökerezik, José Antonio Guevara Bermúdez az Emberi Jogok Előmozdításáért és Védelméért Egyesület (CMDPDH) vezetője szerint az emberek azért nem bíznak a hatóságokban, mert ha csak az elmúlt évtizedet nézzük soha, egy ügyben sem született ítélet, hiányzik hozzá a politikai akarat.

Lapozzon, és ismerje meg a mexikói kormány álláspontját is!

Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága (CIDH) több esetben is vizsgálódott Mexikóban, amikor a Legfőbb Ügyészség nem szolgált eredményekkel. Az Amnesty International szervezet zűrzavarosnak és ellentmondásosnak nevezi a PGR nyomozását az ayotzinapai diákok ügyében. A Human Rights Watch Amerika-közi Osztályának vezetője, José Miguel Vivanco a mexikói vezetés, Enrique Peña Nieto elnök lassú és rossz reakcióját emelte ki és hozzátette, hogy az igualai események arról tanúskodnak, hogy az ország mély, évek óta tartó válságban van az emberi jogok, illetve a közbiztonság területén és ezt a krízist a jelenlegi kormány nem kezeli, mivel félti a népszerűségét. Vivanco és más szakértők is az 1968-as Tlatelolcói mészárláshoz hasonló súlyúnak tartják a történteket.

“Nem lehet igazságot követelni erőszakkal”

– nyilatkozta a mexikói elnök, aki elfogadhatatlannak tartja azt, hogy egyesek a tragédiával akarják indokolni a vandalizmust. Enrique Peña Nieto véleménye szerint az igualai események az igazságosságra és az egységességre, nem pedig a konfrontációra hívják fel a figyelmet. Az elnököt sok kritika éri, legutóbb a körül a rezidencia körül robbantott ki botrányt a sajtó, ahol a családjával él. A hétmillió dollárra becsült épület tulajdonosa papíron nem Peña, hanem Juan Armando Hinojosa Cantú, az elnök közeli barátja abból az időből, amikor még Mexikó Szövetségi Állam kormányzója volt. Cantú cége egy olyan csoporthoz tartozik (Grupo Higa), amely Mexikó Szövetségi Állam elsőszámú kereskedelmi partnere, s emellett része annak a konzorciumnak, amely a tervezett, majd visszavont, Mexikóváros és Querétarót összekötő vasútvonal létrehozásáért lett volna felelős.

A diákok eltűnése miatt kialakult és egyre csak fokozódó botrány lerántotta a leplet a szervezett bűnözés súlyáról és a növekvő korrupcióról. Peña Nietónak két kezdeményezése van annak érdekében, hogy az események okozta paralízisből kimozduljon az ország és, hogy a Kormány nagyobb sérülések nélkül élje túl az ügyet. Eldöntötte, hogy a régi Mexikóért Paktumhoz hasonló módon a politikusokat, a rendfenntartó erőket és a társadalmi szervezeteket összehívja, hogy közösen eszközöljék ki az alapvető változásokat, erősítsék az intézményeket illetve biztosítsák a jogállamiságot.

Meghirdette a korrupció elleni harcot, ennek első lépéseként visszalépett a Mexikóváros-Querétaro gyorsvasútvonal beruházástól. Szakértők szerint az elnök ezzel az intézkedésével akarja elhallgattatni a konzorcium cégei és a PRI közötti összefonódás miatti kritikákat. A tervet a kínai illetékességű Railway Construction Limited kivitelezte volna helyi cégekkel együtt, amelyek priista (azaz kormánypárti) politikusok vagy azok hozzátartozóinak tulajdonában állnak. Ezekkel a manőverekkel Peña el akarta kerülni az imázsának most legkevésbé hiányzó korrupciós botrányt, és valószínű, hogy arra a legkevésbé számított, hogy a sajtó a rezidenciáját veszi majd elő.

Az igualai vérengzés nemcsak a kormány, hanem az ellenzéki pártok, főként a baloldal népszerűségét is negatívan érinti, mivel az igualai polgármester, José Luis Abarca és Ángel Aguirre, Guerrero kormányzója is a Demokratikus Forradalmi Pártba (PRD) tartoznak. A baloldal legnagyobb pártja nehéz időket él át, mióta Andrés Manuel López Obrador kivált és új pártot alapított, a Morena-t, egyre több a belső ellentét. A PRD-n belül az ayotzinapai diákok eltűnése “háborút” indított el, a párt parlamenti csoportja erős kritikákat fogalmazott meg a pártvezetéssel szemben, azzal vádolják őket, hogy nem is akarnak együttműködni a tragédia körüli események felderítésében.

A helyileg hatalmon lévő “Los Chuchos” irányzat elleni gyűlöletkampánynak nincs igazi eredménye, Jesús Ortega ex-pártelnök a nyomás alatt elismerte, hogy hiba volt Abarcát polgármesternek állítani, azt viszont elutasította, hogy ő is felelős lenne a polgármester által elkövetett bűncselekményekért. Egyik ellenzéki párt, még a Nemzeti Akció Pártja (PAN) sem moshatja a kezeit az ügyben, mivel míg Abarcát a PRD, a Morena, a Civil Mozgalom és a Munkáspárt jelölte polgármesternek, addig Aguirrét a PAN-nal együtt mindegyik politikai csoportosulás támogatta.

Maga López Obrador sem úszta meg a kritikákat, ugyanis César Camacho, a PRI elnöke bűnrészesnek titulálta. Obrador egy rendezvényen a következőt mondta a személyét ért támadásokra: “Az alatt az idő alatt, amíg Abarca úr polgármester volt, legalább három alkalommal jártam Igualában és sohasem találkoztam vele. Miért? Mert amikor ezek a hagyománytisztelő politikusok rossz útra lépnek, akkor már eltávolodnak tőlünk. És most ezt még meg is kell köszönnöm.”

Az embereket továbbra sem győzi meg a kormány reakciója, illetve a probléma orvoslását célzó felhívás az együttműködésre. Ernesto Zedillo elnöksége óta, 16 éven át ugyanaz volt a forgatókönyv: Zedillo, Vicente Fox, Calderón és most Enrique Peña Nieto is a szövetségi kormány, a civil társadalom, a Kongresszus, és a kormányzók közötti megállapodással, párbeszéddel akarták felszámolni az erőszakot, ami egyik alkalommal sem vezetett eredményre az elmúlt években.

Most még nem lehet tisztán látni, hogy hová vezetnek az események, mekkora befolyásuk lesz a 2015-ös időközi választásokon, vagy elsikkadnak-e. Az biztos, hogy az igualai tragédia túlmutat a többi vérengzésen, nem egy gyilkosságról szóló hír, amelyet 2006-óta (amikor Felipe Calderón elnök meghirdette a drogháborút) napi rendszerességgel látni a sajtóban. Iguala olyan sebeket szakít fel, mint például Tlatelolcót, amelyek soha nem gyógyultak be igazán, amelyeket sohasem tudott feldolgozni a mexikói társadalom, mivel nem derült fény a bűnösökre, sőt arra sem, hogy pontosan mi történt az áldozatokkal. A #YaMeCansé, a “Már belefáradtam” mozgalom a fiatalok és idősek elkeseredett kiáltásává vált a bénultság közepette, mert 43-an hiányoznak, ők, akik az utóbbi három hónapban jobban megmozdították Mexikót, mint azt az elmúlt évtizedben bármelyik elnök ígérte.

Balla Zsuzsa

Friss hírek

Piaci körkép: aggódik, de még kitart Európa

A DE30 éles eséssel kezdte a mai napot, de az index el tudott pattanni napi mélypontjáról a július közepén indult esés 50%-os visszatérési szintjének környékén (15.415 pont). Míg Ázsiában, leginkább Kínában borús a hangulat, úgy tűnik, Európában még nem adják fel a harcot a bikák.

Read More »