EU-csúcs: augusztusban veletek ugyanitt!

A többéves pénzügyi keretről folytatott alkudozás forgatókönyve ismétlődhet meg az uniós vezetői posztokra történő kinevezésekkel: a tagállamok vezetői várhatóan második nekifutásra hozzák majd meg a döntést augusztus 30-án. Az már eldőltnek látszik, hogy a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt a szocialisták adják. Herman Van Rompuy utódlásánál ugyanakkor nem a jelöltek politikai hovatartozása, hanem profilja lehet a meghatározó.

Első nekifutásra nem tudtak dűlőre jutni az EU28-ak állam- és kormányfői szerdán az idén megüresedő uniós intézményi posztok betöltéséről. A sikertelen kísérlet fő oka egybehangzó vélemények szerint az volt, hogy egyszerűen még nem értek meg a feltételek, nem állt rendelkezésre minden részlet ahhoz, hogy az Európai Tanács eldönthesse, kit nevezzen ki az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Tanács következő elnökének.

Megfigyelők szerint a kétlépcsős forgatókönyv kísértetiesen hasonlít arra, ahogy az EU vezetői tavaly a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről megállapodtak. Első nekifutásra, 2012 novemberében nem sikerült az áttörés, rá néhány hónapra viszont már megérett a helyzet a kompromisszumra. Most is valami hasonlóra lehet kilátás.

A szerdai csúcsvacsorán nyilvánvalóvá vált, hogy több tagállami vezető nem látta elérkezettnek az időt a személyi döntésekre mindaddig, amíg nem látja, hogy a következő Európai Bizottságban milyen tárcára számíthat majd az általa jelölt biztos. Ez az információ azonban még nem áll rendelkezésre, hiszen Jean-Claude Juncker éppen csak kedden szerezte meg az Európai Parlament bizalmát és a tagországoknak egyelőre csak egy töredéke nevezte meg jelöltjét a biztosi kollégiumba.

Az azonnali megállapodásnak egy további akadályát képezte a különböző szempontok, így a földrajzi, a nemek közötti és a pártcsaládok közötti egyensúly megléte. Erről EU-források szerint élénk vita folyt a vezetők között, anélkül azonban, hogy bármilyen eredményre jutottak volna. Mindez azért is érdekes, mert egyes források szerint néhány nagyobb tagállam már elég közel jutott egyfajta kompromisszumhoz a kinevezésekről, ám a közép- és kelet-európai országok vezetői kénytelenek voltak közbelépni, miután úgy látták, hogy veszélybe kerülhet a földrajzi egyensúly elve. Magyarán: attól lehetett tartani, hogy a régiónak nem jut fontos poszt az osztozkodásban.

Egybehangzó vélemények szerint (többek között Angela Merkel kancellár is közvetve megerősítette), arról lényegében megállapodtak, hogy a kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztsége egy balközép táborból érkező politikusnak jut majd. Ellentmondásos hírek keringtek azzal kapcsolatban, hogy konkrét nevekről is tárgyaltak-e. Egyes delegációk szerint igen, míg mások szerint nem beszéltek nevekről.

Nyílt titok ugyanakkor, hogy Róma jelöltje, Federika Mogherini jelenlegi külügyminiszter élvezi az EU hét szocialista kormányfőjének a támogatását. Az olasz jelölttel szemben azonban számos ország, de különösképpen a balti államok és Lengyelország komoly fenntartásokat fogalmaztak meg az oroszbarátnak tartott és a Moszkva elleni keményebb szankciókat ellenző olasz külpolitika miatt. Mások pedig tapasztalatlansága miatt nem tartják alkalmasnak a posztra Mogherinit, aki mindössze február óta irányítja az olasz diplomáciát.

Nevük mellőzését kérő EU-források úgy vélték, hogy a döntés elmaradása nem jelenti azt, hogy Federica Mogherini nem lenne többé versenyben. Mások is úgy vélik, hogy továbbra is az olasz külügyminiszter a favorit, bár nem az egyetlen jelölt.

A csúcstalálkozó fényében úgy tűnik, hogy az Európai Tanács elnökének kiválasztásánál nem a politikai hovatartozás fog dönteni, hanem inkább a jelölt politikai profilja és alkalmassága. Angela Merkel német kancellár sajtótájékoztatóján nyilvánvalóvá tette, hogy ő is ennek a megközelítésnek a híve. Úgy vélte, hogy a bizottsági elnöki és a főképviselői posztoknál, továbbá az európai parlamenti elnök megválasztásánál a két nagy politikai pártcsalád közötti egyensúly szempontja érvényesült. Merkel világossá tette, hogy számára ezzel a két pártcsalád ki lett fizetve és az Európai Tanács leendő elnökének kiválasztásánál már egyértelműen annak az erénynek kellene dominálnia, hogy az illető – ahogy azt szerinte Herman Van Rompuy az elmúlt öt évben kiválóan megoldotta – mennyire képes közös nevezőre hozni a tagállamok eltérő álláspontját.

Francois Hollande, francia köztársasági elnök szerint hamar kiderült, szinte már találkozó elején, hogy nem lesz döntés, és éppen ezért konkrét személyre vonatkozó vita sem igazán zajlott. „Nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet addig döntést hozni a külpolitikai főképviselő személyéről, amíg nem ismert a teljes személyi csomag. Az utóbbihoz viszont azt is látni kell, hogy miként alakul majd az Európai Bizottság összetétele és a portfoliók elosztása” – tette hozzá.

Hollande szerint a terv most az, hogy a hónap végéig mindenki megnevezi biztosjelöltjét, Jean-Claude Juncker pedig még az augusztus 30-i csúcstalálkozó előtt közzéteszi leendő bizottsága listáját a tervbe vett kompetencia-megosztásokkal.

Hollande cáfolta, hogy a kelet-európai országok bármilyen vétót emeltek volna konkrét személy – így például az olasz főképviselő-jelölt – ellen. „Nem támadtak konkrét személyt, hanem azt adták értésre, hogy világosan látni akarják helyüket és szerepüket az összképben”.

Az olasz jelölttel szemben felmerült esetleges fenntartások kapcsán a francia elnök emlékeztetett, hogy az a személy, aki betölti majd végül a főképviselői posztot, nem maga – de még csak nem is az országa – fogja formálni az EU külpolitikáját, csupán képviselni fogja azt, amiben a tagországok tanácsa megállapodik.

Herman Van Rompuy nem értékelte kudarcként, hogy a szerdai csúcstalálkozón nem született döntés az új Európai Bizottság és az Európai Tanács kulcspozícióiról. Egyúttal biztosra vette, hogy a következő, augusztus 30-ra kitűzött találkozón az uniós vezetők meghozzák a szükséges döntéseket. Angela Merkel is hasonlóan bizakodott, és párhuzamot vont a legutóbbi többéves keretköltségvetésről folytatott vitával, ahol szintén két lépésben oldották meg a problémát.

„Fontos posztok eldöntéséhez idő kell, ebben nincs semmi meglepő” – vélekedett az éjszakába nyúló ülést követően újságíróknak Van Rompuy. „Biztos vagyok benne, hogy augusztus végén meglesz a döntés.”

Van Rompuy szerint szerdai találkozójukon az állam- és kormányfők nem fókuszáltak egyetlen névre a még nyitott kulcspozíciók kapcsán.

„Egymással összefüggő döntési lehetőségeket együtt vizsgáltunk; nem merült fel, hogy egyetlen személyen múlna, hogy összeálljon a teljes csomag” – válaszolt újságírói kérdésekre Van Rompuy, amelyek kiszivárgott információk alapján azt firtatták, hogy az uniós külpolitikai főképviselői posztra javasolt olasz jelölttel kapcsolatos ellentétes tagállami álláspontok mennyire hátráltatták szerdán a kompromisszumos megállapodást.

Az elhalasztott döntés miatt Van Rompuy nem számít késésre az új Bizottság felállításában. Ismeretes, hogy a Bizottságnál kulcsposztnak számító külpolitikai főképviselő megválasztása alapvetően befolyásolja a többi „tárca” kiosztását a maradék 27 EU-biztosjelölt között.

Van Rompuy emlékeztetett arra, hogy július végéig a tagállamoknak meg kell nevezniük az új bizottsági elnöknek, hogy kit jelölnek biztosnak. „A főképviselő kiválasztása után a többi név már gyorsan a helyére kerül” – vélekedett Van Rompuy.

Más források szerint ugyanakkor egyértelműen csúszás lesz legalábbis ahhoz az ütemtervhez képest, amit Jean-Claude Juncker vázolt fel az EP-ben, és amiben augusztus közepére már komplett csapatösszeállítást ígért tárcákkal. Források szerint a biztosok hivatalos jelölésére csak a kül- és biztonságpolitikai főképviselő nevének ismertté válása után kerülhet sor, hiszen ő is a biztosi testület tagja lesz alelnökként. Ugyanezen források valószínűsítették, hogy a parlamenti meghallgatások is csúszhatnak emiatt, bár a november 1-i váltás a Bizottságban valószínűleg nem kerül veszélybe.