Japán fejlődést vár a tokiói olimpiától

Japán rendezheti a 2020. évi nyári olimpiai játékokat. A kormány és elemzők az elmúlt tizenöt év gazdasági mélypontja után a japán gazdaság felívelésére számítanak a játékok rendezési jogának elnyerése kapcsán, azonban kritikus hangok szerint az olimpia hatalmas költsége miatt így még kevesebbet költhet az állam a fukusimai atomkatasztrófa kárainak enyhítésére. A Kínával való állandó verseny lenyomatát is mutató olimpia mégis hatalmas energiákat szabadíthat fel a társadalomban és a gazdaságban, így hosszú távon jót tehet az országnak.

Nemzeti zászlók, konfetti, örömkönnyek és üdvrivalgás – ilyen volt a hangulat Japánban, amikor szeptember 8-án Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke bejelentette, hogy a 2020-as olimpiai játékokat Tokió rendezheti meg. Japán elsősorban a finalisták közül legstabilabb gazdasági és társadalmi hátterével tudta elnyerni a NOB bizalmát az euróválsággal még mindig küzdő Madrid és az utóbbi időben kormányellenes zavargásaival reflektorfénybe került Isztambul elől. Az Asashi Shimbun japán lap szerint Tokiónál is rezgett a léc: a két és fél évvel ezelőtt történt atomerőmű-baleset után még nincs kilátásban megnyugtató megoldás Fukusimában, és a japán–kínai szembenállás is egyre élesedik. Ezért Abe Sinzó miniszterelnök személyesen vezette a japán delegációt Buenos Airesben, hogy személyével igazolja, Japán a legmegbízhatóbb döntés. 

A leginspirálóbb pályázat a kételyek ellenére is Japáné volt. A személyes és szenvedélyes médiakampány mellett ezúttal a társadalmi támogatás is sokkal nagyobb volt, mint a 2016-os pályázat esetében, a felmérések alapján a japánok 92%-a támogatta, hogy Tokióban rendezzék meg az olimpiát. „Azért akarjuk megtartani a 2020-as játékokat, hogy véget érjen a tizenöt éve tartó gazdasági stagnálást és defláció” – nyilatkozta a miniszterelnök.

Az optimista képet némiképp árnyalja, hogy az ország államadóssága nemrégiben soha nem látott méreteket öltött, átlépte az 1 billiárd jent (2,29 billiárd forint). Az adósság főképp az infrastrukturális fejlesztésekre és a gazdaság beindítására irányuló programok halmozták föl. A kormány akkor bejelentette, hogy a tarthatatlan helyzetet a fogyasztási adó lassú emelésével kívánja felszámolni. A társadalom a népszerűtlen lépés ellenére sem hátrált ki a miniszterelnök mögül, azonban lehet, hogy mégsem az adóemelés lehet Japán újbóli megerősödésének fő faktora.

A győzelem hírének hallatán nemcsak a stadionokban és a köztereken összegyűlt szurkolók törtek ki üdvrivalgásban: gazdasági szakértők szerint nagy fellendülésre számíthat az ország a játékok megrendezésével. A Bloomberg elemzése szerint szeptember 8. után egyből elkezdtek emelkedni a japán építkezési és turisztikai részvények értékei, valamint erősödött a fogyasztói bizalom is. A felfokozott hangulatot jól szemlélteti, hogy a győzelem bejelentése után, amikor egy Olimpic nevű vállalat jelent meg a tőzsdén, fél óra alatt 6%-kal emelkedett részvényeinek értéke, de amint kiderült, a hardverekkel foglalkozó szupermarket-vállalat a nevén kívül egyáltalán nem kapcsolódik a nyári játékokhoz, a részvények ára azonnal visszaesett az induló szintre.

Határ a csillagos ég

A miniszterelnök szerint a cél, hogy Japán ismét a világgazdaság egyik központjává váljon, s az Olimpia szimbóluma lehet az ország huszonegyedik századi magára találásának. Ahogy 1964-ben sokan a II. világháború szörnyűségei után a békés modernizáció útjára tért szigetország megújulási szándékát látták a tokiói olimpia megrendezésében, a ’64-gyel való kontinuitás fontos része lesz a 2020-as játékoknak. Tokió infrastrukturális fejlesztése és a külföldi turisták vonzása kiemelt része a projektnek, és a sok új sportlétesítmény felhúzása mellett három, már az 1964-es olimpián is használt stadiont építenek újjá. Az játékok középpontjában ezúttal is egy különleges stadion áll majd, a ’64-es olimpiára épült Kasumigaoka Nemzeti Stadiont a világhírű Zaha Hadid iraki-brit építész tervei szerint alakítják át. A BBC információi szerint az építkezések 8 milliárd amerikai dollárba, azaz nagyjából 800 milliárd japán jenbe fognak kerülni, amely összegnek több mint a felét már a pályázat benyújtása előtt félretette a tokiói önkormányzat.

Bár a megrendezés elnyerésében komoly szerepe volt annak, hogy Abe Sinzó miniszterelnök igyekezett eloszlatni a kételyeket Fukusima veszélyeivel kapcsolatban, sokan mégis abban látják az olimpia fő problémáját, hogy a már így is rendkívül eladósodott állam így talán még kevesebbet fog költeni a földrengés okozta károk enyhítésére. Bár nemrég derült ki, hogy mintegy 300 tonna sugárszennyezett víz szivárgott ki az erőmáből, , a miniszterelnök szerint a kormány ura a fukusimai helyzetnek. Abe egyúttal kifejezte szándékát egy felelősségteljes, a nukleáris energia arányát csökkentő, a megújuló energiaforrásokat promotáló energiapolitika kialakításában, habár közben kormánya az atomerőművek mielőbbi újraindítását sürgeti, gazdasági okokra hivatkozva.

Takeda Tsunekazu, a Japán Olimpia Bizottság elnöke úgy reagált a kétkedésre, hogy Fukusima és Tokió között „majdnem 250 kilométer” van, ezért a szennyezés nem veszélyezteti a játékokat. A több ezer lakosnak viszont, akik még mindig nem költözhettek vissza lakhelyükre, ez aligha jelent megnyugvást, amikor az ígért pénzügyi segítség még mindig nem érkezett célba. A kormány kritikusai szerint ez több figyelmet érdemelne, mint a hét év múlva esedékes olimpia, ám a játékok által keltett nemzetközi figyelem mégis elegendő nyomást helyezhet a kormányra a helyzet mihamarabbi megoldására. Ugyanakkor az is igaz, hogy az olimpia nagyjából 800 milliárd jenre tervezett költségvetése eltörpül amellett, hogy csak a fukusimai erőműre közel ezer milliárdot költöttek az elmúlt két és fél évben, a 2011-es földrengés és cunami utáni újjáépítésre pedig 25 ezer milliárdot tett félre a kormány.

Kína is gratulált

Ha vonakodva és kényszeredetten is, de Kína is gratulált Tokiónak, pedig az elmúlt pár évtizedben soha nem volt akkora a feszültség a két ország között, mint az elmúlt egy évben, miután tavaly szeptemberben a japán állam megvásárolta a Japánban Szenkaku, Kínában Tiaojü (Diaoyu) néven ismert, mindkét ország által magának igényelt szigetcsoport egy részét. Akkor ez erőszakos Japán-ellenes tüntetésekhez vezetett Kínában, és a kölcsönös erőfitogtatás azóta is állandó. A halakban gazdag vizekhez közeli és feltehetőleg olajlelőhellyel is bíró szigetek körül gyakran jelennek meg a kínai parti őrség hajói vagy kínai repülőgépek, hogy demonstrálják Kína követelését.

Kínai állami újságok a hivatalos olimpiai gratuláció mellett azt is kifejezték, hogy Japánnak ideje lenne őszintén bocsánatot kérnie háborús múltjáért, és az Abe-kabinet és parlamenti képviselők egyes nacionalista gesztusai a játékok alatt csak Japán arroganciájáról tennének tanúbizonyságot. Bár a kínai médiában akkora a feszültség a Japánnal szembeni ellenséges hangulat és az olimpia megkövetelte béke között, hogy a CCTV (Központi Kínai Televízió) és a Hszinhua (Xinhua) hírügynökség előre bejelentette, hogy nem Tokió nyerte meg a játékok rendezési jogát.

Ez a kisebb fajta hidegháború vélhetően hosszú időre meghatározó része lesz a kelet-ázsiai régió fejlődésének, és minden bizonnyal a 2020-as olimpiára is rá fogja nyomni bélyegét. Tokió az olimpiával még mindig a veszélytelen, a modernizáció békés útját járó ország képét akarja hangsúlyozni, de úgy tűnik, a japán kormány azért is mindent meg fog tenni, hogy rálicitáljon a 2008-as pekingi olimpia emlékére, és egyúttal felívelő pályára állítsa gazdaságát.