Újabb „szakadékok” jöhetnek az Egyesült Államokban

Valószínűleg az adósságplafon megemeléséről is az utolsó pillanatokban dönt majd az amerikai törvényhozás. A demokraták és a republikánusok is abban bíznak, hogy a szándékos időhúzással térdre kényszeríthetik a másik felet.

Partizánharcok, bizalmatlanság, keserű hangvétel és kommunikációs nehézségek – ez jellemezte az Egyesült Államok 112. Kongresszusát, melynek ez év elején járt le a madátuma; de ugyanerre számíthatnak a demokraták és a republikánusok a következőben is. Hiába egyeztek meg a felek az adókról, az álláspontok nem közeledtek egymáshoz.

Katasztrófapolitika

A republikánusok már korábban, szinte rögtön a „fiscal cliff” elkerülését követően jelezték: ha idén februárban az adósságplafon megemeléséről kell majd döntenie a Kongresszusnak, ők csak akkor szavazzák azt meg, ha a demokraták teljesítik követeléseiket. A beiktatási ünnepséghez és Obama második elnöki ciklusának megkezdéséhez közeledve azonban az elnök és a demokraták is éles hangon bírálják a másik oldalt. Obama több alkalommal is azt nyilatkozta: nem enged majd a republikánusok követeléseinek.

Az amerikai törvényhozás most úgy próbál működni, hogy közben a két nagy párt képviselői hevesen harcolnak azért, hogy saját elképzeléseik valósuljanak meg. Mind a demokraták, mind pedig a republikánusok saját maguk számára előnyös megállapodást akarnak kikényszeríteni a másik féltől a soron következő politikai harcokban. „Ez történik, ha a tét nagy, a felek pedig mélyen elkötelezettek saját ügyük érdekében” – mondta el Peter Johnston, tárgyalási szakértő. „Kívülről nézve ez az egész őrültségnek tűnhet, de mindez sokkal összetettebb ennél. Mindkét oldal próbálgatja, meddig mehet el”. A következő hetekben pedig ki fog derülni, hol is van ez a határ.

A Kongresszus az utolsó pillanatban ugyan, de el tudta hárítani a „fiscal cliff” legrosszabb forgatókönyvét, mielőtt még a legnagyobb kiadáscsökkentések automatikusan életbe léptek volna. Ez a politikai vita ugyan végül sikeres megegyezéssel zárult, de az indulatok ismét fellobbanhatnak, amikor majd februárban a Kongresszus előveszi az adósság és a hiány kérdését.

Ennek tudatában a demokraták és a republikánusok is elkezdtek egymás ellen áskálódni. Rögtön azt követően, hogy a Kongresszusnak sikerült megegyezésre jutnia az adókat illetően és az Egyesült Államok elkerülte a költségvetési szakadékot, Barack Obama elnök „egy kicsivel kevesebb drámát, egy kicsivel kevesebb katasztrófapolitikát” kért a döntéshozóktól a jövőbeni tárgyalások alkalmával. Az elnök azt is világossá tette, hogy nem akar újabb vitát a törvényhozásban.

Kölcsönös bizalmatlanság

Az utóbbi időben az amerikai törvényhozásban a partizánharcok szinte mindennapossá váltak. Mára már az olyan, érzelmileg kevésbé túlfűtött kérdések, mint például a védelmi miniszter kinevezése vagy az utak felújításának finanszírozása is konfrontatívvá válnak. Az amerikaiak pedig egyre kétségbeesettebben figyelik ezt a folyamatot, mivel a politikai harcok az állampolgárok mindennapi életére is hatással vannak, erről pedig – úgy tűnik – a demokraták és a republikánusok is hajlamosak megfeledkezni.

A szövetségi költségvetés kérdése politikailag igen érzékeny téma abban az időszakban, amikor az Egyesült Államok hiánya történelmi magasságokba szökik. 2011 nyarán, hosszan tartó huzavona után a szövetségi hitelfelvételi korlát megemeléséről is csak néhány órával azelőtt tudtak megegyezni, mielőtt lejárt volna a határidő és az Egyesült Államok elmulasztotta volna teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit.

Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy az amerikai törvényhozás a legfontosabb kérdésekben nem hamarkodja el a döntést, sőt; a két oldal a végletekig kivár a megegyezéssel, hátha a másik fél enged követeléseiknek a határidő közeledtével. A legfőbb probléma azonban ezzel a tárgyalási móddal az, hogy az éjszakába nyúló, gyakran napokon át tartó viták alkalmával a politikusok nehezen tudnak komplex kérdésekben árnyaltan érvelni; a szócsaták így leginkább egymás sértegetéséről és a saját érvek hangoztatásáról szólnak, mintsem az ország érdekében zajló eszmecseréről. A szakértő szerint azonban nem csak ez az oka a lassan haladó tárgyalásoknak: „Nehéz együtt dolgozni, ha eleve rossz a munkakapcsolat és mindent áthat a bizalmatlanság”.

A bizalom hiányának hatalmas mértéke az, ami az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét olyan különlegessé teszi. „Nem csak John Boehner és az elnök nem bíznak egymásban. Vannak emberek, akik nem bíznak Obamában, Harry Reidben, vagy Mitch McConnellben sem” – mondta el a CNN egyik szakértője. „Mindez pedig történelmi jelentőségű. Katasztrófapolitizálásra sor került már több alkalommal is a múltban, de hogy a kormány is ezt művelje, az teljesen egyedi.”