Minszk lehet az oroszok Las Vegasa

Az orosz kormány 2009-ben életbe lépő szabályozása gyakorlatilag működésképtelenné tette a hazai szerencsejáték ipart. A befektetők a közeli Fehéroroszországban találtak megfelelő helyet az iparágnak, ahol azóta orosz kaszinó-turisták özönlik el az újonnan létrehozott központokat, ezzel is ösztönözve a további fejlesztéseket.

A 2007-es orosz szerencsejáték szabályozás 2009-ben lépett hatályba, betiltva a szerencsejátékot az ország teljes területén négy erre kijelölt zónát kivéve. Ezek Kalinyingrád a Balti exklávéban, Altáj Dél-Szibériában, Primorje a Távol-Keleten, valamint Krasznodár dél-nyugaton. Az új törvény értelmében az online szerencsejáték külföldi oldalakon továbbra is legális és ugyan a póker kimaradt a szabályozásból, a kormány hamarosan erre vonatkozó módosítást fog bevezetni.

A szabályozás fontosságát jelzi, hogy 13 régióban már a hivatalos életbe lépés előtt betiltották a kaszinózást. Alapvetően azért volt erre szükség, mert növekvő társadalmi problémát jelentett a szerencsejáték. 2002 után 58 kaszinó, 2000 játékterem és körülbelül 70 000 nyerőautomata működött csak Moszkvában, a fiatalabb generáció pedig egyre inkább ebben látta a boldogulás lehetőségét. Megszokott jelenség volt, hogy a tinédzserek lógtak az iskolából csak azért, hogy a nyerőautomatáknál egy kis plusz pénzre tegyenek szert. A szakértők fél és másfél millió közé tették ekkor a játékfüggők számát. A kaszinók és játéktermek helyi adójának beszedésével is sokszor akadtak gondok, ezen okok miatt volt szükséges a városokon kívülre helyezni azokat. A Szovjetunióban egyébként 1928 után be voltak tiltva a szerencsejátékok, később a lottót is szigorúan szabályozták. Az első törvényes nyerőgépek csak 1988-ban jelentek meg, akkor is szűk kör számára, csupán „kísérleti” céllal. Így az orosz játéktermek és kaszinók gyakorlatilag húsz évvel a megnyitásuk után be is zárhattak.

Ugyanis a szerencsejáték ipar a tervekkel ellentétben nem tudott tovább működni az új szabályozással, mivel a mindentől távol eső kijelölt területeken majdnem a semmiből kellett helyet teremteni neki. A kormány bízott a befektetők tőkéjében, de még az alapvető infrastruktúrát is nekik kellett volna kiépíteni. Ráadásul az új szabályok szerint a kiépített területeken aztán bárki szabad üzleti tevékenységbe kezdhetett. Így viszont nem sok motivációja maradt az eredeti befektetőknek. Az ország emiatt nem tudott megfelelő környezetet teremteni olyan városoknak, mint amilyeneknek szeretett volna-például Las Vegas vagy New Orleans mintájára. Néhány helyen már megkezdték működésüket kaszinók és építkezések is folynak, az eredeti célkitűzéseket azonban még messze nem érték el.

A kijelölt zónák felkészületlensége és a költöztetés költségessége miatt a legtöbb kaszinó átalakult étteremmé, pokerklubbá, internetkávézóvá – természetesen hozzáféréssel a legális online szerencsejátékokhoz. A többiek inkább Oroszországon kívül kerestek új helyet üzletük megnyitásához.

Belarusz több szempontból megfelelőnek bizonyult a szerencsejátékipar újjáélesztésére. Közelebb van a tőkében gazdag orosz területekhez mint a négy zóna, a két ország között nincs vízumkényszer és szabadok a határok; viszonylag olcsón megközelíthető busszal, a lakosság nagy része pedig első nyelveként beszéli az oroszt. Ráadásul Alexandr Lukasenko belarusz elnök támogatta a szerencsejáték ipart és szívesen látta az orosz befektetőket és játékosokat is egyaránt. Egyik nyilatkozatában azt mondta, mind Oroszországban, mind Ukrajnában szükség volt egy szélesebb szabályozásra, mert a szerencsejátékipar kicsúszott az állami kontroll alól és azt bűnözőcsoportok osztották fel egymás között. De szerinte ez náluk nem fog megtörténni, ha megteszik a megfelelő megelőző intézkedéseket. Erre vonatkozó elképzelése alapvetően az iparág decentralizálásából és a pénzügyi átláthatóságból áll.

Több szakértő a gazdasági pangásból való kitörés kísérletnek tartja ezt a lépést. Erre utal Lukasenko egy korábbi kijelentése is, mely szerint a szerencsejátékiparnak az adók útján egy kiegészítő forrásként kell szolgálnia a költségvetés számára, ami segíteni fog munkahelyek teremtésében, új turisták és befektetők bevonzásában az országba. A fehéroroszok egy részének nem tetszik ez a hozzáállás, félnek, hogy az orosz befektetők kiszoríthatják a piacról a hazai üzletembereket. Úgy gondolják, pár éven belül az egész szerencsejátékipar orosz kézben fog egyesülni. 

A kritikák ellenére a sportért és turizmusért felelős minisztérium szóvivői- mely a szerencsejátékért is felel- azt nyilatkozták, hogy Fehéroroszországban nincsenek a kaszinók bezárására és korlátozására vonatkozó tervek, sőt, szeretnének nagyobb kaszinókat létesíteni gazdagabb játékosok vonzására. A fehérorosz tulajdonosok között is akadnak optimisták, akik szerint a verseny költségeit nagyban felül fogja múlni az orosz játékosok beáramlásából származó haszon.

Belaruszban jelenleg körülbelül 30 kaszinó üzemel, ebből több mint 20 Minszkben. A többi olyan közepes méretű városokban, mint Breszt, Gomel, Vitebszk vagy Grodno. Minden nemzetközileg elismert szerencsejátékot lehet itt játszani, pókert, black jacket és még sok mást. Nyerőautomaták szinte az összes kaszinóban vannak és általában a nap 24 órájában elérhetők a játékosok számára.

A belarusz fővárosban a legtöbb kaszinó éjjel-nappal nyitva tart a hét minden napján, de a többi városban is hosszú nyitvatartási idővel működnek. Amennyiben valaki új a kaszinó világában, kérheti valamelyik játékvezetőt, hogy tanítsa és támogassa őt a játék kezdeti szakaszában. A legtöbb alkalmazott beszél angolul, hogy a külföldi vendégekkel is megfelelően tudjanak foglalkozni. Erre azonban legtöbbször nincs szükség, 2011-es adatok szerint a Minszkbe érkező turisták 80 százaléka orosz és ez az arány a kaszinókban feltehetően még magasabb. A költséges vízumok, a távolságok és a megközelítés miatt szinte alig fordulnak meg itt nyugat-európai látogatók.  

A kaszinókban és a hozzájuk tartozó hotelekben még fehéroroszokat sem igazán találunk, nagy részüknek ez a fajta pihenés és szórakozás megfizethetetlen. Egy 2012-es felmérés szerint az orosz látogatók átlagosan 3000 és 5000 dollár közötti összeget költöttek el egy Minszkben töltött hétvége alatt, éttermi számlájuk pedig elérte a 200 dollárt. Csak az utóbbi egy átlagosnak mondható fehérorosz havi fizetésének a fele. A moszkvai és minszki árak különbsége lehet a magyarázata annak is, hogy az orosz fővárosból érkező visszatérő játékosok inkább már lakást vesznek, mint hogy szállódát kelljen foglalniuk. Ez Fehéroroszországnak még egy járulékos hasznot ad a szerencsejátékhoz -az ingatlanpiac fellendülését. 

Fehéroroszrország egyértelműen jól kihasználta a 2009-ben életbe lépő orosz törvényt. Jó környezetet teremtett a beruházásoknak, láthatóan magas színvonalon tartja kaszinói szolgáltatásait és mindeközben hatalmas bevételekre tesz szert. A legtöbb hotel-kaszinó már kedvező árú, saját buszos utakat is szervez az érkező turistacsoportoknak – ha a látogatók nem inkább a kényelmesebb és gyorsabb, csupán egy órás repülőutat választják. A jövő kérdése még az, hogy Fehéroroszországnak vajon sikerül-e elkerülnie azokat a szerencsejátékokból adódó problémákat, amik a szomszédos országokat a szigorú szabályozásra kényszerítették.