Demokrata és republikánus képviselők egyaránt felhívták Obama figyelmét arra, hogy aktív beavatkozásával a törvényhozásba, csak saját jogalkotási programjának árt. Ennek oka az a tény, hogy az elnök mindenképpen megosztó személy.
A republikánus és demokrata politikai váltógazdálkodás következtében az elnök valamelyik nagy párt embere, személye így elkerülhetetlenül polarizál. Ez a hatás különösen a Kongresszusban érhető tetten, melynek napirendjét az elnöki kezdeményezések egyre nagyobb mértékben határozták meg az elmúlt évtizedben.
Cikkében a Washington Post Frances Lee-t, a Marylandi Egyetem politológusát idézi, aki a „Beyond Ideology” című könyvében rámutatott, hogy ha a mindenkori elnök hangot ad véleményének egy kérdésben, bármekkora is legyen az egyetértés az adott témában, az növeli a párthovatartozás szerinti szavazás valószínűségét a törvényhozásban.
Obama ráadásul a Gallup felmérése szerint ez év elején elérte a még George W. Bush által, elnökségének negyedik évében felállított csúcsot: a megkérdezett demokraták 86%-a, viszont a republikánusok csupán 10%-a volt pozitív véleménnyel Obama elnöki tevékenységéről. A különbség tehát rekordmagas, 76% volt.
Az eredmény nem csak Obama személyére és a választási évre reflektál, hanem egy tendenciát is jelez. Az utolsó kilenc elnökségi év ugyanis mind szerepel a Gallup tíz legszélsőségesebben megítélt éveinek listáján. Úgy tűnik tehát, hogy a rendkívül megosztott vélekedés válhat általánossá az amerikaiak körében.
Ez a hatás azonban nem feltétlenül negatív az elnök szempontjából, hiszen segítségével saját pártja sorait fűzheti szorosabbra. Ezt Obama is megtapasztalta 2009-2010-ben, amikor a demokraták voltak többségben a képviselőházban és a szenátusban is, így el tudta fogadtatni reformintézkedéseit.
Jelenleg viszont az átfogó, nagy törvények elfogadása valószínűtlennek tűnik, akárcsak Obama ígéretének betartása is, melyet újraválasztását követően tett: „a java még hátravan”. Ma az Obama nevével fémjelzett törvényjavaslatokat a republikánusok (többségük van a képviselőházban) szinte automatikusan ellenzik. A szembenállás eredője mindkét párt vezetésének azon vélekedése, miszerint az első számú feladatuk a választások megnyerése (az USA-ban minden második év választási év), a második pedig a másik párt politikai ellehetetlenítése.
Az elnöknek tehát érdemes kimaradnia a heves vitákat kiváltó kérdésekből, ami viszont a választók és a média elvárásaival ellentétes. Obama második ciklusa alatt, a jogalkotási programja előtti legfőbb akadály tehát saját maga lehet.
Az előző, 2011-2013 között ülésező 112. törvényhozás 220 törvényt fogadott el, ami rekord kevésnek számít. A jelenlegi Kongresszus pedig, legalábbis mostanáig úgy tűnik, új rekordot szeretne felállítani.
Szakáli Máté