A republikánusok jövője: Rand Paul és a libertariánusok

A Republikánus Párt válságának egyik lehetséges megoldása Rand Paul szenátor lehet. Apja, a libertariánus nézeteket valló Ron Paul visszavonulása után rá tekintenek, mint a Liberty Movement következő lehetséges vezetőjére, aki 2016 után elnökként megvalósíthatja a mozgalom elképzeléseit – és egyúttal a republikánusokat is visszahozhatja a hatalomba. A mozgalom szellemi atyjának számító apa és a mozgalmat sikerre vihető fiú áttekintése következik a republikánusok jövőjéről szóló háromrészes sorozat befejező részében.

Az apa: Ron Paul

Ron Paul texasi republikánus képviselő több évtizednyi politizálás után bejelentette visszavonulását az aktív politizálástól, idén már nem jelöltette magát képviselőnek. 1976-1977 és 1979-1985 között, majd 1997-től az jelenlegi Kongresszus mandátumának lejártáig, 2013 januárjáig, Texas egyik képviselője volt a Képviselőházban. 1988-ban a Libertariánus Párt elnökjelöltje volt, 2008-ban és 2012-ben a Republikánus Párt színeiben próbálta meg az elnökjelöltséget megszerezni, de mindkét alkalommal elbukott az előválasztásokon.

Ron Paul évtizedek óta rendszeresen kifejti pártjának hivatalos irányvonalától sokszor eltérő véleményét. A kisebb központi kormányzat, az egyéni szabadságjogok hangsúlyozása, a békésebb külpolitika, az alkotmányhoz való feltétel nélküli ragaszkodás csak néhány olyan terület, amelyben régóta következetesen képviseli libertariánus álláspontját. Az általános vélemény szerint a következetesség és az őszinteség ritkán hoz sikert a politikusoknak. Bár a 77 éves politikus végül idén sem lett elnökjelölt, a 2010-es évek elejére tekintélyes politikai és ideológiai mozgalom szellemi atyjaként immár döntő hatással van pártjának belső életére.

A Tea Party mozgalom is az ő nevéhez fűződik, de a mozgalom önálló életre kelt, és Ron Paul egyik legfontosabb nézetének, a békésebb külpolitikának az elutasításával megszakadt a képviselő és a mozgalom közötti kapcsolat. Paul azonban továbbra is folytatta tevékenységét, aminek köszönhetően az új mozgalom, a Liberty Movement, már kétségtelenül az ő befolyása alatt áll. Az új mozgalom idén több republikánus tagszervezet irányítását vette át, súlya a párton belül egyre jobban növekszik.

Bár Ron Paul az előválasztásokon összességében csak 10 százalék körüli eredményt ért el, a milliós szavazótáborának túlnyomó többsége fiatalokból áll: az egyetemek sportcsarnokaiban gyakran tízezer lelkes egyetemista vett részt az egyébként nagyszerű szónok beszédein. Az sem lebecsülendő tény, hogy a mozgalom legtöbb szimpatizánsa olyan ellenszenvvel tekintett Romney-ra, hogy talán ennek is köszönhető a republikánusok 2008-hoz képest több millióval kevesebb szavazata, és a libertariánus Gary Johnson egy százalékos eredménye, aki több kérdésben Ron Paul-hoz hasonló nézeteket fejtett ki.

A fiú: Rand Paul

Annak ellenére, hogy Ron Paul többet nem fog választásokon indulni, a mozgalma az ő visszavonulásával (és későbbi halálával) nem fog elhalni. Ennek egyrészt az egyik legfőbb oka a mozgalom erőteljes ideológiai üzenete, másrészt pedig, hogy a bálványozott szellemi atyának vagy egy fia is: Rand Paul, aki 2010 óta Kentucky szenátora. Bár a mozgalom soraiban Rand Paul vesztett népszerűségből azzal, hogy Romney-t támogatásáról biztosította a kampány utolsó hónapjaiban, rajta kívül nincs más jelentős, karizmatikus politikus a mozgalomban, aki képes lenne megnyerni egy elnökválasztást, hogy megvalósítsa a mozgalom elképzeléseit.

Rand Paul többször is hangsúlyozta, hogy ő nem az apja – és ezt a média is így gondolja. Míg az apja az általános megítélés szerint nem volt a média kedvence, sőt, a hívei szerint gyakran hallgattak róla – addig Rand Paul többször szerepel a hírekben, és nem számít pártjában elszigeteltnek, mint apja. Konzervatívnak szokták nevezni, de sok dologban eltér a keményvonalas konzervatívoktól: a hangnem, a stílus, a politikai vélemény egyaránt sokkal mérsékeltebb. Bár osztja apja politikai véleményét mindenben, véleményének megfogalmazásakor mindig ügyel arra, hogy ne haragítsa magára se a keményvonalas konzervatívokat, se a Liberty Movement tagjait.

Ahogy egy korábbi interjúban elmondta, szeretné megakadályozni, hogy pártja „dinoszaurusszá váljon”, és kihaljon. Fontosnak nevezte a spanyol-szavazók és a fiatalok megszólítását – utóbbi esetben apja már nagy sikereket könyvelhetett el. Ha sikeresen tudja tovább bővíteni a Liberty Movement bázisát, az egyik legesélyesebb republikánus elnökjelöltté válhat. A szenátor hamar véget vetett a találgatásoknak azzal, hogy bejelentette, hogy érdeklődik a 2016-os elnökjelöltség iránt.

Rand Paul azonban két komoly akadály előtt áll: Kentucky állam törvényei szerint egy politikus nem lehet az államban szenátorjelölt és elnökjelölt egyszerre, tehát választania kell a kettő közül. Ha az elnökjelöltséget választja, és elbukik, akkor országos hivatal nélkül maradhat, ami nagy hátrány jelenthet a Liberty Movement számára. Ha viszont a szenátorjelöltséget választja, hiába választják újra, egyszerű szenátorként nem tudja sikerre vinni a mozgalom célkitűzéseit. Másrészt viszont apja helyének átvétele a mozgalomban nem lehet egyszerű, az apját bálványozó szimpatizánsok túl mérsékeltnek tartják. Kentucky állam törvényeit meg lehet változtatni, de az apja politikai örökségét átvenni már sokkal nehezebb feladat lesz.