Szerbia berágott a török kormányfőre

Szerbiában egyöntetű a harag és a felháborodás. Belgrád azonnali bocsánatkérést követel a török kormányfőtől, aki Prizrenben albán és koszovói kollégája előtt előbb második hazájának nevezte Koszovót, majd szimbolikusan azt is hozzátette: „Törökország Koszovó, Koszovó pedig Törökország!”

Tomislav Nikolić, Szerbia államfője szerint Törökország fegyver nélkül követett el agressziót hazája ellen, amikor az ankarai kormányfő arra ragadtatta magát, hogy Törökországot Koszovónak nevezze, Koszovót pedig Törökországnak.

A szerb elnök nyilatkozatában kiemelte; azonnali bocsánatkérést vár el Törökországtól Recep Tayyip Erdoğan kijelentései miatt, amely Tomislav Nikolić szerint nem más, mint öncélú és durva sárba tiprása hazája szuverenitásának, s egyben Belgrád és Ankara baráti kapcsolatának. Nikolić mindehhez később azt is hozzátette; elvárja, hogy Törökországban győzzön az értelem és mihamarabb kérjenek bocsánatot Szerbiától.

Déli szomszédunk legfőbb közjogi méltósága a fentieket ráadásul azzal a kijelentéssel is megfejelte, hogy amíg Ankara diplomáciai úton nem kéri Belgrád elnézését a történtek miatt, addig hazája nem vesz részt újabb háromoldalú csúcstalálkozón Bosznia-Hercegovinával és Törökországgal.

Nikolić nem maradt egyedül véleményével

Erdoğan október 23-án tett kijelentéseire hasonlóképp reagált Ivica Dačić, Szerbia kormányfője, illetve annak elsőszámú helyettese is. A szerb miniszterelnök szerint az ilyen tapintatlan megnyilatkozások nemhogy nem járulnak hozzá a térség stabilitásához, de a szerbek és albánok közötti megbékélést is lehetetlenné teszik. Aleksandar Vučić mindehhez annyit fűzött hozzá: „Koszovó nem Törökország!”

A szavak ereje

A Szerbiában tapasztalható felháborodás hátterében több ok is meghúzódhat. Egyrészt Belgrád a közelmúltban hiába igyekezett többször is bizonyítani azt, hogy békülékeny módon áll hozzá a pristinai vezetéshez, Koszovó önállóságát soha nem ismerte el. Még akkor sem, ha manapság több olyan elemző is akad, aki szerint Szerbia a kisebb nagyobb megegyezésekkel, ha szavakban nem is, de tettekben, azaz de facto már elismerte egykori tartománya elszakadását.

A Koszovóhoz való ragaszkodást ráadásul az is alátámasztja, hogy a belgrádi kormányzat honlapján egy szerb nemzeti lobogóval a háttérben a mai napig olvasható a jelszó: „Koszovó Szerbia!” Így akár azt sem lehet kizárni, hogy a délszláv állam vezetése már önmagában a „tőlük lopott” szlogen miatt esett neki az ankarai kormányfőnek.

Persze létezhet ennél sokkal komolyabb indok is a háttérben, mégpedig Törökország mind erőteljesebb megjelenése a térségben. Nyilvánvalónak látszik, hogy Belgrád – amely a régió többi országával együtt több száz éves török hódoltságot szenvedett el – nem örülne, ha a korábbi nagyhatalom stratégiai jelenlétével ismét komoly befolyásra tenne szert közvetlen szomszédságában vagy épp abban a Koszovóban, amelyet nem kevés szerb még ma is hazája részeként tart számon.

Márpedig az olyan, a török kormányfőnek tulajdonított szavak, mint a „szívből támogatjuk Koszovó függetlenségét” vagy az „erősek és egységesek leszünk, mint a testvérek” könnyen alátámaszthatják a különböző irányú szerb félelmeket.

Mátraházi Tibor