Vajdasági autonómiáról jót vagy semmit?

Vajdaság egy igen sokszínű, multikulturális térség. A szerbiai rendszerváltást követően igen lassan indult meg a kisebbségi kérdéskörök rendezése, de mára az egyik legsikeresebb gyakorlat mutatható fel. A regionális megoldással a határon túli magyarság körében példaértékűnek számítanak az itt élő magyarok. A vajdasági autonómia sokaknak mintát mutat, míg Szerbiában óvatossággal, nagyon halkan emlegetik, sőt az új szerb kormány megalakulása óta Vajdaság fokozott ütemben veszíti el hatásköreit. Mit nyújt ez az autonómia, honnan érkezett és merre tart?

A vajdasági nemzeti kisebbségek, így a vajdasági magyarság helyzetéről is eltérő, leginkább ellentétes bel- és külföldi értékelések vannak. Tudományos alapossággal készült helyzetelemzések hiányában leginkább a hivatásos, köztük felelős tartományi magyar politikusok a napi politikai követelmények függvényében, de főleg a külföldi küldöttséggel való találkozókon kedvezően értékelik a kisebbségek helyzetét Szerbiában. Gyakran szinte egymással versengve ismételgetik, hogy kielégítőnek tartják az ott élő magyarság állapotát. Az azonban kétségtelen, hogy a vajdasági kisebbségek, így a magyarok helyzete is sokkal jobb volt az autonómia korszakában, mint előtte vagy utána.

Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT)

A milosevici rendszer bukásával vette kezdetét a kisebbségek „újbóli” beintegrálása a közéletbe. Az ország demokratizálódása, európaizálódása lassan a tartomány autonómiájának is kedvezett, noha a ’74-es önállósági foka azóta is várat magára, sőt napjainkban egyet előre kettőt hátra haladás jellemzi. A kétezres évek végén azonban e folyamatot a legpozitívabb jelzőkkel illették és a vajdasági magyar politikusok is komoly lehetőségeket reméltek tőle a magyar közösségre nézve.

A 2008-as parlament nyakát kicsit megszorongatva sikerült pontot tenni az i-re, amikor is a szerb képviselőház 2009 novemberében elfogadta Vajdaság Statútumát. A tartomány ezzel több mint száz hatáskört nyert vissza és a gazdasági élet felpörgetéséhez szükséges Szerbián belüli gazdasági önállóságot is magáénak tudhatta, mely körül igen sok vita kerekedett akkor és azóta is, hiszen a költségvetésből a tartománynak járó hét százalék sosem érkezett meg zökkenőmentesen.

A tartomány statútumának köszönhetően fontos lépésnek számított továbbá a regionális együttműködések kiszélesedése a határon átnyúló gazdasági, kulturális, oktatási és egyéb kooperációkra, nemcsak magyarországi, hanem európai uniós térségekkel egyaránt. Ebben nagy segítséget jelentett a brüsszeli vajdasági iroda megnyitása is, ami – már csak a rend kedvéért is – nem valósult meg problémamentesen.

Vajdaság alkotmánya több tekintetben is kedvezett a kisebbségeknek. Elsőként említendő, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően közvetlen módon választhatják meg saját nemzeti tanácsaikat, az ún. országos kisebbségi önkormányzataikat. 2010 júniusában tizenhat nemzeti tanácsnak sikerült közvetlen választások útján legitimitást szerezni, melyek azóta (elviekben) megkerülhetetlenek a döntéshozatali eljárásokban a nyelvhasználathoz, oktatáshoz, kultúrához kapcsolódó kérdésekben.

A fent leírtaknak nézzük most a gyakorlatát, hogyan is fest a tartomány autonómiája közelebbről, de még így is csak a hírekből kivehető formában.

Névleg autonóm?

Érdemes felidézni az 1974 és 1988 között működő autonóm Vajdaságot, hogy lássuk az igazán szembetűnő különbséget. A tartomány nagyrészt önállóan rendelkezett pénzével és vagyonával, ekkor az átlagfizetés harminchat százalékkal volt nagyobb, mint a jugoszláv és negyven százalékkal, mint a szűkebb értelemben vett szerbiai átlag. Ma a vajdasági bérek jóval a köztársasági átlag alatt maradnak. Az egykori ereje teljében lévő fejős tehén mára lesoványodott.

A központi költségvetés bevételeinek a már említett hét százaléka, amely a tartományt automatikusan megilleti, az idei költségvetés elfogadásánál is gondot okozott, egyesek szerint több jut a tartománynak, mások kevésnek találják. A kérdés persze mindaddig fog problémát jelenteni, míg ki nem dolgozzák és el nem fogadják a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvényt, amelyre a meghatározott alkotmányos határidő nem kevesebb, mint öt éve lejárt. Legújabb értesülések szerint viszont idén júniusban talán elkészülhet.

A tartományi parlamentben hasonlóképpen várják a megoldást a köztulajdonról szóló törvényre, amely meghatározná, mely tulajdonok illetik meg Vajdaság Autonóm Tartományt, és mire van szüksége a tartománynak Szerbia alkotmánya által szavatolt illetékességeinek betöltésére, melyek már így sincsenek hiánytalan állapotban. 2012 nyarán ugyanis a szerb alkotmánybíróság a VAT illetékességét meghatározó törvény huszonkét rendelkezését alaptörvénybe ütközőnek találta, így a tartomány jó néhány jogosítványát megvonták.

A szerb miniszterelnök, Ivica Dacic többször kijelentette, a szerb kormány nem akarja korlátozni a tartomány autonómiáját, és tartani fogja magát mindahhoz, ami az alkotmányban, a törvényekben le van írva, függetlenül attól, hogy a köztársasági és a tartományi hatalom jelenleg nem azonos politikai tömörüléshez tartozik. A nyilatkozatok ellenére azonban jól kivehető a folyamat, miszerint Koszovó és Montenegró elvesztése következtében Belgrád korlátozni szeretné utolsó, némi önállósággal rendelkező tartományának autonóm jogköreit. Nem törődnek a szubszidiaritás elvével, miszerint az ügyeket a polgárokhoz legközelebbi szinten kell megoldani, hiszen most már egyedül a Szerb Köztársaság rendelkezhet a Vajdaság fejlesztéséről, energetikai szükségleteiről, mezőgazdaságáról, környezetvédelméről. Sőt, még közigazgatási felosztását is átszabhatja anélkül, hogy a tartománynak valamelyes beleszólása is lehetne. Alkotmánybírósági döntés alapján pedig az Autonóm Tartomány még csak nem is véleményezheti a belgrádi döntést. Alkotmányellenes Újvidéket Vajdaság tartomány fővárosának nevezni – állapította meg tavaly, a szerb alkotmánybíróság Kattintson és nézzen szét a városban!

„Nincsenek vajdaságiak”

Az egész folyamat egyik legszélsőségesebb formája pedig szerb radikális mozgalmak kezdeményezése volt, a tavalyi év végén, miszerint Vajdaság autonómiáját el kell törölni, mert elgondolásuk szerint ez a tartományon belüli szeparatizmus megszűnését is jelentené. A mozgalom egyik alapítója szerint sem politikailag, sem gazdaságilag nem kifizetődő az autonómia további fenntartása, sőt szerinte történelmi okok sem adnak indokot erre. Mindezen kijelentések ellenpólusaként pedig január végén „Vajdaság Köztársaság – Szabadságot Vajdaságnak” feliratú plakátok lepték el Újvidék utcáit. A kezdeményező Vajdasági Párt köztársasági rangot követel a tartománynak, melyet egy összetett, szövetségi államon belül képzel el.

Vajdaság nem Koszovó

Az Unióhoz való közeledéshez, a csatlakozási tárgyalások mielőbbi megindulásához azonban nem szabad tétlenül elmenni az efféle kijelentések mellett, sőt az autonómia kérdésének rendezése el kell, hogy oszlassa a hasonló mozgalmak forrását anélkül, hogy Vajdaság ügyét közvetlenül kiegyenlítenék a koszovói krízissel. Hiszen politikai értelemben vajdasági kérdés igenis létezik – jelentette ki Pásztor István is, a vajdasági parlament elnöke. Ez azonban nem a szeparatizmusról vagy bármi másról szól, ezek rendszerbeli problémák. Hangsúlyozza ezt a Liberális Demokrata Párt is, akik szerint csak egy alkotmányreform garantálhatja Vajdaság valódi és modern autonómiáját, hisz azok a problémák, amelyekkel ma küzd Szerbia, és így Vajdaság is, mint a szétesőben lévő rendszer része, nem a vajdasági autonómia következményei, hanem az elmaradott államszervezés eredménye.

Vajdaság kérdése tehát nem Koszovó kérdése, holott sokan egyenlőség jelet raknak a kettő közé, ugyanis az évek során a koszovói helyzettel kapcsolatos latolgatásoknak egyre gyakoribb elemévé vált a vajdasági autonómia felújítása. Míg azonban az előbbivel kapcsolatban sietős lépések látszódnak – Belgrád történelmi fordulatra készül, hogy biztosítsa az ország számára az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját -, addig Vajdaság problémájával senki nem foglalkozik.

Varga László, a szerb parlament Európai Integrációs Bizottságának az elnökhelyettese is arra figyelmeztetett a napokban, hogy két, a vajdasági autonómiával kapcsolatos fontos törvényalkotási feladatcsomag sem került bele a nemzeti jogharmonizációs tervbe. Az igaz ugyan, hogy a vajdasági autonómia szempontjából nincsen európai uniós joganyag, nincsen jogharmonizációs kötelezettség, mégis a jogállam működése alapvető kritérium a csatlakozás folyamán, így nem véletlen, hogy a Vajdaság autonómiájával kapcsolatos problémák minden uniós dokumentumban megjelennek. Ezért érthetetlen, hogy miért nem került bele a jogharmonizációs tervbe a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatala. Az is felfoghatatlan, hogy a Vajdaság hatásköreiről szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata után előállt helyzet kezelésének a módja szintén nem kapott helyet ebben a dokumentumban – nyilatkozta Varga a Magyar Szónak. Észrevétele csupán annyi választ kapott, hogy a kormány tisztában van a felvázolt problémák súlyosságával, ugyanakkor nincsenek értesülései arról, hogy ezeket mikor oldják meg.

A vajdasági autonómiának tehát csodájára lehet járni, de nem érdemes, hiszen az egyre szűkülő hatáskörök konfliktusokkal járhatnak és az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országnak nem hiányozhat még egy púp a hátáról. A milosecivi kirakatautonómiát messze ajánlott lenne elkerülni.