Kereskedelmi megállapodást tervez az EU és az USA

Történelmi léptékű szabadkereskedelmi megállapodás jöhet létre az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ha a két fél képes megegyezni a részletekről a következő két-három éven belül – jelentette ki Barack Obama második beiktatási beszédében.

Washingtonban és Brüsszelben szinte egy időben jelentek meg február második szerdáján közlemények egy 2015-ben megkötendő kereskedelmi megállapodás lehetőségéről. A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre keresztelt paktummal kapcsolatos tárgyalások nyáron kezdődhetnek, tető alá hozása szakértői vélemények alapján két évet vesz majd igénybe – adta hírül a Reuters. Ehhez azonban számos akadályt kell leküzdenie a világ két legnagyobb gazdaságának, amely a világ kereskedelmének mintegy egyharmadát, gazdasági termelésének pedig közel felét adja.

Bár a bejelentés sokak számára meglepően hatott, mégsem okozott meglepetést az Európai Unió új irányelveit részletesen ismerők számára. Az előkészítő munka lázasan folyik a háttérben 2011 novembere óta Karel De Gucht EU Kereskedelmi Biztos és amerikai kollegája, Ron Kirk irányította közös szakértői csoport vezetésével. A cél megteremteni egy minden korábbinál kiterjedtebb transzatlanti szabadkereskedelmi zóna alapjait.

A tervezett megállapodással egyben új megvilágításba kerül a minden korábbinál szorosabb gazdaságirányítási ellenőrzést és kooperációt előíró, nemrég életbe lépett európai Stabilitási Paktum szándékolt hatásainak értelmezése is.

A térség lassú növekedéstől, magas munkanélküliségi rátáktól és jelentősen eladósodott nemzetgazdaságoktól szenved. Újbóli növekedési pályára állításának legfőbb esélyeként veszik számításba a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzését.

A legkiterjedtebb cserekereskedelem jelenleg is az USA és az EU 27-ek viszonylatában zajlik, amely napi 2,7 milliárd dollár értékben realizálódik. A kidolgozásra váró egyezmény ezt a számot tornászná fel a számítások alapján előreláthatólag évi 276 milliárd euróval, ami az EU tekintetében 0,5 százalékos piacbővülést eredményezne éves szinten. A megélénkülő tranzakcióknak köszönhetően pedig mintegy két millió új munkahely létrejöttével számolnak az Atlanti-Óceán két oldalán.

Nem csupán a vámtarifák jelentette többletköltségek kiküszöbölését jelentené a megállapodás – fogalmazott az Európa Parlament elnöke, Jose Manuel Barroso. Tanulva a GATT egyezményt leváltó, 1995-ben életre hívott Kereskedelmi Világszervezet illeték- és járulékrendszerek lebontására tett tárgyalássorozat kísérletének kudarcából, szélesebb perspektívából közelítik meg ez alkalommal a helyzetet.

Egyrészt egy harmonizált jogi-, szabványozási és szabályozási rendszer megalkotását helyezik középpontba. Ez tovább növeli a piacok liberalizáltságát, ezáltal befelé költségcsökkentő, kifelé protekcionista hatásokat kiváltva.

Másrészt az EU kétoldalú egyezmények sorával igyekszik élénkíteni a világ vezető gazdasági hatalmaival kapcsolatait. A szóba forgó program keretében tavaly decemberben megállapodtak Szingapúrral, és hasonló gazdaságélénkítő egyezség aláírását tervezik Kanadával, ami további ösztönzőként hat az Egyesült Államokra. Mi több, még nyár előtt megkezdődik legfelsőbb szinten a párbeszéd a szabadkereskedelmi opciók vizsgálatával kapcsolatban az EU és Japán között.

Az új típusú tömörülés ugyanis olyan potenciált jelentene – katonai, gazdasági, politikai-, amely döntően befolyásolna mindennemű globális kurzust, és amelyet semmilyen körülmény mellett nem lehetne figyelmen kívül hagyni. A szóban forgó megállapodás ugyanis a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térségét hozná létre. A végleges döntéshez tagállami szintű jóváhagyások szükségeltetnek az Európai Unióban, így a döntés elhúzódhat, habár eurokraták titikon abban reménykednek, hogy az Írország vezette tanácsi elnökségnek sikerülhet konszenzusra vinni az ügyet. Joao Vale Ameida, az Európai Unió washingtoni nagykövete ezen felül egy merőben új taktikai lehetőség kibontakozására hívta fel a figyelmet. A világgazdasági súlyából fokozatosan vesztő térség minden korábbinál erősebb, egységes érdekérvényesítő szerepben tűnhet fel, ha sikerül a feleknek megegyezniük a részletekben: először szembesülne ugyanis a világ egy „kompakt nyugati állásponttal”.