Nemzeti érdekek kontra európai költségvetés

Maratoni tárgyalások eredményeként született meg a következő hét évre szóló európai költségvetés tervezete. A tagállami állam- és kormányfők által meghozott egyezségnek még át kell jutnia az Európai Parlamenten is, amelyről majd csak áprilisban vagy májusban születik döntés. Ez az első olyan költségvetés az Európai Unió történetében, amely reálértéken mérve alacsonyabb számokkal dolgozik, mint az azt megelőző. A tagállamok sakkban tartották Brüsszelt: a tagállami visszatérítések nőnek, a brüsszeli appartáus és annak apanázsa csökken. Vajon a Parlament hagyja magát megzsarolni?

A tavaly novemberi eredménytelen csúcs második felvonásának nyitánya kevés bizalomra adott okot. (A korábbi csúcsról itt olvashat részletesen). A tervezettel ellentétben a tagállamok állam- és kormányfőinek tanácskozása több, mint öt órás késéssel indult, mivel érkezésüket követően nyomban megkezdődtek a két- adott esetben többoldalú megbeszélések a tagállamok vezetői között.

Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a fő törésvonal a nettó befizetők valamint a nettó kedvezményezettek között húzódik majd: az előbbiek összébb húzni, míg az utóbbiak bővíteni szeretnék a közös költségvetés keretszámait. (A tagállamonkénti nettó hozzájárulás mértékéről nagyszerű grafikont talál az inforgr.am oldalán.) Nagy-Britannia Svéd- és Finnországgal, Dániával és Hollandiával egyértelműen a büdzsé drasztikus csökkentése mellett szállt síkra, míg Franciaország Spanyol-, Olasz- és Lengyelországgal karöltve a támogatások mértékének megőrzését illetve emelését tartotta reálisnak, amiből egy növekedésösztönző költségvetés születhetne.

A mérleg nyelvének szerepét a csúcson visszafogottan nyilatkozó Angela Merkel tölthette be. A németek igyekeztek közvetíteni a felek között: Berlin hol a kompromisszum szükségességére hívta fel Nagy-Britannia figyelmét, hol pedig olyan hangok érkeztek német képviselők felől, amelyek a tárgyalások kudarca esetén az előző évi költségvetést továbbvitelét előlegezték meg.

A kemény dió: a Parlament

A novemberi csúccsal ellentétben nem a brit David Cameron tartotta sakkban a jelenlevőket, hanem az Európai Parlament (EP) német elnöke, Martin Schulz. Az este folyamán tartott sajtótájékoztatóján a tőle megszokott nyers stílusban ismertette az EP álláspontját, amely élesen ellenzi a költségvetés drasztikus lefaragását. „A költségvetés végleges elfogadásához szükség van az aláírásomra, nem tudok, nem fogok és nem is akarok elfogadni egy deficittel terhelt büdzsét” – fejtette ki Schulz, többször hivatkozva az alapító szerződésekben foglalt kötelezettségeire.

Schulz szerint a csökkentés hosszú távon fizetésképtelenné tenné az EU-t, hiszen a jövőbeni támogatások mellett a költségvetést a korábbi fizetési kötelezettségek is terhelik (Schulz szerint az EU jelenlegi költségvetése 16 milliárdos deficitben van). A beruházások visszaszorítása és az innovációra szánt összegek megvonása szögesen ellentmondanak az Euro2020 céljainak, amelyek szerint az évtized végére az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb térségévé kellene válnia.

A Parlament ennek megfelelően – zsarolási potenciáljának tudatában – kicsikarja majd a tagállamoktól az úgynevezett flexibilitási klauzulát, amely lehetővé teszi, hogy az alapvetően egy évre rögzített költségvetés egyes elemeit átcsoportosítsák a következő évekre vagy éppen egy másik tételbe. Ha ez nem történik meg, az EU számos kötelezettségét nem tudja majd teljesíteni, például a Maliba telepítendő civil békefenntartó egységekről is le kellene mondania.

Guy Verhofstadt, az európai liberális frakció vezetője világított rá egy interjúban a tagállamok deficitcsökkentő politikájának ellentmondásaira: mialatt a tagállamok saját államháztartásaik rendbetételén fáradoznak és szorosabbra húzzák a nadrágszíjat, addig ezek a különböző deficitcsökkentő intézkedések éppen az európai szinten idéznek elő deficitet.

Számmisztika

Péntek hajnalban végül is megszülettek a 2014 és 2020 közötti költségvetés sarokszámai. A főösszeg 960 milliárd eurót tesz ki, amely 3,5 százalékkal alacsonyabb az ezt megelőző 2007-2013-as időszaknál. Ez az összeg egyrészt egy 908 milliárd eurós, a valóban felhasználásra kerülő csomagot és egy 42 milliárd eurós ún. kötelezettségvállalást tartalmaz. Ez utóbbi nem feltétlenül kerül felhasználásra, de az összeg szükség esetén lehívható.

A költségvetés legnagyobb vesztesének kezdetben az EU-s segélyprogramok tűntek. Az Oxfam International nemzetközi segélyszervezet becslései szerint a tervezett közel 6,1 milliárd eurós lefaragás akár 4,5 millió amúgy is mélyszegénységben élő ember életét teheti még kilátástalanabbá. Az eredmény végül felemás fogadtatásban részesült: a nemzetközi segélyezésre (fenntartható fejlődés, élelmiszerbiztonság, szociális igazságosság) szánt összegeket befagyasztják. „Az ígéret, miszerint 2015-ig a nemzeti jövedelem 0,7 százalékát a legszegényebbeknek adják lekerült a napirendről. Az EU vezetőit, mint minden más országot kötelezettségvállalásaik alapján kellene elszámoltatni” – nyilatkozta Natalia Alonso, az Oxfam EU-ügyekkel foglalkozó bizottságának vezetője.

Jó hír a zöld szervezeteknek, hogy a klímavédelemre szánt összegek teszik ki az EU-háztartás egy ötödét.

Nyertesek és vesztesek

Az új költségvetéssel valójában senki sem elégedett maximálisan. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke az elérhető legjobb kompromisszumnak nevezte az új büdzsét annak ellenére, hogy az alatta van az általa tavaly előterjesztett 972 milliárd eurós javaslatnak. Az Európai Bizottság is szívesebben látott volna egy az eredeti előterjesztésének megfelelő, 1 billiárd eurós végösszeget. „ Az Európai Bizottság előnyben részesített volna egy az eredeti javaslatához közelebb álló alkut. De a megszületett egyezség politikailag a legmagasabb lehetséges  kompromisszum, amelyet egyhangú döntéskényszerben meg lehet hozni” – véli José Manuel Barroso, a testület elnöke.

A brüsszeli intézmények szenvedték el a legnagyobb fiaskót: mind a Tanács, mind a Bizottság elnökének javaslatát elutasították, sőt a karcsúsítások eredményeként a brüsszeli apparátust öt százalékkal csökkenteni kell, a visszavonult eurokraták nyugdíja pedig hat százalékkal fog csökkeni.

Illeszkedve a korábbi EU-csúcsok hagyományaihoz, mindenki számára sikerült kialkudni azt a minimumot, ami még az adott tagállam vezetői számára elfogadható anélkül, hogy vesztesként

kellene hazatérniük. A Franciaország vezette déli államoknak – akik kezdetben élesen szembehelyezkedtek a különutas britekkel – és a Kohézió Barátai nevezetű, a keleti tagállamokat tömörítő csoportnak noha nem sikerült drasztikusan felduzzasztaniuk a kohéziós támogatások mértékét, mégis megakadályozták annak lefaragását, sőt, egy minimális emelést is ki tudtak harcolni. A kohéziós célkitűzésekre szánt összeg tehát 320 milliárdról 324 milliárdra kúszik fel – veszi számba részletes elemzésében az EurActiv.

Magyarország apró sikerként könyvelheti el, hogy a kohéziós pénzek elosztásában a korábbi 1,2-ről 1,4 milliárdra nő a támogatások összege. A déli államok közül Spanyolország 500 millió euróval többet költhet rurális térségeinek fejlesztésére és Franciaországnak – Lengyelország hathatós támogatását élvezve – sikerült megőriznie a Közös Agrárpolitika érinthetetlenségét.

Akik sikerrel nyugtázták a napot

A megszorításokat forszírozó északi államok számítanak a csúcstalálkozó igazi nyerteseinek, mivel nekik sikerült valóban kézzel fogható, érezhető eredményeket elérniük. A péntek hajnalban napvilágot látott tervezettel a számára juttatandó visszatérítés miatt elégedetlen Hollandiát végül sikerült leszerelni, aminek eredményeként Dániával és Svédországgal együtt eurómilliókkal több pénzt kap vissza a közös kasszából, míg Ausztria jogot kapott egy 60 milliós visszatérítésre.

A csúcsra meglehetősen kemény szavakkal érkező David Cameron meglepő módon egyszer sem helyezett kilátásba vétót. Már a csúcs kezdetén megtalálta koalíciós partnereit és péntek délutánra a tervezet végleges elfogadását sikerként jelentette a sajtónak. „Elértünk egy egyezséget, amely szerint az EU-költségvetése 908 milliárd euró lesz – 80 milliárddal kevesebb, mint eredetileg”, „a brit visszatérítés biztonságban van” – írja a miniszterelnökség honlapján. Ez az egyezség Cameron szerint indok arra, hogy Nagy-Britannia az EU-ban maradjon – tudósít a The Telegraph.

Nyitott kérdés marad azonban, hogy az Európai Parlament megszavazza-e a következő hét évre szóló többéves költségvetési keretet. Ha ez nem történik meg, akár bukhat is a nehezen kialkudott kompromisszum. Az EP-re már most nagy nyomás nehezedik mind a tagállamok, mind az EU többi itzéménye részéről. Herman Van Rompuy a csúcs záró sajtótájékoztatóján a választott testület kötelezettségeire hívta fel a figyelmet. „Kétszer is meg kell gondolni, mielőtt elutasítanák ezt a költségvetést. Ugyanis az emberek, a vállalkozások, a foglalkoztatás, a fiatalok, a fiatalok foglalkoztatása, a fejlődés szempontjából nagy tétek forognak kockán” – nyilatkozta Van Rompuy.