Áramlik az arany Németországba

A Bundesbank január közepén jelentette be, hogy 2020-ig a tarlékok felét ismét  azországon belül szeretné tudni. A németek nagy része természetesen örül a döntésnek, a szkeptikusok szerint azonban nagyobb biztonságban lenne az arany külföldön, érintetlenül hagyva, főleg az euróválság idején.

Az Amerikai Egyesült államok után Németország rendelkezik a legtöbb arannyal a Föld országai közül, nem kevesebb, mint 3,391 tonnával. Az elképesztő mennyiségű, 137,5 billió euró értékű aranynak azonban mindössze csak 31 százaléka van Frankfurtban, a német központi bank tényleges birtokában. A többi 45 százalékot New York, 13 százalékot London, 11 százalékot pedig Párizs nemzeti bankjainak bunkereiben őrzik.

A német jegybank Amerikából 300 tonnát, Franciaországból 347 tonnát kíván majd hazaszállítani a következő három évben fokozatosan, szigorúan titkos időpontokban. Míg tengerentúlon még ezután is marad jelentős mennyiségű készlet, a francia bázis teljes mértékben felszámolásra kerül ezzel a lépéssel. Németország tagadja, hogy ez utóbbinak a gazdasági szempontokon kívül egyéb politikai oka is lenne. Egy sajtótájékoztatón szóvivőjük úgy nyilatkozott, hogy az euró bevezetésével a Banque de France vonatkozásában egyszerűen megszűnt a legfőbb oka az aranytartalékok külföldön való tárolásának – ami a britek és az USA esetében nyilván továbbra is áll – vagyis annak, hogy krízishelyzetben az aranyért cserébe gyorsan jussanak hozzá külföldi, más nemű valutához.

Az aranytartalékok egyébként még a hidegháború idején kerültek külföldre, az oroszok esetlegesen bekövetkező inváziójától tartva. A németek félelme és bizonytalansága akkorának bizonyult, hogy a német újraegyesülés előtt az arany csaknem 98 százaléka volt országon kívül.

A Bundesbank három fontos tényezőt tartott szem előtt annak megválasztásakor, hogy hová menekítsék értékeiket: a külföldi bank nemzetközi jó hírneve és megbízhatósága, a lehető legmagasabb biztonsági színvonal  a készletek tárolásánál, és a stabil demokratikus alapokon működő államszervezet. Ezért esett a választásuk annak idején New Yorkra, Londonra és Párizsra. A New York-i  befektetők például annyira megbíznak bankjukban, hogy legtöbbjük szinte sosem kéri, hogy ellenőrizhesse az aranytárolókat. Tavaly októberben pedig, amikor a Sandy hurrikán söpört végig a nyugati partokon, a szövetségi erők csak ennyit mondtak: „Aki igazán biztonságban szeretne lenni, menjen a bank föld alatti bázisaira”.

Az arany hazaszállítása arra is jó alkalmat ad, hogy a németek felmérjék, melyik országban pontosan mennyi tartalékuk is van, valamint ellenőrizzék annak valódiságát. Ebből a szempontból egyébként a svájci nemzeti bank nem mutatkozik együttműködőnek. A németek mellett az osztrákok is többször kifogásolták már, hogy a svájciak biztonsági okokra hivatkozva nem hajlandóak elárulni az illetékeseiknek, hol tárolják az aranyat és annak minőségi vizsgálatának engedélyezésétől is vonakodnak.

Carl Ludwig Thiele, a Bundesbank egyik vezetője úgy nyilatkozott a lapoknak, hogy a németek nagy részét rendkívüli elégedettséggel tölti el az a tény, hogy az arany hosszú idő elteltével ismét belföldön lesz.

Sokan azonban rossz lépésnek tartják a tartalékok visszaszállítását pont az eurókrízis idején. A kritikusok attól tartanak, hogy a német arany esetleg az EU adósságválság-kelező programjának, az ESFS-nek az áldozatává válhat. Ugyanakkor más források szerint maga a gazdasági miniszter, Philip Rösler nyilatkozott úgy, hogy az aranytartalékokhoz ebből a célból nem fognak nyúlni, sőt, meg is tiltották a briteknek és a franciáknak, hogy az euróövezeti mentőalapban az aranyat használják fedezetként.

Bár az USA 8000 tonnája megközelíthetetlen, a németek második helye biztos a ranglistán. Komolyabb aggodalomra nem igazán lehet okuk.