Így teheti tönkre Snowden Merkel esélyeit

Az évszázad botrányának is tartott Snowden-ügy hemzseg a német szálaktól. Számos kiszivárogtatott anyagból, ha homályosan is, de kezd kirajzolódni a pontos kép, hogy a német állambiztonsági szolgálatok hogyan kapcsolódtak az NSA-hoz. Merkelék természetesen mindent tagadnak, és egyelőre hallgatnak is az egész ügyről. Pedig nagy szükség lenne rá, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba: egy felmérés szerint a németek 79 százaléka nem hisz a kormánynak. Bő másfél hónappal a választások előtt nem tesz jót a német demokrácia-indexnek az amerikai adatgyűjtési botrány, annyi bizonyos.

Amiről tudunk

Az idő előrehaladtával egyre többet tudunk meg a Snowden-ügy néven ismertté vált titkos amerikai adatgyűjtési botrány német érintettségeiről. Múlt héten a Der Spiegel hírmagazin hozott nyilvánosságra egy nagyobb mennyiségű anyagot, melyek figyelembevételével megdőlni látszik Angela Merkel és a német kormányzat hivatalos kommunikációja. Az anyagokat (nagyjából 9-10 ezer szigorúan titkosított dokumentum) az ismert havilap egyik munkatársa, Laura Poitras gyűjtötte össze hongkongi útja során- állítja Glenn Greenwald brit újságíró az ARD-nek adott interjújában.

A Snowden-féle anyagok szerint a német szolgálatok az NSA „kulcsfontosságú partnereinek” számítanak. A dokumentumok név szerint is említik a német külföldi hírszerző szolgálatot (BND), az alkotmányvédelmi hivatalt (BfV) – mely lényegében a belső elhárítás – és az információs technológia biztonságával foglalkozó hivatalt (BSI) is. A Snowden-aktákból az is kiderül, hogy a BND számított az NSA „legszorgalmasabb partnerének” Afganisztánban.

Mindezeken felül az NSA még fel is fegyverezte „legszorgalmasabb európai partnerét”. A Der Spiegel információi szerint az NSA a német belső elhárítás (BfV) rendelkezésére bocsátotta az egyik legfejlettebb kémprogramját, az XKeyscore-t, valamint az amerikai guruk még a német kollégáknak meg is tanították, hogy hogyan kell bánni a programmal. A számok nyelvén: tavaly decemberben az 500 millió ellenőrzött adatcsomagból 180 millió az XKeyscore-on keresztül vizsgáltak meg.

Az események nyilvánosságra kerülésével egyre több egykori érintett szólal meg, akik további elképesztő sztorikkal gazdagítják a már amúgy is megdöbbentő történetet. Thomas Drake, az NSA egykori munkatársa a Sternnek elárulta, hogy az ún. Ragtime nevű programot azért fejlesztették ki, hogy a kormányzati kommunikáció minden eleme könnyen figyelhető legyen. Így nem kizárt, hogy az NSA szerverein már régóta ismert Merkel, Schäuble és a többiek telefonszáma.

Egy másik szivárogtató, William Binney (szintén egykori NSA-s) szerint az amerikai és a német szakemberek már a kilencvenes évek elejétől fogva karöltve dolgoztak együtt kémszoftverek fejlesztésében. A kooperáció egyik legelső kézzelfogható eredménye az ún. Thin Thread program, melynek forráskódját 1999-ben kapta meg a BND. A Thin Thread szintén a globális adatforgalom figyeléséért volt hivatott, melyből egy sor további adatgyűjtő szoftvert fejlesztettek ki.

Egy dolog egyértelműen kiderült a fent említett anyagokból és jelentésekből: a német kormányzat már régóta tudott arról, hogy mi történik az NSA háza táján. Óvatos becslések Schröderig mennek vissza az eseménysorban, a Focus Online viszont ennél jóval borúlátóbb képet fest le írásában. A hírmagazin információi szerint már a Stasi is tudott arról, hogy az amerikai hírszerzés hozzáfért az NSZK népesség-nyilvántartó rendszeréhez, valamint az állami intézmények mellett működő vállalatok tevékenységét is figyelte. A Focus szerint a szálak tehát minimum a Kohl-éráig vezethetőek vissza.

Tehát óvatos becslések szerint a német politikai elit az elmúlt 15 évben tudott arról, hogy amerikai szervek német állampolgárokról gyűjtenek információkat. A Snowden-csomag egy dolgot szinte garantáltan el fog érni: a németek még jobban ki fognak ábrándulni a demokratikus intézményekből, csalódni fognak a „transzparenciában”, és a politikai döntéshozatalra mint egy tőlük távolálló, messzi dologra fognak tekinteni. A ZDF-Politbarometer felméréséből tisztán kivehető, hogy a német lakosság 79 százaléka nem hisz Merkelnek a Snowden-ügy tálalása kapcsán. A közvélemény-kutató indexek viszont érdekes módon eddig még nem indultak meg lefelé, legalábbis ami a CDU-t illeti: a választók továbbra is 40 százaléka szavazna ismét Merkelre.A kormányzati kommunikáció

A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint Berlin csak a sajtóból értesült a titkos amerikai adatgyűjtésről. Mindent, amit kormánytisztviselők a szivárogtatás nyilvánosságra kerülése óta mondtak, csak ennek a ténynek a hátterében érdemes vizsgálni. Merkel első nagyobb megnyilvánulása az ARD közszolgálati televízió szokásos nyári interjújában történt. Az interjúban a német kancellár szokásához híven igen finom, már-már túl finom kritikát fogalmazott meg: „a jövőben elvárom az amerikai kormánytól, hogy német felségterületen betartsa a német törvényeket”, majd hozzátette: „közösen kell küzdenünk a terrorizmus ellen, de egyúttal polgáraink magánszférájának sérthetetlenségét is garantálnunk kell. Nem kell minden technikai eszközt felhasználnunk, amire lehetőségünk adódik. Szerintünk a cél nem szentesíti az eszközt”.

Az interjú további részében Merkel Európa IT-lemaradását firtatta Amerikával szemben, és hogy ezen változtatni kellene. Tehát a lényeges pontok nem kerültek napirendre, a kancellár úgymond „elmerkelezte”, vagyis mellébeszéléssel elterelte a témát.

Egy fokkal nagyobb előrelépést jelent a kancellár tervezete, melyben az eddiginél keményebb európai törvényeket szeretne elérni a személyi adatok interneten történő védelméért. Merkel szerint „Németország azt akarja, hogy az internetes társaságok mondják meg nekünk, hogy Európában kinek adják tovább az adatokat”. A mumus tehát most sem Barack Obama, vagy a német politikai elit, hanem az internetes társaságok.

A koalícióspártok (CDU/CSU-FDP) között pedig máris megindult az egymásra mutogatás a „ki mit tud(ott)”-témában. Annyi bizonyos, hogy eddig még értelmes, kézzelfogható magyarázatot nem hallottunk egyetlen kormánypárti képviselőtől sem. Az ügy pedig túl nagy ahhoz, hogy mellébeszéléssel és halogatással ki lehessen tolni a szeptember 22-i választások utánra. A Snowden-ügy német szála egészen biztosan robbanni fog, a károkról csak feltételezéseink lehetnek.

Akik Merkelt támadják

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az egész botrányból a legnagyobb előnyt Peer Steinbrück, az SPD kancellárjelöltje kovácsolhatja. A szociáldemokraták első embere az eset nyilvánosságra kerülését követően elfogadható magyarázatot követelt Merkeltől, hozzátéve: „aki a kormány mögött ül, az viseli a felelősséget, mindegy, hogy az illető éber, vagy elbóbiskolt”. Jürgen Trittin, a Zöldek kancellárjelöltje csak fokozta a dolgot, amikor a CDU vezérkarát a három majomhoz hasonlította. Viszont tény, hogy az SPD sem nyithat össztüzet rizikó nélkül. A Spiegel által megszerzett anyagokból ugyanis kiderül, hogy Schröderig visszamenőleg az SPD is érintett volt az egész ügyben. Tehát okosan kell megválasztani az eszközt, amivel fogást lehet találni Merkeléken, az idő viszont ellenük dolgozik.

A Snowden-ügy megmozgatta a civilszférát is. Mielőtt Putyin menedékjogot kínált volna a kiugrott NSA-alkalmazottnak, németek ezrei tiltakoztak több mint 35 városban, támogatásukról biztosítván Edward Snowdent. A Stop Watching Us! nevű internetes hálózat még a menedékjogért is próbált lobbizni Berlinben, sikertelenül.

Egy másik kezdeményezés a már jól ismert nyílt levél intézménye volt. Múlt pénteken a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain Juli Zeh újságíró által közzétett nyílt levél jelent meg, melyet 40 írótársával együtt írtak alá (www.change.org/nsa). A levélben többek között tiszta választ várnak Angela Merkeltől, hogy „a jogállamot leépíteni, vagy megvédeni óhajtja”. A levelet 3 nap alatt 9000-en írtak alá, e sorok írásakor több mint 12.500 aláírás gyűlt össze.