Nem csitult a brüsszeli Dalli-botrány

2012. október 16-án délután egy furcsa történet pattant ki a nem éppen átlátható lobbizásról ismert Brüsszelben. Az Európai Bizottság egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős máltai biztosa, John Dalli villámgyorsan lemondott. A kezdetben tisztának tűnő ügy egyre csak homályosodik. Hol tartunk?

Fekete október

John Dalli biztost azzal a váddal mondatta le Barroso bizottsági elnök, mely szerint egy dohányipari cégtől komoly összeg kifizetésére számíthatott egy máltai lobbista közvetítésén keresztül. Az elnököt az unió csalás elleni hivatala, az OLAF látta el információval az eseményekről egy nappal korábban. Barroso másnap, október 16-án behivatta Dallit, aki aznap lemondott. 

Tény, hogy az Európai Bizottság nevében Dalli kezében futottak össze a szálak az új dohánytermékekről szóló uniós irányelv kidolgozásának ügyében, így biztos, hogy sokan szerettek volna a barátai lenni, ahogy az is, hogy a korábbi szabályozáshoz képest szigorúbb javaslatai számos ellenfelet szereztek neki a dohányiparban. 

Az állítólagos megvesztegetési kísérlet

Az ügyről nehéz egységes képet alkotni, mind a dohányipar, mind Dalli különböző emaileket hozott nyilvánosságra, miközben Barroso és az OLAF alapvetően hallgatnak a részletekről. Utóbbi tartózkodást az EP-képviselők és az átlátható brüsszeli törvényhozásért harcoló lobbisták vetik leginkább Barroso csapata szemére: az EP részéről 154 hivatalos kérdést küldtek át a Bizottsághoz, de azokból a válaszokból sem tudtunk meg sokat. 

A történet úgy fest, hogy Dalli egyik közeli bizalmasa, Silvio Zammit és a svéd-amerikai Swedish Match dohányipari cég kapcsolatba lépett egymással. A cég ún. snüsszt gyárt, egy kis teafilterhez hasonló zacsit, dohánnyal töltve, amelyet a fogak és az ajkak közé tesznek a svédek. Ez kizárólag Svédországban forgalmazható, egyébként az unióban be van tiltva. Nyilván nem keseregne a cég, ha az új szabályozás kedvezőbb lenne számára. Zammit a cég bejelentése szerint pénzt kért azért, hogy egy találkozót összehozzon Dallival. Más értelmezések szerint nem is a találkozón volt a hangsúly, hanem egyszerűen 60 millió euróért hajlandó lett volna Dallinál elintézni a máltai lobbista, hogy megváltoztassák az új jogszabály-tervezetet. Zammit és Dalli tagadják, hogy ilyen ajánlatot tettek volna, ahogy Dalli végig tagadta azt is, hogy tudott volna Zammit tevékenységéről. 

Tehát nem tudjuk, hogy egy lobbista pénzt akart kicsalni egy gazdag cégtől, egy uniós tisztviselőre való hivatkozással, vagy egy uniós tisztviselő nem közvetlenül, de komoly vesztegetési pénzt intézett volna magának. Vagy – a harmadik lehetséges forgatókönyv szerint, amely a dohányellenes lobbi körében terjed – a dohányipar ügyesen kijátszott néhány félreérthető emailt, és elmozdították a számukra kellemetlen biztost a helyéről. 

Az intézményi háttér és problémái

A jogi gondok már magával a lemond(at)ással kezdődtek. Dalli szerint, aki ezt még októberben szóvá tette, nem írt alá semmilyen lemondást, csak szóban csikarta ki belőle Barroso az első és utolsó beszélgetésükön az ügyről. Barroso szerint az Európai Bizottság főtitkára előtt szóban tett lemondás minden körülmények között érvényes. Dalli nem egészen látja már így a dolgot, kutatásai szerint, amelyről később a sajtót is tájékoztatta, a legutolsó szóban teljesült közjogi lemondás Európában 1965-ben volt, amikor a görög király szóban mondatta le akkori miniszterelnökét… 

A hátteret tovább színezi egy érdekes jogi megállapodás, amely befolyásolhatta egyes megfigyelők szerint Barrosoék hozzáállását. Az OLAF 2004-ben a nagy dohányipari cégekkel egy együttműködést kötött, amelynek keretében összesen 1,65 milliárd eurót kapnak 12 év alatt azért, hogy segítsék a cigarettacsempészet elleni harcot. (Az akkori megállapodást aláíró tisztviselő még előkerül a mostani történetben is!) E dohánycégek – Imperial Tobacco, Japan Tobacco International, British-American Tobacco, Philip Morris International – tehát egyáltalán nincsenek ellenséges viszonyban a Bizottsággal és az OLAF vezetésével, sőt, ez egy komoly összeg még Brüsszelben is. 

Végül, maga az OLAF is egy furcsa szervezet az uniós intézmények között, igazi nyomozati hatáskörrel nem rendelkezik, ahogy egy tagállami rendőrség, de a tagállami hatóságokkal együttműködve felderített már komoly ügyeket. A hatásköre kiterjed az uniós intézmények dolgozói által elkövetett visszaélésekre illetve az uniós költségvetést érintő esetekre. Később az OLAF részéről is azt közölték, hogy nincs közvetlen bizonyíték Dalli bűnösségére, csak a politikai helyzet vált tarthatatlanná Barroso szemében. 

További gyanús körülmények

Brüsszelben nem ritka a betörés, sem a lopás, de mégiscsak furcsa, hogy Dalli lemondását követő 2 napon belül összesen 3 dohányellenes civil szervezet irodájába betörtek, számítógépeket és a rajtuk lévő bizalmas dokumentumokat ellopva. Azóta sem került nyilvánosságra több részlet ezekről a betörésekről. 

Nem segítette a helyzet tisztázását, hogy az OLAF felügyelőbizottságának német elnöke lemondott az eset után közvetlenül, mivel „nem tájékoztatta megfelelően a vezetőséget” Dalli feltételezett bűncselekményének részleteiről a kellő időben. Hogy egy újabb ürügyről van-e szó, vagy tényleg ilyen súlyos-e a szabálysértés, az azóta sem derült ki. 

Végül az igazi habot a tortára a Corporate Europe Observatory nevű civil szervezet tette fel. A CEO évek óta az átlátható jogszabály-előkészítésért és a lobbiszabályozásért harcol Brüsszelben. Decemberre kiderítették a Dalli-ügy nyomán, hogy Barroso és más bizottsági vezetők is folytattak be nem jelentett találkozókat a dohányipar képviselőivel, amelyek adott esetben ugyanúgy indokolhatnák az ő lemondásukat, mind Dalliét. 

Ez a CEO bejelentés arra a tényre hivatkozott, mely szerint az OLAF vezetője az EP képviselőknek részben azt hangsúlyozta, hogy Dalli lemondása kapcsán egy, a WHO-nak a dohánylobbival való kapcsolattartásról szóló szabályának megszegése volt a konkrét ok, hiszen a korrupciót nem tudták egyértelműen bizonyítani. A WHO ugyanis kimondta, hogy csak meglehetősen átlátható formában lehet a dohánylobbival tárgyalni a törvényhozók részéről. Ezt a több mint harminc bizottsági főigazgatóság közül egyetlen egy tartotta csak be (a DG SANCO), míg a többi esetében nem tették közzé sem a találkozások tényét, főleg nem azok tartalmát. Ezzel vádolta meg tehát a CEO Barrosoékat a Dalli-ügy nyomán, jogi oldalról. 

Fejlemények

Két érdekes esemény történt még decemberben, amelyek színezik a történteket. December 19-én Dalli a Swedish Match-et beperelte Belgiumban, a belga törvények szerinti hírnévrontásért. Állítólag ez a cég jelentette az OLAF felé a megvesztegetésre való felhívás kísérletét, amely végül Dalli lemondásához vezetett. Tehát Dalli nem fél az igazságszolgáltatáshoz fordulni, és bejelentette, hogy az Európai Bíróságon fogja Barroso döntését megkérdőjelezni a lemondásának körülményeivel kapcsolatban. 

Másrészről, alig két hónappal e fentiek után – és azután, hogy a dohánytermékekre vonatkozó új szabályozásról szóló bizottsági előkészítés az új máltai biztos kinevezéséig újabb csúszást szenvedett – Barrosoék egy nagyon is kritizálható döntést hoztak. Az egykori biztosok mandátumuk utáni munkavállalásának összeférhetőségéről egy háromtagú etikai bizottság dönt, amelynek újra tagjává nevezték Michel Petite-et: a francia jogász, aki 2009-2012 között is e bizottságban ült, korábban pedig az Európai Bizottság jogi szolgálatánál volt, most a londoni székhelyű Clifford Chance-nek dolgozik, amelynek többek közt a Philip Morris az egyik ügyfele. Anonim brüsszeli források megerősítették, hogy Petite aktivitása a dohánylobbi képviseletében nagyon is érezhető, és hogy a bizottsági jogi szolgálat nem egy területen pálfordulást hajtott végre Petite lobbija óta. 

E személy kinevezése egy etikai bizottságba legalábbis szerencsétlen a Dalli-ügy után, de a CEO civil szervezet szerint egyenesen a jog szerinti jó erkölcsbe ütközik, így petíciót nyújtottak be az Európai Ombudsmanhoz a kérdésben. Barrosóékat bántotta egy be nem bizonyított megvesztegetési kísérlet, viszont nem zavarja őket egy egyértelmű összeférhetetlenség. 

Amint látható, nem egyszerű a dohányügy, sem itthon, sem Brüsszelben. A tervezett új szabályozás szigorítana a csomagoláson, betiltaná az ízesített cigarettákat, és szűkítené a füstmentes nikotintermékek piacát is. Hogy egy máltai biztossal egyszerűbb elbánni, mint egy nagy tagállamból érkező biztossal, azt az EP-képviselők is megerősítették. Kérdés, hogy az amúgy nagyon sok banánhéjon csúszkáló biztosok közül miért pont most, miért pont ez a biztos esett áldozatul.