Szerbia uniós útja Koszovótól függ

Mindenki számára világos, hogy tovább nem lehet kétutas politikát folytatni – az egyik az EU, a másik meg Koszovó, hiszen e kettő összefonódott, eggyé vált, jelentette ki Suzana Grubješić, a szerbiai kormány eurointegrációs ügyekkel megbízott alelnöke.

„Ez azt jelenti, hogy Szerbia előrehaladása az eurointegrációs folyamatban a legközvetlenebb módon, sőt – mondhatnám – kizárólag a koszovói kérdés megoldásától függ. Aki nem hiszi, vessen egy pillantást az EU miniszteri tanácsának záradékaiba, amelyben az áll, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése közvetlenül a párbeszéd folytatásától és Belgrád és Pristina kapcsolatának normalizálásától függ”, magyarázta Grubješić, aki azt is hangsúlyozta, ez nem jelenti azt, hogy Szerbia lemond a koszovói szerbek legitim érdekvédelméről, vagy hogy elismeri Koszovó függetlenségét.

„Azt kérni Szerbiától, hogy ismerje el Koszovó függetlenségét, egyes európai tisztségviselők rossz és elfogadhatatlan üzenete, különösen ha szem előtt tartjuk, hogy az EU öt tagállama sem tette ezt meg, s hogy Szerbia még meg sem kezdte a csatlakozási tárgyalásokat”, véli a kormány alelnöke.

Szavai szerint a jelenlegi kormány első négy hónapjában racionális és flexibilis volt, alkalmazta a párbeszéd során született valamennyi megállapodást, s politikai párbeszédet kezdeményezett a koszovói albánokkal, amire az elmúlt három évtizedben nem volt példa.”Ivica Dačić nem várt arra, hogy lejárjon a mandátuma ahhoz, hogy kezet fogjon Hashim Thacival, hanem ezt megbízatása elején megtette. S nem szakadt rá az ég Szerbiára, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy párbeszéd nélkül nincs megállapodás, de enélkül a koszovói szerbek megmaradása is kétséges”, szögezte le Grubješić a Novi magazinnak nyilatkozva.

Arra a kérdésre, hogy pontosan mit ért a Pristinával való kapcsolat normalizálásán, hiszen ezt eltérően értelmezik Szerbiában és azon kívül, Grubješić azt mondta, hogy ez nem jelenti Koszovó függetlenségének elismerését, s ez a párbeszédben résztvevő felek számára is világos.

„De a normalizációt jelenti a pecsétről, a kataszterről, az anyakönyvekről, oklevelekről stb. szóló megállapodás alkalmazása. Vagyis olyasmi, ami bármilyen módon megkönnyíti a Koszovóban élő emberek életét. A normalizációt jelzi az integrált felügyelet az átkelőkön is, meg a megoldás felkutatása Észak-Koszovó esetében, az elüldözött szerb és más, nem albán nemzetiségű polgár vagyonának és ingatlanának visszaszolgáltatása”, emelte ki.

A regionális együttműködésről szólva a kormány alelnöke cáfolta azt az állítást, miszerint az új kormány megalakulása óta romlott volna a szomszédos államokkal a viszony. Emlékeztetett arra, hogy Dačić kormányfő megválasztását követően azonnal elment Boszniába, Nikolić elnök pedig Macedóniába és Magyarországra látogatott. Grubješić elismerte, a hágai törvényszék döntése a horvát tábornokok felszabadításáról valóban rosszul érintette Szerbiát, mert botrányosnak és szégyenteljesnek tartják.

„Büszke vagyok arra a tényre, hogy Szerbia, amely olyan, amilyen, nem tökéletes és befejezetlen, mégis az egyetlen multietnikus állam a régióban, amelyben 26 nemzet él és valósítja meg jogait”, mondta, s hozzátette: „Számomra nem okoz gondot szembesülni a múlttal, de az gondot okoz, hogy a Vihar után 17 évvel sem akarja senki tudni, hogy ki űzte el és ölte meg a horvátországi szerbeket. Megértem, hogy minden nemzetnek megvan a maga torz tükre és a múlttal kapcsolatos sajátos, neki tetsző változata, de azt nehezen fogadom el, hogy a felek – ha nem is kibékítésére, de megbékítésére létrehozott – nemzetközi törvényszék ilyen szelektív és egyoldalú módon határozza meg az igazságot”.

Grubješić nem kívánt találgatásokba bocsátkozni Szerbia uniós tárgyalásai megkezdésének időpontjával kapcsolatban, s hangsúlyozta, fontos teendők állnak még az ország előtt, olyanok, mint az igazságügy reformja, a korrupció elleni harc eredményessége.Arra a kérdésre, hogy Szerbia miért késik ennyit, Grubješić azt válaszolta, nem keres igazolásokat vagy kibúvókat, de annyit elmondhat, Szerbia túl sok időt elvesztegetett annak mérlegelésével, hogy egyáltalán kell-e az unióba mennie.

„Miközben Szlovéniában, Horvátországban, Montenegróban ez a kérdés fel sem merült, függetlenül attól, hogy éppen ki volt hatalmon, addig mi fuldokoltunk a történelmi és geopolitikai tézisekben és antitézisekben, megfeledkezve arról, hogy az idő nem nekünk dolgozik, s a vonatok egymás után mennek el. Megdermedek, amikor manapság valaki felteszi a kérdést – hová tart Szerbia? Hát oda, ahová történelmileg, földrajzilag, kulturálisan és gazdaságilag is tartozik”, szögezte le Grubješić.