Jövőre a lettek is euróval fizethetnek

Lettország 18-ik tagként való felvételét javasolja szerdán az euróövezetbe az Európai Bizottság, miután konvergencia-jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a balti állam valamennyi kritériumnak megfelel.

2014. január 1-jén újabb taggal bővülhet a jelenleg 17 tagállamot számláló valutaövezet, miután az Európai Bizottság szerdán Lettország felvételét javasolja majd az állam- és kormányfőknek. Brüsszel az ilyenkor szokásos konvergencia-jelentésben tételesen végigmegy a felvétel maastrichti kritériumain és úgy véli, hogy a balti állam mindenben megfelel a követelményeknek. Egészen pontosan akkor érvényes az ajánlás, ha – mint arra számítani lehet – a pénzügyminiszteri tanács június 21-i ülésén megszünteti a túlzott államháztartási hiány miatt folyó eljárást Rigával szemben.

Lettország felvétele azt jelenti, hogy a válság ellenére sem áll meg az eurózóna bővülése. Észtország 2011. januári belépése után három évvel újabb balti állam csatlakozhat az egységes valutát használó országok csoportjához, és ezzel az eurózóna taglétszáma eléri az EU kétharmadát. Igaz, Horvátország július 1-i csatlakozása miatt csak rövid időre.

Forrásaink szerint ugyanakkor nem minden tagállam nézi jó szemmel a lettek jövetelét. Úgy tudni, hogy Franciaország, Luxemburg és néhány más régi eurózóna-tag sem lelkesedik a bővítésért. Ennek részben az euróövezet még mindig nem eléggé stabil helyzete és a törékenynek tekintett balti állammal szembeni óvatosság az oka, másfelől pedig az, hogy a megszorításon alapuló válságkezelés kevés sikeres példájának egyikét kínáló Lettország a német tábort erősíti majd a valutaunión belül.

Ezzel együtt kevéssé valószínű, hogy Lettországot kikosaraznák.

A BruxInfo birtokába került, szerdán a déli órákban bemutatandó konvergencia-jelentés szerint Lettország minden csatlakozáshoz szükséges kritériumot teljesít. Először is egy január 10-i törvénymódosítás eredményeként a lett jegybankról szóló törvény teljesen összhangban van az uniós előírásokkal.

A balti állam az árstabilitás kritériumának is megfelel. A Bizottság megállapítja, hogy a legutóbbi 12 hónapban (2012. és 2013. áprilisa között) az infláció mértéke 1,3 százalékos volt, ami jóval a referenciaértéknek számító 2,7 százalékos szint alatt van. És várhatóan a következő hónapokban is a küszöbérték alatt marad majd.

Az államháztartási hiányra vonatkozó kritériummal sincs gond, hiszen az ország a 2010-es GDP arányosan 8,1 százalékról 2012-re „egy jelentős konszolidációs erőfeszítésnek köszönhetően” a GDP 1,2 százalékára szorította le a deficitet. A Bizottság arra számít, hogy 2013-ban is 1,2 százalék, 2014-ben pedig 0,9 százalék lesz a hiány. Az államadósság szintje is a 60 százalékos referenciaszint alatt volt 2012-ben 40,7 százalékkal és 2014 végéig várhatóan tovább csökken majd 40,1 százalékra. Ezzel együtt formailag csak akkor tekinthető teljesültnek ez a kritérium, ha a pénzügyminiszteri tanács június 21-én megszünteti a deficiteljárást Lettországgal szemben.

A következő kritérium az árfolyamstabilitásra vonatkozik. Lettország már 2005. május 2-án belépett az euró előszobájának is nevezett európai árfolyam-mechanizmusba (ERM II), vagyis nyolc évvel ezelőtt. A mostani értékelést megelőző két évben a lat árfolyama nem tért el a megengedett +-1 százalékkal a központi árfolyamtól és a feszültségek is elkerülték. Lettország 2011 júniusában sikeresen visszatért a nemzetközi kötvénypiacra.

A hosszú távú kamatszintre vonatkozó kritériumot is rendben találta a Bizottság, miután a 2013. áprilisát megelőző évben az átlagos kamatráta 3,8 százalékon volt, vagyis jóval a referenciaértéknek számító 5,5 százalék alatt.

Brüsszel emellett pótlólagos tényezőket is figyelembe vett, így a fizetési mérleg alakulását, a munkaerő-, az áru- és a pénzügyi piaci integráció mértékét.

A jelentés arra is kitér, hogy a nem a helyi ügyfelekre (például oroszokra) fókuszáló banki üzleti tevékenység pótlólagos kihívásokat jelent, többek között a határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók miatt. A lett pénzügyi felügyelet számos intézkedést foganatosított az ilyen jellegű üzleti tevékenységben rejlő különleges kockázatok csökkentése érdekében. A nem rezidens üzleti modellben működő bankoknak több likviditási forrást kell tartalékolniuk és pótlólagos tőkekövetelményeknek is meg kell felelniük.