Juncker az előremenekülést választotta az adóbotrányban

A Luxleaks-ügy kipattanása után egy héttel a nyilvánosság elé állt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki elismerte politikai felelősségét mindazért, ami kormányfősége alatt Luxemburgban történt, ám elutasította, hogy ő vigye el a balhét azért, ami „22 uniós tagállamban bevett gyakorlatnak számít”. A Bizottság egy új irányelvre készül javaslatot tenni a tagállamok és a cégek közötti adómegállapodásokról szóló automatikus információcserére.

Először lépett a nyilvánosság elé szerdán Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a multinacionális cégeknek nyújtott nagyvonalú luxemburgi adókedvezményekről szóló, Luxleaks néven elhíresült egy héttel ezelőtti leleplezések óta, hogy a sajtó és az Európai Parlament előtt reagáljon a személyét ért támadásokra, illetve új kezdeményezéseket jelentsen be.

Jean-Claude Juncker szerdai szereplése egyszerre szólt a hárításról, a politikai felelősség vállalásáról és a múlt lezárásáról, illetve ennek kapcsán új kezdeményezések bejelentéséről.

A Bizottság elnöke sajtóértekezletén – ami nem volt előre meghirdetve – bejelentette, hogy a biztosi kollégium az ő kezdeményezésére egy új irányelv-javaslat kidolgozására kérte fel Pierre Moscovici gazdasági, pénz- és adóügyi biztost a tagállamok és a multinacionális cégek között meglévő adómegállapodásokról szóló automatikus információcseréről. Juncker emellett a G20-ak eheti Brisbane-i csúcstalálkozóján javasolni fogja, hogy időben hozzák előre a külföldön megtakarított jövedelmekről szóló automatikus információcsere alkalmazását G20-as szinten.

A Bizottság elnöke emlékeztetett rá, hogy az Európai Bizottság korábban számos alkalommal megállapította már, hogy a tagállamokban létező egyes adómegállapodások összhangban vannak a közösségi szabályokkal. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen adóelkerülésre lehetőséget adó gyakorlatokra az EU 22 tagállamában van példa, tehát nem egyedi luxemburgi jelenségről van szó. Azt ugyanakkor elismerte, hogy ezek a cégekkel egyedi alapon kitárgyalt adórendelkezések adóelkerülésekhez vezethetnek, aminek tulajdonképpeni okaként az adóharmonizáció hiányát és a tagállami adórendszerek közötti különbségeket nevezte meg. „Ezeknek a következményeivel kell szembenéznünk. Hiányzik a kohézió ezen szabályok között” – mutatott rá az Európai Parlament plenárisa előtt, ami rögtönzött vitát tartott az ügyről.

Délelőtti sajtóértekezletén még odáig is elment, hogy a tagállami különbözőségek olyan adóelkerüléshez vezethetnek, amelyek nem felelnek meg az általánosan elfogadott etikai normáknak.

„Tisztességes szabályokat akarunk látni a különböző tagállamok között. Az adóbevételek meghatározásakor ugyanazt a bázist (adóalapot) kellene alkalmazni” – folytatta. Juncker hitet tett amellett, hogy az általa irányított testület felveszi a harcot az adóparadicsomokkal szemben, „mert a nemzeti szabályok sokasága lehetőséget ad az adóelkerülésre”.

Juncker korábbi miniszterelnöki ténykedését felidézve arra emlékeztette a képviselőket, hogy ha a múltban előremozdulás következett be az adóharmonizáció terén, az szinte mindig a korábbi luxemburgi soros EU-elnökségek idején történt.

Mintegy védekezésként azt is felhozta, hogy Luxemburgban a legtöbb országtól eltérően a pénzügyminiszter (ő ezt a posztot is éveken át betöltötte) nem adhat utasításokat az adóhatóságnak, amely tehát sugallata szerint saját hatáskörben járt el, amikor multinacionális cégekkel különmegállapodásokat között. Azonnal hozzátette, hogy ezt nem kifogásként említi, és leszögezte, hogy „egyértelmű politikai felelősség terheli mindazért, ami kormányfősége alatt Luxemburgban történt”.

A Bizottság elnöke külön is kitért az összeférhetetlenségi vádakra, megismételve azt, hogy semmi módon nem kíván beavatkozni a folyamatban lévő versenyjogi vizsgálatokba, amelyek többek között két Luxemburggal kapcsolatos ügyet is érintenek (erről lásd külön anyagunkat). Ha mégis így tenne, teljesen elveszítené tekintélyét a Bizottság előtt és a testület képtelenné válna a működésre – tette hozzá. Értetlenségének adott hangot amiatt, hogy egyes lapok Juncker kontra Juncker ügyként állítják be a történetet, célozva ezzel előző és a jelenlegi pozíciója közötti vélt összeférhetetlenségre. „Ha hasonló ügyben vizsgálat indulna Hollandia ellen, akkor Timmermans kontra Timmermans ügyről beszélhetnénk?” – kérdezett vissza, megfigyelők szerint elfeledkezve arról az apró különbségről, hogy első alelnöke tőle eltérően nem pénzügyminiszterként, vagy kormányfőként szolgált korábban hazája kormányában.

Juncker újságírók és a képviselők kérdésére személyes felelősségével kapcsolatban is több nyilatkozatot tett. „A múltban semmi sem utalt adóelkerülésre vonatkozó szándék meglétére a részemről” – mondta. „Mindig is elleneztem a tisztességtelen adóversenyt”. Hamis az az állítás, hogy Luxemburg semmit sem tett volna”. „Nem vagyok a luxemburgi modell főépítésze, mert ilyen modell kifejlett formájában nem létezik” – sorolta.

„Nem olvastam a leleplezésekről szóló mind a 28 ezer oldalt, de ha ez olyan helyzetet idézett elő, ami adóelkerüléshez vezetett, akkor azt sajnálom” – közölte. Arra a kérdésre, hogy mi történik abban az esetben, ha a bizottsági vizsgálat az uniós szabályok megsértését állapítaná meg, Juncker a következőképpen válaszolt: „ha ez lenne a forgatókönyv, tennem kell a kötelességemet és vállalnom kellene a felelősséget a vizsgálatot lefolytató versenyjogi biztossal szemben” – közölte.

Lényegében ugyanerre a kérdésre, amit Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezére sugallt az EP plenárison, a láthatóan ingerült Juncker már azzal vágott vissza, hogy miért kellene neki lemondania, mint az Európai Bizottság elnökének?

Egy másik kellemetlen újságírói kérdésre, miszerint alkalmasnak tekinti-e a történtek fényében magát a Bizottság vezetésére, foghegyről azt válaszolta, hogy „igen, annyira vagyok alkalmas, mint Ön is”.

A plenáris vitán Manfred Weber, a Juncker pártcsaládjának is számító Európai Néppárt frakcióvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az ügy nem a semmiből került elő és már a parlamenti választásokon is vita folyt róla, s egyébként sem szűkíthető le Luxemburgra. Azt is aláhúzta, hogy az adózás a szerződés szerint tagállami hatáskör, így az adókedvezmények sem sértenek uniós jogot. Üdvözölte Junckernek azt a döntését, hogy távol tartja magát a dossziétól. Weber (bajor, CSU) végül bizalmáról biztosította a Bizottság elnökét.

Hasonlóan nem kérdőjelezte meg az elnök pozícióját Gianni Pittella, a szocialisták és demokraták (S&D) frakcióvezetője, aki szerint „Juncker meggyengítésével csak az eurószkeptikusok kapnának ajándékot”. Az olasz szocialista képviselő ugyanakkor szégyenteljesnek nevezte a „legnagyobb profitot elkönyvelő” cégeknek nyújtott adókedvezményeket, és elfogadhatatlannak nevezte az adódömping meglétét Európában.

Pittella három javaslattal is előállt. Egy: a Bizottság minél előbb világosan határozza meg, mi számít adóparadicsomnak. Kettő: zárják ki azokat a cégeket az uniós támogatásokból, amelyek az adóelkerülésnek bármilyen módját alkalmazták. Három: az adókat ott kell befizetni, ahol a cégek jövedelmei keletkeztek.

Key Swinburne, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) vezérszónoka óva intett mindenféle boszorkányüldözéstől, mielőtt a folyamatban lévő vizsgálatok lezárulnának. Ő azonban Junckerrel szemben azt hangsúlyozta, hogy az adózás tagállami hatáskör, az adóversenyre szükség van, és szó sem lehet adóharmonizációról. Ehelyett szerinte a kormányok közötti együttműködés javításával és a nagyobb átláthatósággal is ki lehetne húzni az adóelkerülés méregfogát.

Guy Verhofstadt, a liberálisok vezére szerint azonban az ügy éppen hogy arra mutat rá, hogy több Európára van szükség. A belga politikus az adófizetési fegyelemről szóló uniós jogalkotást és egy európai konvergencia kódexet sürgetett. Úgy vélte továbbá, hogy speciális vizsgálatokra van szükség a szóban forgó eljárásról általában. És ha kiderül, hogy például a luxemburgi gyakorlat ellentétes volt az uniós szabályokkal, akkor „Ön tudja, hogy Önnek problémája van” – fordult Junckerhez.

Verhofstadt szorgalmazta, hogy a versenyjogi biztos még az év vége előtt zárja le a vizsgálatokat, ugyanis „elképzelhetetlen, hogy a gyanú árnyéka vetüljön a Bizottságra és elnökére még hat hónapig”. A liberálisok frakcióvezetője szerint egy különleges parlamenti vizsgálóbizottságot is fel kell állítani a gazdasági és pénzügyi szakbizottság égisze alatt. Felszólította az EPP-t és a szocialistákat, hogy támogassák az ALDE-csoport erre vonatkozó javaslatát.

Gabrielle Zimmer (német), az Egyesült Baloldal frakcióvezetője szerint nem lehet éles választóvonalat húzni Juncker, a luxemburgi miniszterelnök és Juncker, a bizottsági elnök között.

Philippe Lamberts, a zöldek belga társelnöke gyomorforgatónak nevezte a nagyvállalatok adóelkerülési játékát, ami szerinte az EU-n belüli bizalmi szerződés alapvető megsértésének számít. „Itt a legfőbb ideje a tagállamok közötti adóháború lezárásának” – vélekedett, hozzátéve, hogy az adóharmonizáció a követendő irány.

A legkeményebb kritikát Junckerrel szemben a Nigel Farage fémjelezte euroszkeptikus frakció fogalmazta meg (Farage egyébként nem volt jelen, amit szóvá is tett Guy Verhofstadt). A frakció vezérszónoka szerint Juncker két dolog közül választhat. Méltósággal lemond, vagy félreáll egy független vizsgálat lefolytatásának idejére. Ugyancsak élesen kikelt a Bizottság elnöke ellen Bruno Gollnisch (francia), független képviselő.