Gyűlnek a nevek Junckernél

Legalább húsz tagállam esetében immár eldőltnek tekinthető, hogy kit jelölnek európai uniós biztosnak a leendő Juncker-bizottságba. A Barroso-bizottsághoz képest láthatóan csökkenni fog a liberális biztosok száma, és egyelőre kérdéses az is, sikerül-e hozni a minimálisan egyharmados női „kvótát” az új testületben.

Azzal, hogy múlt szerdán végül elmaradt az új külpolitikai főképviselő személyének a kiválasztása, alapvetően új pályára terelődött a majdani Juncker-bizottság összeállítása. Addig Brüsszelben sokan arra számítottak, hogy a főképviselői poszt lesz a biztos cövek a csapatban, aminek leverése után minden más funkció sorsa eldőlhet majd. E szerint a forgatókönyv szerint augusztus első felére Juncker már teljes csapatot is hirdethetett volna, így adva időt mindenkinek – biztosjelölteknek és EP-szakbizottságoknak – a szeptemberi meghallgatásokra való felkészülésre.

A múlt heti csúcs halasztó döntése után megfordult a sorrend: a tagországok előbb a bizottsági posztok többségén való osztozás várható eredményét akarják látni, mielőtt augusztus legvégén rábólintanak az utolsó bizottsági – valamint a még hiányzó európai tanácsi – mozaikkockák beillesztésére. Ami azt is jelenti, hogy a „csapathirdetéssel” – legalábbis ami a teljes összetételt illeti – Junckernek szeptemberig még várnia kell. (Bővebbet az ügy e vonatkozásáról ld. Bruxinfo, „Augusztusban veled ugyanitt” – 2014. július 20. július 17.)

Ami a nevek begyűjtését illeti, e tekintetben időarányosan nézve a dolgot, a helyzet bíztató. Húsz-huszonnégy esetben majdnem biztosan tudni lehet, hogy kinek a brüsszeli érkezése várható, (ami persze nem borítékolja azt is, hogy az ott maradáshoz szükséges EP-jóváhagyást is biztosan mindannyian megkapják). Juncker számára persze a munka neheze csak eztán kezdődik, midőn megpróbál majd mindenki számára elfogadható elfoglaltságot találni majdani testülete mind a 27 tagjának úgy, hogy az egyaránt megfelel a küldő országnak, a jelölt képességeinek, és persze magának a bizottsági elnöknek.

Diplomáciai és sajtóértesülések szerint az utóbbi ponton amúgy már adódott kisebb erőpróba a néhány órás új bizottsági elnök-várományos, és egyes tagállami kormányok között. Az utóbbiak közül ugyanis közismert módon többen is igyekezték a jelöltjüket valamelyik előre kinézett portfólió mellé bebetonozni, ami elől azonban Juncker a hírek szerint finoman de határozottan kitért. Az új elnök számára most térül meg, hogy előtte 19 éven át maga is az állam- és kormányfői oldalon ült, így jól ismeri a rendszert, és tekintélye is ennek megfelelően különböző, mintha egy kevésbé ismert politikus látna ugyanennek a munkának.

A brüsszeli Europolitics például kifejezetten tudni véli, hogy a luxembourgi ex-kormányfő határozottan a volt kollégái értésére adta: a Bizottságon belüli munkamegosztásról ő akar dönteni. Javaslatokat szívesen lát, de a döntésbe előzetesen nem tűr beleszólást, nem engedi előre megkötni a kezét.

Miközben tehát tudni lehet, hogy sok ország fogalmazott meg előzetes igényt egy, vagy több alternatív posztra a majdani új Bizottságon belül – miként az is közismert, hogy egyes kiemelt funkciókra (pénzügyi, kereskedelmi, belső piaci biztosi posztokra) valóságos sorállás van -, a tényleges leosztást Juncker láthatóan csak akkor fogja véglegesíteni, ha már a legtöbb lehetséges mozaiklapot a helyére rakta.

A külpolitikai főképviselő személyének eldöntetlensége persze nem lebecsülendő hátráltatást is jelent munkában, lévén, hogy a hírek szerint legalább négy ország is éppen erre a posztra (is) számít. A múlt héten alaposan elhíresült olasz Federica Mogherini és a bolgár Kristalina Georgieva páros mellett, ismét láthatóan versenybe száll a holland Frans Timmermans is, (más értesülések szerint esetleg Lilianne Ploumen, a holland kormány jelenlegi kereksedelmi és fejlődő országokért felelős minisztere). Hágában mindenesetre a jelek szerint egyelőre azt közölték, hogy az augusztus 30-i EU-csúcsig nem kívánnak holland biztosjelöltet megnevezni, ami arra utal, hogy a végső döntést annak fényében hozzák majd, vajon leendő jelöltjük megkaphatja-e a főképviselőséget, vagy nem).

Hírek szerint emellett még mindig nem adta fel a reményt a svéd Carl Bildt (szintén külügyminiszter, csak ő nem a balközép pártok családjából jön, hanem liberális), és akadnak vélemények, amelyek még mindig nem teljesen zárják ki a lengyel Radoslaw Sikorski érdekeltségét sem, (bér a pártszín nála sem egyezik az újabban hangoztatott prioritással).

Hollandia amúgy a főképviselői poszt kapcsán úgy került vissza a palettára, hogy időközben kiderült: a déli „programországok” jelezték, számukra egészen biztosan elfogadhatatlan, hogy a pénzügyi biztosi tisztet az Eurócsoport jelenlegi holland elnöke, Jeroen Dijsselbloem, holland pénzügyminiszter kapja meg. A dolognak több következménye is van. Mindenekelőtt, Dijsselbloem ilyen formán a jelek szerint letölti majd a csak a jövőre lejáró eurócsoportos elnöki megbízatását, ami viszont halasztja azon spanyol remények teljesülését is, hogy jelenlegi pénzügyminiszterük, Luis De Guindos vehesse át az „euró-elnöki” funkciót. Emellett azonban, Dijsselbloem kiesésével Hágában ismét elkezdhettek más jelöltben is gondolkodni, és így jött vissza a főképviselői munka megcélzása. Alapot adhatott ehhez az is, hogy a jelek szerint bizonyos informális egyetértés alakult ki, hogy ezt a funkciót lehetőleg a szocialista pártcsoport valamely politikusa kaphassa.

Mindezek fényében is, alább közöljük az eddigi (konfirmált, vagy ahhoz nagyon közel álló) jelölések sorát.

Ausztria: Johannes Hahn (néppárt). Konfirmált.

Belgium: Marianne Thysen (néppárt) vagy Karel de Gucht (liberális). Az utóbbi akkor, ha folytathatja a kereskedelmet, és vele szabadkereskedelmi tárgyalást Amerikával.

Bulgária: Kristalina Georgieva (néppárt), jelenlegi biztos, feltéve, hogy megkaphatja a közös külpolitikai főképviselői posztot.

Csehország: Pavel Telicka (liberális), csaknem bizonyosra vehető

Észtország: Andrus Ansip (liberális). Konfirmált. Ismerői szerint gazdasági jellegű poszt érdekelné, szívesen átvenné a szomszédos Finnországból pénzügyi biztossá vált Olli Rehn portfolióját, esetleg Lewandowski költségvetési dossziéját.

Franciaország: Pierre Moscovici (szocialista), korábbi pénzügyminiszter. Konfirmált. Hollande pénzügyi biztost szeretne csinálni belőle. A francia gazdasági helyzet és ebben Moscovici miniszteri „eredményei” ugyanakkor továbbra is ellene szólnak.

Finnország: Jyrki Katainen (néppárt). Konfirmált. Gazdasági jellegű tárcát szeretne, de Finnország aligha kaphatja meg egymás után kétszer a pénzügyi portfóliót.

Horvátország: Neven Mimica (szocialista). Konfirmált. Esetében nem kizárt, hogy a jelenlegit (fogyasztóvédelem) folytathatja, mivel csak „részidős” biztos.

Írország: Phill Hogan (néppárt). Állítólag mezőgazdaság érdekelné.

Lengyelország: Radoslaw Sikorski (néppárt). Sokak szerint igazából csak akkor valósznű jelölése, ha marad esélye a főképviselőségre. A lengyel lehallgatási ügy óta azonban ez kétségesebb, és célzások hangzanak el, hogy Varsót esetleg más tárca is érdekelhetné. A lényeg, hogy valami „fajsúlyos” legyen. Másfelől viszont, tekintve, hogy az Európai Tanács elnöki posztjára is újabban lengyel politikus neve is felmerült (Donald Tusk kormányfő), egy ilyen esetleges a fejlemény nyilván hatással lehet a lengyelek bizottsági ambícióira is.

Lettország: Valdis Dombrovski (néppárt), konfirmált. Gazdasági, költségvetési tárca érdekli.

Litvánia: Vitenis Andriuskaitis (szocialista), konfirmált (eddigi egészségügyi miniszter).

Luxembourg: Jean-Claude Juncker, (néppárt), elnök. Konfirmált.

Málta: Karmenu Vella (szocialista). Konfirmált. Hazájában több kormányban is túrizmusért felelős miniszter volt, ami a túrizmusból élő Máltán fontos feladatnak számít.

Nagy-Britannia: Jonathan Hill (Európai Konzervatívok). Konfirmált. Cameron egy fajsúlyosabb „gazdasági” posztot – belső piac, digitális egységes, kereskedelem stb, – szeretne emberének.

Németország: Gunther Oettinger (néppárt), konfirmalt. Energiát folytatná. Kérdéses.

Olaszország: Federica Mogherini (szocialista), külügyminiszter, feltéve, hogy megkaphatja a közös főképviselői posztot. Jelölését egyelőre nem vonták vissza, de egyes római jelzések szerint alternatíva lehet Massimo D’Alema (szintén szocialista), korábbi miniszterelnök is.

Románia: Dacian Ciolos (néppárt). Konfirmált. Szeretné az agrárt vinni tovább.

Spanyolország: Arias Caneta (néppárt). Konfirmált, a kormány agrárminisztere, és az agrártárcát szeretné megkapni.

Svédország: növekedni látszik Cecilia Malmström (liberális), jelenlegi biztos esélye, azzal arányosan is, ahol Carl Bildté (liberális) a külpolitikai főképviselőségre csökken. A portfólió a szociálpolitika lehet. Ettől függetlenül, egyelőre még Bildt sem adta fel teljesen.

Szlovákia: Matos Sefcovic(szociáldemokrata) újrázása a valószínű.

A listáról tehát kimaradt egyelőre Hollandia, az említett hágai kivárás miatt (esetükben tehát annyi valószínűsíthető csak, hogy szocialista jelöltjük lehet, bár a liberálist sem lehet teljesen kizárni. Ugyanígy, a végső holland jelölt növelheti a női jelöltek arányát is.) .

Hivatalosan nem jelentett még be jelöltet Magyarország (továbbra is, a soha, sehol nem cáfolt Navracsics Tibor (néppárt), jelenlegi külügyminiszter neve forog a nem hivatalos fórumokon).

És bár a többi tagállam kapcsán még vannak bizonytalanságok a lehetséges jelölt személyét illetően, bizonyos tendencia már megállapítható. Mindenekelőtt az, hogy míg a Barroso-bizottságban még hét liberális pártpolitikai hátterű biztos is szolgált, jelenleg teljesen biztosra csak kettő (a cseh és az észt) vehető, egy további (a svéd) több, mint valószínű, de belgáknál már láthatóan kétesélyes (igazából annál is több verzió is lehet még), és így a De Gucht személyében megtestesült eddigi belga liberális vonal sem biztos, hogy folytatódik majd. Hollandoknál nem teljesen kiárt, de más jelölt aztán már nem igazán látszik.

A szocialisták aránya jelenleg hét főnél tart, de ez még növekedhet (ami tehát meghaladhatja a Barroso-bizottság hét szocialista biztosát. A nagy többséget persze megint a néppártiak adják – beleértve az elnököt is –, de a kulcspozíciók közül a jelek szerint a szocialistákhoz kerülhet a pénzügyi és főképviselőséget is jelentő külkapcsolati biztosság (mindkettővel eddig alelnökség is társult). Újdonság lesz az Európai Konzervatívok megjelenése Cameron új jelöltjével a testületben.

Gond lehet még a „női kvóta” alacsonysága miatt, jelenleg legalábbis a konfirmált jelöltek között csak két nő akad (és közülük is Mogherini kieshet még). Kétségtelenül akadnak éppen lebegtetett további női nevek is (hollandoknál, belgáknál, svédeknél, nem kizárható módon esetleg a görögöknél, főként, ha Maria Danamaki jelenlegi biztos valóban kap lehetőséget újrázásra), de ez még mindig messze van az EP által elvárásként rögzített egyharmados aránytól.

Végül még egy érdekesség: legalább 6 „régi” biztos az újba is átlép majd (Johannes Hahn, Kristaline Georgieva, Neven Mimica, Gunther Oettinger, Dacian Ciolos és Maros Sefcovic), de számuk tovább nőhet, ha Karel De Gucht, Maria Danamaki és Cecilia Malmström is követi őket. Ettől függetlenül, előző bizottság „törzsgárda-létszámát” nem fogják elérni: a „Barroso-2” bizottság 11 főt vett át a „Barroso-1”-től.