A szlovák alkotmány és a főügyész esete az államfővel

A szlovák főügyész kinevezése körüli huzavona immár több mint két éve húzódik. A kérdés miatt majdnem megbukott a Radičová-kormány, tüntettek az elnöki palota előtt, a döntés elodázásával pedig Ivan Gašparovič államfő tisztsége is meginogni látszott. A kialakult helyzet egyik legnagyobb vesztesének a szlovák alkotmányosság tekinthető, hiszen az alkotmánybíróság fellépése az ügy kapcsán hagy némi kívánni valót maga után. Összeállításunkból megtudhatja, miért is.

Mint már arról korábban mi is beszámoltunk, a szlovák parlament az államfővel az élen képtelen pontot tenni a több mint 16 hónapja húzódó kérdésre. A Radičová-kormány alatt kiéleződött helyzet a Fico vezette kormány számára is nem kis fejtörést okoz. Az ügynek három főszereplője van: Jozef Čentéš, a kinevezett, de meg nem választott főügyész, Dobroslav Trnka, volt főügyész, akit végül nem választottak meg újra erre a tisztségre, valamint Ivan Gašparovič, a döntésképtelen szlovák államfő.

A kérdésben azonban az Alkotmánybíróság sem maradt érintetlen. Két nappal az előtt, hogy tavaly júniusban a parlament szavazott volna a főügyész személyéről, a kassai székhelyű intézmény kimondta, hogy amíg az előző főügyész-választás kérdésében nem született meg a döntés, hogy az alkotmányt sértő volt-e, a pozsonyi parlament nem dönthet nyílt szavazással a kérdésben. Nyílt szavazással nem is döntöttek. Két nappal az alkotmánybíróság határozata után komikus színjátékkal tarkítva a két főügyész jelölt közül Dobroslav Trnka végül visszavonta jelölését. A visszalépése miatt az akkor még ellenzékben lévő Smer húzni próbálta az időt: tíz órás szónoklattal akarták elodázni a szavazást, ez azonban nem sikerült. A szavazás napját a hosszú kések éjszakájának nevező Fico és az ellenzék további tagjai végül nem is vettek részt a nem nyílt, hanem titkos szavazáson, ami Čentéš győzelmét hozta. Ez azonban nem az ügy lezárását, hanem egy újabb fordulatot hozott.

Az alkotmánybíróság, mindenkit – még saját tagjait is – meglepő módon a főügyész megválasztása után három héttel visszavonta saját előzetes intézkedését, mely a főügyész megválasztásának új szabályairól döntött volna. Közben Dobroslav Trnka magánszemélyként fordult a taláros testülethez annak reményében, hogy ezzel is akadályozhatja ellenfele kinevezését.

Trnka ezen lépése azonban nem befolyásolt túl sokat az ügy kimenetelében. Hogy a főügyész megválasztása körüli hangulat mindig a megfelelő szinten legyen, a tavalyi nyár végén egy újabb érdekes fordulat következett. Történt ugyanis, hogy az Egyszerű Emberek vezetője, Igor Matovič korrupciós ügyben az ügyészségen tett vallomása elveszett. Čentéš magyarázata az volt, hogy az írott jegyzőkönyvet kidobásra szánt jegyzeteivel együtt likvidálta, az elektronikus változat pedig szintén a véletlen miatt tűnt el, mivel azt egy idegen gépre mentették el, amit tévedésből később kitöröltek. Ezzel a labda ismét a szlovák államfő térfelére pattant, aki bőszen kritizálta a kialakult – szinte már nevetséges – helyzetet, ami természetesen nem erősítette meg őt abban, hogy aláírja Čentéš kinevezését.

Novemberre azonban Čentéš is megelégelte a kialakult helyzetet, és mivel az államfő már öt hónapja a parlamenti szavazás óta nem nevezte ki őt a tisztségre, ő maga is az alkotmánybírósághoz fordult. Véleménye szerint ugyanis Gasparovič eljárása diszkriminatív vele szemben és sérti jogait. Ezzel a lépéssel egy újabb alkotmányos vita alakult ki, melyben korántsem egységes az állásfoglalás. Radoslav Prochádzka, a Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányos bizottságának elnöke szerint Gašparovič helyzetét nem befolyásolná az sem, ha az alkotmánybíróság úgy látná, az elnök tétlensége sérti Čentéš jogait. Ezzel a véleménnyel azonban több alkotmányjogász, többek között Lucia Mokrá sem értett egyet. Mokrá szerint ugyanis, ha az alkotmánybíróság helyt adna Čentéš panaszának, az akár Gašparovič leváltását is eredményezhetné. Ilyen esetben ugyanis a szlovák parlamentnek kellene eljárást indítania az államfővel szemben, mivel szándékosan alkotmánysértést követ el.

Ez év októberében végre megszületett az alkotmánybírósági döntés arról, hogy Ivan Gašparovič nem húzhatja az időt és az alkotmány értelmében választ kell adnia arra, kinevezi-e Čentéšt főügyésznek, vagy nem. Elutasító választ pedig csak akkor mondhat az államfő, ha Čentéš nem teljesíti a törvényes feltételeket, illetve személye veszélyezteti az intézmény működését. Vagyis Gašparovič-nak objektív indokokkal is alá kell támasztania döntését. Közben azonban Čentéš maga odázta el saját kinevezését azzal, hogy idén ősszel kifogást emelt az ügyben dönteni hivatott szenátus két bírája miatt, akik esetében személyes érintettségre hivatkozott. Ennek kapcsán megváltoztatták a szenátus személyi összetételét, arra számítva, hogy hamarosan végre pont kerül az alkotmánybíróságra is rossz fényt vető ügy végére.

Az év vége közeledtével Gašparovič azzal próbálta előre vinni az ügy megoldását, hogy eldöntötte: dönteni fog. Ez annyit jelent részéről, hogy néhány nappal ezelőtt bejelentette, nem várja meg, míg az alkotmánybíróság döntést hoz Čentéš beadványa kapcsán. Azt azonban nem árulta el, hogy még az ünnepek előtt, vagy csak karácsony után mondja ki az újabb fordulatot hozó igent vagy nemet. Saját bevallása szerint döntésének meghozatalában semmilyen politikai nyomásnak nem fog engedni.

Nem ez az első eset, hogy a szlovák államfő kiállása egy-egy ügy kapcsán hagy némi kívánni valót maga után. Az ügy legnagyobb vesztese azonban nem az azóta nagy port kavaró ingatlanügybe keveredő Trnka vagy Čentéš, hanem a jövőre huszadik születésnapját ünneplő önálló szlovák alkotmányosság és demokrácia.