Berlin szkeptikusan tekint Timosenkóra

A cselszövő ha nem is halt meg, de elűzték, a rút viszály viszont még csak most kezdődik. Ukrajnának sürgősen óriási pénzügyi segítségre lesz szüksége, a Nyugatnak eljött a cselevés ideje, hogy végre proaktívan lépjen fel, bár Putyin még így is kijátszhatja a „gázkártyát”. Angela Merkel eközben felhívta Timosenko figyelmét arra, hogy mindent el kell követniük annak érdekében, hogy egyben tartsák az országot. Akárhogy is, Berlinben szkepticizmussal fogadták az egykori ukrán elnök asszony visszatérését.

„Üdvözöllek a szabadságban!”- köszöntötte Merkel Timosenkót telefonon szabadulása utáni napján. A meleg üdvözlést követően a vasárnapi hívás hangneme igen gyorsan stílust váltott, mikor Merkel kemény szavakkal igyekezett Timosenko tudtára adni, az igazi küzdelem még csak most kezdődik – derül ki német kormányzati körök értesüléseiből. A német kancellárasszony mindenekelőtt arra hívta fel a sokak gondolatában ellenzéki vezetőként újjászülető Timosenko figyelmét, hogy minél előbb menjenek el a keleti végekre, beszéljenek az emberekkel és tegyék rendbe a dolgokat.

Nem telt el huszonnégy óra Merkel telefonhívását követően, és a keleti végeken, a Krím szívében több tízezres tömeg vonult utcára, hogy orosz zászlókat lengetve követelje a „kijevi fasiszta ellenzéktől” való elszakadást. Volodomir Jacuba Szevasztopol polgármestere máris lemondott, aki döntését azzal indokolta, hogy már nem adott számára a biztos háttér az irányításhoz. Az új vezetés átvette az irányítást a rendfenntartó erők felett, megtagadták az adók Kijevnek való elutalását, tehát de facto leváltak a központi államhatalomról. Hab a tortán, hogy az orosz többségű szevasztopoliak még virágokkal is köszöntötték a majdani mészárosokat, a Berkut különleges egység tagjait (a videót az alábbi linken lehet megtekinteni).

Aki figyelemmel követte a szombat esti kijevi közvetítéseket, az láthatta, hogy a Majdan népe egyáltalán nem fogadta kitörő örömmel Julija Timosenko visszatérését. Nincsenek ezzel máshogy Berlinben sem. A német politikában sokan vélik úgy, hogy Timosenko elképzelései ma már egészen biztosan nem ütnek el élesen a Janukovics-éra politikai rendszerétől (ezt a véleményt meglovagolva a Die Welt például úgy mutatta be Timosenkót, mint Janukovics egy csinosabb, copfos verzióját). Nem könnyíti meg Merkelék dolgát az sem, hogy Timosenko szándékai lényegében kifürkészhetetlenek: még saját pártjában, a Batykivscsinában (Szülőföld) sincs egység arról, hogy Jacenyuk vagy Timosenko legyen a pártelnök, ezáltal a lehetséges jelölt a májusi választásokon.

Az erodálódó államhatalom, a széteső Ukrajna viszont csak az egyik gond. Egy másik, szintén égető és akkut probléma, hogy az ország napokon belül fizetésképtelenséget lesz kénytelen bejelenteni, amennyiben nem kap gyors pénzügyi segítséget. Az államkassza lényegében üres, csakúgy, mint a még épen maradt ATM-ek, márpedig Jurij Kolobov ukrán pénzügyminiszter szerint legalább 35 milliárd dollár kellene ahhoz, hogy az ukrán állam kihúzza a következő esztendőig. Keletről segítség most nem igazán várható, hiszen ismeretes, Putyin visszavonta az ukrán államkötvények vásárlására vonatkozó ajánlatát, mondván, ő nem ilyen feltételekkel, nem ezekkel az emberekkel kötött alkut. A Nyugatnak tehát itt lenne a lehetősége, hogy értékelje a Kijevben hozott áldozatokat, és kicsit a zsebébe nyúljon.

De nem így tesz. Hétfőn Jack Lew amerikai és David Osborne brit pénzügyminiszter egyaránt egy irányba mutatva jelezték ukrán kollégájuknak a megoldás felé vezető utat: Washington felé. Az angolszász pénzügyminiszterek szerint az új ukrán vezetésnek az IMF-fel kell megállapodnia a kérdéses kölcsönről, amit ők természetesen teljes mellszélességgel fognak támogatni. Cathrine Ashton uniós külügyi főképviselő az imént említett pénzügyminiszterek gáláns ajánlatát azzal tudta megtoldani, hogy az EU a korábban megígért pénzügyi támogatásokhoz természetesen tartja magát, amennyiben az ukránok bizonyos reformokat végrehajtanak (amiket egyelőre még nem ismerünk pontosan, de a korábbi gyakorlatból a következtetéseket már le lehet vonni). Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter a héten még Washingtonba repül, hogy egy kedvezményes csomagra vegye rá Christine Lagarde-ot, egy dolgot azonban leszögezhetünk: a jéghideggel és pergő tűzzel dacoló Majdaniak ennél egészen bizonyosan nagylelkűbb ajánlatra számítottak a Nyugattól.