Lehetne erősebb a Külügyi Szolgálat

Kezdeményezőbbé, az együttműködés valódi irányítójává és a külügyi információk központjává kell válnia az Európai Külügyi Szolgálatnak –állapították meg az Európai Tanulmányok Központjának kutatói a három évvel ezelőtt létrejött új intézmény eddigi működését vizsgálva. Az EKSZ hivatalos felülvizsgálatát nyárig a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek is el kell végeznie, adott esetben jogszabály-módosítást is javasolva. A CEPS szerint érdemi változáshoz szükség is lesz erre.

Az Európai Tanulmányok Központja (CEPS) szerint az Európai Külügyi Szolgálat „egy tipikus EU-kompromisszum által létrehozott szokatlan intézmény”. A brüsszeli think-tank szakértői ebből az alapvetésből vezették le a szervezet eddigi működéséről szóló elemzésüket, amely nem titkoltan konstruktívan próbál hozzájárulni az EKSZ reformjáról szóló vitához.

Az uniós külpolitikai egységesítését és megerősítését célzó diplomáciai szolgálatot a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés hozta létre. A teljesen új logikával működő intézmény kapcsán maguk az alapítók sem voltak biztosak abban, hogy hatékonyan tud majd működni, ezért a szervezet működését lefektető tanácsi döntésben a tagállamok előírták: 2013 közepéig az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének felül jelentést kell készítenie az EKSZ addigi működéséről, adott esetben javaslatokat kell tennie a működés reformjára, ez alapján pedig le kell folytatni a Külügyi Szolgálat felülvizsgálatát a javaslatok fényében.

A BruxInfo úgy értesült, hogy ez a folyamat máris csúszik, Catherine Ashton környezetéből úgy tájékoztattak, hogy a főképviselő csak októberre készülhet el a jelentésével.

A CEPS a hétfőn bemutatott tanulmányában már próbált megállapításokat tenni az EKSZ működésére vonatkozólag, ezek szerint „az EKSZ jogi státusza homályos, a hatásköre nem világos, és nem megfelelő az együttműködés a szervezet és a többi uniós intézmény között” – mondta Steven Blockmans, a CEPS kutatója. Az intézet szerint a szervezet működésének harmadik évében is problémákat okoz annak megállapítása, hogy az Európai Külügyi Szolgálat pontosan milyen viszonyban van az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal; valaminthogy az EKSZ vezetője, a kül- és biztonságpolitikai főképviselő mikor cselekszik önálló aktorként; mikor az Európai Bizottság alelnökeként, és mikor a külügyminiszterek tanácsának elnökeként.

Ezen kiindulópontok alapján a CEPS több megállapítást is tett: kezdeményezőbbnek, együttműködőbbnek és informatívabbnak kellene lennie annak érdekében, hogy markánsabban jelenjen meg az Európai Unió külpolitikai arcéle, ahogyan az kívánalom is volt a Lisszaboni Szerződés megalkotásakor.

A tanulmány egyik szerzője elmondta, az Európai Külügyi Szolgálat, és maga Catherine Ashton a jogszabályok adta kereteken belül is lehetne kezdeményezőbb, és jobban kiemelkedhetne, mint az EU külpolitikai vezetője. Niklas Helwig véleménye szerint, a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek időről-időre ki kellene jelölnie az Európai Unió külpolitikájának ambiciózus prioritásait, és ezzel, valamint ennek következetes érvényesítésével ki kellene lépnie az eddigi koordinálói szerepkörből.

Helwig szerint azzal, hogy már nem a hathavonta váltakozó soros elnökségek vezetik a külügyminiszteri üléseket, valamint alacsonyabb szinteken is az EKSZ szakértői elnöklik a tanácsi munkacsoportokat, sokkal nagyobb szerepe lehetne a külügyi szolgálatnak a külpolitikai napirend összeállításában.

Kérdés, hogy milyen fogadtatása lenne egykét nagy tagállam, például Nagy-Britannia, vagy Franciaország külügyminisztere részéről, ha Catherine Ashton ambiciózus külpolitikai törekvésekkel állna elő; vagy ha a prioritásokat a tagországok bevonásával állítaná össze a főképviselő, akkor azok mennyire lennének ambiciózusak. A BruxInfo ezzel kapcsolatos felvetésére Niklas Helwig nem adott egyértelmű választ. Mint mondta, az ötlet részleteit nem dolgozta ki a CEPS, ettől függetlenül itt szerinte lenne mozgástere Ashtonnak.

Az is a kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerepét erősítheti, álltja a CEPS, hogy az új felállásban az Európai Tanács ülésein már nem vesznek részt a külügyminiszterek, ettől függetlenül az állam- és kormányfői tanács külpolitikai befolyása erősödött, így Catherine Ashtonnak több lehetősége van arra, hogy érvényesítse a saját szempontjait.

Egy másik kutató szerint komoly intézményközi problémák vetődnek fel az Európai Unión belül, amelyek az együttműködés hiányára utalnak. Hrant Kostanyan rámutatott arra a speciális helyzetre, amelybe az EKSZ belekerült. Elmondta, egyes tanácsi munkacsoportokat az EKSZ elnököl, más külpolitikai vonatkozásúakat a soros elnökség; vannak külpolitikai területek, például a fejlesztés, amelyben az Európai Bizottságnak van kezdeményezési joga, más ügyekben pedig a külügyi szolgálat tehet javaslatokat.

„A bizottsági alelnöknek (értsd: Ashtonnak) nincs bizottsági főigazgatósága, az EKSZ dolgozik érte, ő pedig az EKSZ érdekeit próbálja képviselni a Bizottságon belül” – tette hozzá, mindezt úgy értékelve, hogy a bonyolult intézményi struktúra gyakran működési problémákat és nem világos hatásköröket is jelent.

A CEPS javaslata szerint világosabbá kell tenni, hogy mely szervezetnek mi a feladata, világosan szét kell választani, hogy az EKSZ és a Bizottság miért felelős, miért nem, ki-kinek tartozik felelősséggel, ezen túlmenően pedig erősíteni kell Ashton bizottsági alelnöki szerepét, hogy nagyobb legyen az összhang az EU kül- és fejlesztéspolitikája között.

A kutatóintézet harmadik megállapítása szerint az EKSZ-nek a teljes EU „egyablakos” külpolitikai központjává kell válnia. A kutatók szerint az EKSZ (ahogyan a nevében is benne van) egy „szolgálat”, amely az Európai Unió intézményeit és partnereit szolgálja ki. Ennek megfelelően a szervezetnek kell az elsődleges információs bázissá válnia, ha külpolitikáról van szó.

A bemutatón megszólaló jogi szakértők lándzsát törtek az EKSZ-t létrehozó tanácsi határozat jogi átfésülése mellett is. Szerintük számos ellentmondás van a Lisszaboni Szerződésben és a tanácsi határozatban az EKSZ működésével kapcsolatban, amelyek ugyancsak a diplomáciai szolgálatot gyengítik.