Bevándorlás és kvótarendszer a korai brit kampányban

Távolinak tűnik még 2015. május 7-e, amikor az Egyesült Királyságban lejár David Cameron kabinetjének megbízatása és az urnákhoz szólítják a választópolgárokat. A bevándorlásra egyébként is kényes brit politikai közegbe a konzervatív londoni polgármester dobott be egy újabb bombát.

Boris Johnson, London polgármestere a kvótarendszer bevezetését megfontolandó megoldásnak nevezte az uniós polgárok tömeges bevándorlásának megfékezésére. Hozzáfűzte: így megállítható lenne a legutóbb az uniós választásokon is látszódott folyamat, a konzervatív szavazók átpártolása a nacionalista UKIP táborába.

Johnson, akit egyébként egyesek David Cameron egyik esélyes majdani utódaként is emlegetnek a toryk élén, úgy véli, hogy a brit emberek frusztráltak, amiért országuk bevándorlási rendszerének szabályozatlansága mágnesként vonzza – mint fogalmazott -, „Calais hordáit”. Ezzel utalt arra, a La Manche-csatorna túlpartján található kikötővárosra, ahol egyébként a francia hatóságok már-már sziszifuszi küzdelmet vívnak az unión kívüli illegális – illetve romabevándorlók táborainak felszámolásával.

Noha a hagyományosan euroszkeptikus brit társadalom és a mindenkori kormányok is fenntartásokkal kezelték a közös uniós szabályozási keretrendszert, a Daily Telegraph számára adott interjúban Johnson szerint Tony Blairnek köszönhető, hogy mára Britannia „Európa Amerikájává, az álmok földjévé” vált az Európai Unió keleti tagállamaiból érkezők számára. Ugyanis a 2004-ben csatlakozott országok esetében a munkáspárti Blair-kormánynak lett volna lehetősége a munkaerő szabad áramlásának, annak uniós alapjogának ideiglenes korlátozására, ahogy tette ezt Németország vagy Ausztria is egészen a 2011-ig. Azóta az Egyesült Királyság szinte minden pontján megjelentek a lengyel boltok, és London egyes kerületeiben kialakultak litván, szlovák negyedek is.

A londoni Lord Mayor szerint az országba érkező bevándorlást nem szabad megakadályozni, amennyiben azok az emberek, akik az országba érkeznek, hozzájárulnak a brit társadalom fejlődéséhez, jólétének gyarapításához és beilleszkednek abba.

Mint ismeretes, a jövő évi győzelem esetén Cameron 2017-re egy uniós tagságról szóló népszavazást írna ki az országban, abban az esetben, ha bizonyos direktívákban nem vesz más irányt Brüsszel. Cameron egész kormányzása alatt szorgalmazta a tagországok közötti bevándorlás felülvizsgálatát. Többször hangoztatta, hogy a kibocsátó tagállam GDP-jéhez kellene kötni, adott fejlettséget elérve, hogy állampolgárai szabadon letelepedhetnének-e egy másik, gazdagabb tagországban.

Johnson úgy véli, hogy a konzervatívoknak a választási programjába kellene emelni a bevándorlási politika újratárgyalását az Európai Unióval. Azt ajánlja, hogy a kormányfőnek egy Ausztráliáéhoz hasonló ún. szakképzettségen alapuló migrációs rendszert kellene bevezetnie az EU-s állampolgárokkal szemben. Azaz, az aktuális munkaerő-piaci helyzet szerint a mindenkori kormány kvótarendszert állítana fel a munkát vállalni szándékozó betelepülőkkel szemben a végzettségük és munkatapasztalatuk alapján.

Elpártolás

A szigetország fővárosának polgármestere annak kapcsán is beszélt a bevándorlás korlátozásáról, hogy egyre erősödik a szélsőjobboldali Függetlenségi Párt (United Kingdom Independence Party, UKIP). A Nigel Farage vezette formáció a 2009-es uniós választások tizenhárom székével szemben az idén már huszonnégyet nyert el, megszerezve az urnákhoz járulók szavazatainak több mint egynegyedét. A párt fő célja az EU-ból való kilépés, valamint a bevándorlás szigorítása.

Míg politikai elemzők szerint a UKIP csupán megtalálta azt a populista űrt, amivel médiavisszhanghoz juthat és persze megszerezhet majd néhány helyet a 650 fős Westminsterben is, addig időközi választási kampány zajlik Angliában. Douglas Carswell, az egyik essexi választókerület képviselője augusztus végén kilépett a Konzervatív Pártból, és a továbbiakban a UKIP színeit erősíti. Itt nemrégiben már meg is tartották az előrehozott választást, és Carswell meg is nyerte azt, immáron ellenzéki jelöltként. Egy hónappal később követte példáját a rochesteri Alan Craig. A hat héten belül voksolók meggyőzésében bíznak a konzervatívok, de felmérések szerint Craig az új színekben is vezeti a népszerűségi listát.

Konzervatív berkekben azt beszélik, hogyha a párt elbukja a rochesteri körzetbeli voksolást, további képviselők hagyhatják el pártot, s vándorolhatnak a jobboldal másik tömörüléséhez májusra. A David Cameron retorikájához képest keményebb szavakkal dobálózó Nigel Farage pártja akár a szavazatok egyötödét-egyharmadát is megszerezheti jövő tavasszal. A liberálisok folyamatosan csökkenő népszerűsége mellett új erős párt jelenhet így meg a brit törvényhozásban.

Amíg azonban a bevándorlás szabályozásáról elvi alapokon szónokolnak, addig egy tavalyi brit statisztikai hivatali adatok alapján 2037-ig az Egyesült Királyság népessége a jelenlegi trendek alapján 5.8 millió fővel fog nőni pusztán a bevándorlók és a szigetországban született gyermekeik hatására. Ez annak fényében még inkább elgondolkoztató adat, hogy összesen 9.6 milliós lélekszám-gyarapodást vetít előre a tanulmány. És bármennyire is tiltakoznak a bevándorlás ellen, Britannia-szerte a gyári alkalmazottak több mint fele jelenleg is közép – és kelet-európai migráns.