Angela Merkel augusztus 13-án azt nyilatkozta, hogy Európában jelen pillanatban a versenyképesség szorosabb koordinációja a legfontosabb. Emellett azonban azt is megjegyezte, hogy a németeknek nem szükséges mindent Brüsszelben intézniük. A merkeli nyilatkozat azt mutatja, hogy a föderáció gondolatának egyre kevesebb támogatója van az EU-ban.
Lassan egy éve annak, hogy José Manuel Barroso évértékelő beszédében az európai együttműködés új formájaként a föderációt jelölte meg. Egy új alapszerződés terve is képbe került, amely a közös intézmények erősítésével mélyítené a politikai integrációt, valamint a fiskális uniótól várná a bankszektor válságának megoldását.
Mi történt az „f” betűs beszéd óta?
A föderáció gondolata amennyire felkavarta a kedélyeket, olyan gyorsan le is csengett. A tagállamok nem mutattak túlzott lelkesedést az elképzelés iránt, sőt az Egyesült Királyság, David Cameron miniszterelnök vezetésével inkább az együttműködés lazítását támogatta olyannyira, hogy még a brit kiválás lehetősége is felmerült. Az Egyesült Királyság júliusban készített egy jelentést, amely az uniós tagságról szóló 2017-es népszavazás előtt felmérte a közösségi jogalkotás szerepét és mértékét.
Mark Rutte holland miniszterelnök júniusban ugyancsak az uniós törvényhozás korlátozásának fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy az „ever closer political union” korszakának ezennel vége. Hozzátette, hogy kormánya elutasítja a szociális biztonsági rendszerek, a munkafeltételek, és a médiaszabályozások további harmonizációját.
A Rutte-kormányhoz hasonló nyilatkozatot tett a választásokra készülő Angela Merkel kancellár is, aki augusztus 13-án először lebegtette meg annak lehetőségét, hogy Brüsszel bizonyos hatásköröket visszaadjon a tagállamoknak.
A választások előtt álló kancellár – német tévében tett nyilatkozata – szembement a Kereszténydemokrata unió (CDU) régi irányvonalával. A merkeli nyilatkozat ugyanakkor szakértők szerint azt is jelezheti, hogy lehetőség van az Európai Unió reformjára.
Laczi Renáta