Ahol a magyar államnak nincs keresnivalója

Provokatív témával indult a Gombaszögi Nyári Tábor első napján „a nemzetpolitika jelene és jövője az elkövetkezendő négy évben” című kerekasztal beszélgetés. Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztal vezetője moderálásával Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Prőhle Gergely nemzetközi és Európai Uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár beszélgettek.

A szervezők célja a kerekasztal beszélgetéssel az, hogy a nemzetpolitika kérdéskörét közelebb hozzák a fiatalsághoz. Mindkét politikus bemutatkozásában elhangzott, hogy határon túli felmenőik vannak, így nem csak szakmai, hanem személyes elköteleződés is meghatározza politikai tevékenységüket. Prőhle Gergely úgy fogalmazott, hogy nemzetpolitika nélkül nincs külpolitika, és, hogy ez nem jelent egyet a parttalan magyarkodással, hanem az EU elveinek megfelelő, következetes jogérvényesítés.

A volt bonyhádi polgármester, Potápi Árpád egy rögtönzött történelem óra keretében vázolta a Trianon óta eltelt közel 100 év magyar nemzetpolitika prioritásait. A rendszerváltozás óta a határon túli magyarság érdekeit szolgáló intézményrendszer kiépülését tekintik a fő céljuknak. Példaként említette, hogy a környező országokban több magyar párt is szerveződött, ami szerinte nem a széthúzás, hanem az erő jele. Kérdés maradt ugyanakkor, hogy a szlovákiai magyar pártok közötti feszültség mennyire illik ebbe az elképzelésbe. 

Mennyire szólhat bele az EU?

A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mennyire ellentmondásos a kisebbségpolitikába való nagyobb uniós beleszólás igénye és az önálló nemzetpolitikáért való kiállás. Prőhle Gergely két példával demonstrálta, hogy az EU-ban sincs konszenzus. Az EP választások során, Svoboda baloldali politikus egy kisebbségi biztos kinevezését kezdeményezte, mivel az Unióban 80 millióan élnek kisebbségben. Ezzel szemben a szintén baloldali román külügyminiszter, Titus Corlatean az ellen tiltakozott, hogy nemzetközi fórumokat hívjanak segítségül a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítésére.

Az anyaország szerepével kapcsolatban Prőhle úgy fogalmazott: „Van egy olyan része az önszerveződésnek, ahol a magyar államnak nincs keresnivalója.” A politikus jogos kérdésfelvetése, hogy ha Szlovákiában több magyar párt is versenybe száll a határon túli magyarok érdekképviseletéért, miért ilyen kevesen mennek el szavazni? 

Magyarok vándorlása

Köztudott, hogy az utóbbi években a nyugat-európai államokban félelem alakult ki a kelet-európai bevándorlókkal, munkavállalókkal szemben. Prőhle még a csatlakozások előtt nagykövetként azzal érvelt, hogy magyar olyan nép, hogy akárhányszor önt is ki a Tisza, ugyanoda költözik vissza. Jelenleg ez azonban már nem igaz, sőt, míg korábban az anyaország munkaerő piaca vonzerőt jelentett a határon túli magyaroknak, ma már ők is inkább egy nyugati országban vállalnak munkát, egy magasabb bér reményében. A nyugati bérekkel nehéz versenyre kelni, azonban a társadalmi hangulat kialakításával, a politikai elit iránti bizalom megteremtésével és a jövő kiszámíthatóvá tételével talán Magyarország újra vonzóvá válhat.