Függőben maradt az EU költségvetési vitája

Akárcsak a hét évvel ezelőtti költségvetési vita során, az Európai Uniónak ezúttal sem sikerült első nekifutásra megállapodnia az uniós politikák következő pénzügyi időszakban történő finanszírozásáról. Az egyesek által várt „véres dráma” azonban elmaradt, miután a tagállamok beletörődően tudomásul vették, hogy egyszerűen nem ért még meg az idő a kompromisszumra.

Minden előzetes várakozásnál rövidebb ideig tartott az Európai Unió költségvetési vita lezárásának szentelt csúcstalálkozója, miután a tagállamok vezetői péntek délután úgy döntöttek, a gyors megegyezés reményének hiányában berekesztik a vitát. Az állam- és kormányfők a nehézségekkel szembesülve felkérték az Európai Tanács elnökét, hogy a következő hetekben folytassa a munkát és a konzultációkat a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről a 27 tagállam közötti megállapodás elérése érdekében.

Bár a vezetők nem rögzítettek előre időpontot a következő randevúra, Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia köztársasági elnök és más állam- és kormányfők is abbéli reményüknek adtak hangot, hogy jövő év elején (januárban, de legkésőbb februárban) létrejön a megállapodás. „A kétoldalú megbeszélések és az Európai Tanács ülésén folytatott konstruktív vita a potenciális közeledés elegendő fokáról tanúskodik, ami jövő év elején lehetővé teheti a megállapodást” – fogalmaz az EiT tagjainak rövid nyilatkozata.

„Nincs szükség a helyzet dramatizálására. A költségvetési tárgyalások annyira bonyolultak, hogy általában második nekifutásra sikerülnek. Ugyanez történt 2005-ben is” – mutatott rá sajtóértekezletén az Európai Tanács elnöke.

Azzal összefüggésben, hogy a november 13-i javaslatához képest a csütörtökön késő este módosított újabb tárgyalási keretben miért nem javasolt nagyobb vágást, az Európai Tanács elnöke azt mondta, a napközbeni kétoldalú egyeztetéseken volt olyan tagállam, amely nagyobb kiadáscsökkentést kért, és volt olyan, amelyik növelte volna a főösszeget.

„Ez alapján az tűnt a legbölcsebbnek, hogy egyelőre (értsd: a csütörtök esti első körös plenáris előtt) maradjon a kiadási szint, de nem zártam ki azt, hogy a tárgyalások későbbi szakaszában ezt még módosíthatjuk” – mondta Herman Van Rompuy, hozzátéve, hogy ez tűnt a legbölcsebb megoldásnak.

A következő hetekkel összefüggésben a politikus azt mondta, „tovább fogunk tudni lépni, de ehhez kiegyensúlyozott, és nem improvizatív jellegű előkészítő munkára lesz szükség”.

Annak ellenére, hogy korábbi hasonló alkalmakkor egyáltalán nem ment ritkaságszámba, hogy a tagállamok vezetői hajba kaptak a pénzeken, politikusok és diplomaták szerint a mostani, időben meglepően rövid vitát egyáltalán nem jellemezte „harcias” hangulat. Az a jóslat sem vált valóra, hogy végül David Cameron brit kormányfő hajthatatlanságán bukik majd el a költségvetési alku. Nagy-Britannia valójában nem szigetelődött el, mert messze nem az egyetlen ország volt, amelynek komoly problémái voltak azzal a javaslattal, amelyet Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke terjesztett csütörtök éjjel a tagállamok elé (a javaslatról részletesen lásd péntek reggeli írásunkat).

Van Rompuy ebben nem nyúlt hozzá a hétéves kiadások 972 milliárd eurós főösszegéhez, ugyanakkor úgy igazított a büdzsén, hogy összesen 18 és fél milliárd euróval több pénz legyen a kohéziós politika és a közös agrárpolitika direkt támogatásokat is magába foglaló első pillérére. A javaslat egy sor országspecifikus kedvezményt is tartalmazott, ilyen módon is növelve a kormányok hajlandóságát a csomag elfogadására.

A csütörtök éjszakai és most is aktuális javaslat Magyarország költségvetési pozícióit is valamelyest javította, becsléseink szerint nem egészen 1 milliárd euróval a felzárkóztatási források volumenét illetően. Ez annak eredménye, hogy az EiT elnöke többek között hazánk esetében is 10 százalékkal magasabb felső határt jelölt ki a maximum elérhető kohéziós támogatásoknak.

A kompromisszumos javaslat ugyanakkor nem elégítette ki a nettó befizető országok többségét, amelyek nagyjából további 30 milliárd eurós lefaragást tartottak szükségesnek a keretköltségvetés főösszegéből. Tény, hogy David Cameron is erre tett fogadalmat a csúcsot megelőzően, ám pénteken az északi országok támogatásával sikerült elkerülnie azt, hogy elszigetelődjön a vitában és az ő nyakába varrják a kudarcot.

Van Rompuy utolsó terve 80 milliárd euróval kevesebb kiadással számolt, mint az Európai Bizottság 2011. júniusi eredeti javaslata és a jelenlegi, 2007 és 2013 közötti időszakhoz képest is 20 milliárd, vagyis reálértéken történő csökkentést irányzott elő.

Diplomaták szerint alapvetően három kérdésben nem sikerült a tagállamokat közös nevezőre hozni a csúcson: a 2014 és 2020 közötti keretköltségvetés főösszegéről, a források tagállamok és költségvetési fejezetek közötti elosztásáról, és a büdzsé bevételi oldaláról, ami mások mellett a brit költségvetési visszatérítést is magába foglalja.

Orbán: jó reményekkel várjuk a folytatást

Orbán Viktor magyar szempontból úgy értékelte a csúcs alig 24 órás munkáját, hogy annak végeztével „a jelenlegi helyzet jobb Magyarországnak, mintha a Van Rompuy által beterjesztett javaslatot fogadtuk volna el”. Ez utóbbi szerinte elfogadhatatlan lett volna, de mostanra részben javulást sikerült elérni, részben helyenként magyar szempontból kedvezőtlen kezdeményezéseket sikerült kivédeni, részben pedig a befejezés olyan körülmények között történt, hogy „jó reményekkel várjuk a folytatást”.

Hozzátette, hogy a tárgyalások folytatása már új papírok alapján történik majd. „Van Rompuy papírját megvitattuk, és nem fogadtuk el, ezért azt mostantól kezdve már nem tekintjük tárgyalási alapnak”. Ami az aktuális magyar követeléseket illeti, a magyar delegáció írásban benyújtott minden erre vonatkozó jelzést – mutatott rá. „Elvekért harcolunk – a kohéziós politika elsősorban a legszegényebb országok felzárkóztatását kell, hogy segítse -, én magam is hozzászólásomban erre helyeztem a hangsúlyt” – mondotta, úgy vélvén, hogy „igen nagy kár lenne az Unióra nézve”, ha ezeket az elveket nem lehetne érvényesíteni. „Ez azt jelentené, hogy az EU átalakul transzferunióvá” – fejtette ki.

Összességében Orbán szerint igazából az azonnali megállapodás lett volna a meglepetés, és ennyiből most „a meglepetés az, hogy a meglepetés elmaradt”.

A magyar kormányfő elismerően szólt egyúttal a kohéziós politika barátai országcsoport munkájáról. Mint fogalmazott: a modern diplomáciában ritka bravúrnak tekinthető, hogy egy ekkora koalíciónak „az utolsó pillanatig sikerült együtt maradnia”, pedig éppenséggel voltak kísérletek a bomlasztásukra.

Cameron: „ebből egy munkáspárti kormány sem engedne”

A brit miniszterelnök a csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatóján jelezte, több tagállammal egyetemben nem tudta támogatni az Európai Tanács elnökének csütörtökön késő estére elkészült javaslatát. Szerinte a brit álláspont világos volt: a 2011-es tényleges uniós kifizetések szintjén (7-tel felszorozva) kellene befagyasztani a 2014-2020 közötti uniós kiadásokat. (Ez a brit parlament alsóházának határozata alapján 886 milliárd eurónak felel meg, miközben Herman Van Rompuy legutolsó tárgyalási kerete 972 milliárd eurót javasolt).

David Cameron elmondta, a brit kiadáscsökkentési kérés egyáltalán nem szélsőséges, „az ezermilliárd eurós kiadási szint elfogadhatatlan, a belső átcsoportosítás sem jó megoldás, mi olyan kiadási szintet akarunk, amit meg is engedhetünk magunknak, és igenis van mozgástér további csökkentésre”. A kormányfő megismételte azt a sokat hangoztatott érvelést, amely szerint az nem működik, hogy „otthon” neki is kemény megszorításokat kell végrehajtania, miközben az EU-költségvetés növekszik.

Jóllehet, a nagyobb mértékű vágás rontotta volna a kohéziós forrásokra jogosult, szegényebb uniós tagállamok pozícióit, David Cameron azt mondta, ő is abban érdekelt, hogy a közép- és kelet-európai tagországok sikeresek legyenek, „mi is egy egészséges kontinenst szeretnénk”. A mostani csúcsnak szerinte hozadéka volt, hogy most már jobban érti a kelet-európai országok álláspontját, de „ezzel együtt sem volt elég jó a javaslat több országnak sem”.

A miniszterelnök azt mondta, a brit költségvetési visszatérítésről (rebate) nem hajlandó tárgyalni a továbbiakban sem, „ebből egy munkáspárti kormány sem engedne” – jegyezte meg a politikus.

Hosszasan érvelt viszont Cameron az uniós adminisztratív kiadások csökkentése mellett. Herman Van Rompuy csütörtök késő esti tárgyalási kerete valóban nem javasolta az intézményi kiadások további csökkentését. David Cameron viszont elsősorban az Európai Bizottság elnökének rótta ezt fel, mondván „az Európai Bizottság egyetlen eurónyi megtakarítást nem volt hajlandó felajánlani, az ajánlatunkat még csak meg sem fontolták, ami egész egyszerűen az adófizetők megsértése”.

A brit delegációnak konkrét csökkentési javaslata volt az adminisztratív kiadások csökkentésére: a fizetések 10 százalékos megvágása 3 milliárd, az automatikus előléptetési rendszer megszüntetése 1,5 milliárd, a nyugdíjszabályok megváltoztatása ugyancsak 1,5 milliárd, a különleges adózási rendszer megszüntetése pedig 1 milliárd eurós csökkentést eredményezhetneh ét év alatt.

David Cameron többször is próbálta egyértelművé tenni, hogy a további kiadáscsökkentés szorgalmazásával nem volt egyedül a tanácsteremben. Szerinte a kompromisszum nem volt megfelelő Németországnak, Svédországnak, Hollandiának, Finnországnak és Dániának sem. „Mi mind nettó befizetők vagyunk, tulajdonképpen mi állítjuk ki az EU-nak a csekkeket” – tette hozzá a brit miniszterelnök.

A költségvetési tárgyalások jövőjével kapcsolatban a kormányfő bizakodó volt, szerinte egy megállapodás még mindig kivitelezhető.