Az EU-nak elege van a bolgár modellből

Az utóbbi hetek igen kellemetlenek lehetnek Bojko Boriszov miniszterelnök és pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) számára. Az Európai Unió egyre keményebb bírálatokkal illeti a sokak által korrupció melegágyának tartott Bulgáriát. Az igazságügyben áldatlan állapotok uralkodnak, de a média szektorában sem sokkal rózsásabb a helyzet. Bulgáriában a lobbi csoportok érdekei minden felett állnak.

Korrupció és nepotizmus volt, van és lesz – ez a megállapítás még a legátláthatóbb államok rendszereiben is igaz, vannak viszont országok, ahol ez szinte törvényi, szokásjogi szintre emelkedett. Bulgáriában tradíciói vannak a látszatdemokráciának és a törvények látszólagos betartásának, erre úgy tűnik bő 5 évvel az ország uniós csatlakozása után Brüsszel is rájött. Jelentősen megkésve ugyan, de az Európai Unió 2012 őszétől egyre szigorúbb és borúsabb üzeneteket küld Szófia irányába. Elsőként Nelli Kroes médiáért felelős biztos emelte föl hangját a bolgár médiában uralkodó áldatlan állapotok ellen, erről a „Bolgár modell” című elemzéssorozatunk keretén belül részletesen is foglalkoztunk. A második kemény bírálatot Brüsszel irányából azért kapta Bulgária, mert a zöld energia terén egyre nagyobb felzúdulások vannak határon belül és túl. A bolgár kormány óriási adóterheket rótt ki a megújuló energiaforrásokat termelő vállalkozókra. A Nemzeti Energiavállalat és az Áramelosztó vállalatok csak akkor engedélyezik a megújuló energiatermelők által termelt áram felvásárlását, ha a vállalatok által megtermelt profit 2 – 40 százalékát befizetik csatlakozási adó formájában. Hogy ez miért is nagy gond az Európai Unió számára? Azért, mert a többségükben hitelekből operáló vállalatoknak profitjuk jelentős részéről le kell mondaniuk és így csődbe jutnának idővel, továbbá a legtöbb befektető külföldi háttérrel rendelkezik.

A harmadik, legfrissebb és talán a kormánypárt számára legfenyegetőbb figyelmeztetést az Európai Bizottság szóvivője Olivier Bailly jelentette be, aki szerint az Európai Unió nagy aggodalmát fejezi ki a bolgár Alkotmánybíróság tagjai kiválasztásának körülményei miatt. Bailly szerint a Bizottság akár időelőtti országjelentést is készíthet Bulgáriáról, ha nem tisztázódnak a vádak.  A legnagyobb vihart az váltotta ki Bulgáriában, hogy Veneta Markovszkát, a Legfelsőbb Adminisztrációs Bíróság (VASz) korábbi elnökhelyettesét választotta meg a bolgárországgyűlés alkotmánybírónak. Markovszka jelöltsége abból a szempontból nem lett volt meglepő, hogy a bírónő már évek óta emblematikus szereplője a bolgár igazságügynek és a kormánypárti körökkel ápolt közeli viszonya sem új keletű. Markovszka jelöltségét, amelyet megjegyezzük, egy független honatya (a GERB egyik beépített függetlenje) nyújtott be, a GERB és a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) török-liberális párt, valamint egy tucat szocialista politikus is támogatott. Bulgáriában igen ritka az ellenzék és a kormánypárt együttműködése, ám ha a lobbi csoportok érdekeiről van szó, színezettől függetlenül a képviselők egy nagy „családot” alkotnak.

Az igazságügy az egyik olyan terület, ahol nem szoktak lenni nagyobb konfliktusok a személyek körül, ugyanis a bolgár igazságügy minden nagyobb erőcsoportot készségesen kiszolgál. Jól szemlélteti a legfelsőbb bírósági szervek lojalitását a mindenkori politikai nomenklatúrához, hogy a most kormányzó GERB eddig minden olyan ügyet megnyert, amelyről a VASz vagy a Legfelsőbb Bírói Tanács (VSzSz) döntött. A bíróságoknak szigorú lojalitást és engedelmességet kell mutatniuk a politikai vezetők iránt annak érdekében, hogy a fékek és súlyok rend szerét kikerülve könnyen irányíthassák kényük kedvükre az országot. Markovszka ellen számos anonim értesülés érkezett mind az országgyűléshez, mind pedig az Európai Unióhoz, amelyek azt állították, hogy a bírónő többször visszaélt pozíciójával és több ismerőse került előnyös helyzetbe bizonyos rendészeti ellenőrzések során. Hogy mennyire is függ a bolgár igazságügy a mindenkori politikai helyzettől, jól mutatja, hogy a tisztázásokra sürgető európai uniós felszólítást követően a parlament igazságügyi bizottsága kampányt indított Markovszka tisztázása érdekében. Ez egy európai jogállamban felfoghatatlan lenne, ugyanis nem a vádlott bírónő védi magát a vádak ellen, hanem egy független döntéshozó testület. A kormány valószínűleg megérezte, hogy a bírónő jelölése talán túlságosan is egyértelmű következtetéseket sejtetne, ezért Diana Kovacseva igazságügyi miniszter felszólította a parlamenti képviselőket, hogy indokolják meg Markovszka jelölését, ám ez, mint sejteni lehetett, elmaradt.

Bojko Boriszov és a GERB legkevésbé sem szeretné azt, ha 2013 végéig új országjelentés kerüljön napvilágra Bulgáriáról. Országgyűlési választások előtt egy szinte biztosan elmarasztaló bizottsági jelentés akár veszélyes fegyver is lehetne a baloldali ellenzék kezében. Boriszov és pártja a 3 év alatt végérvényesen elfáradt, viszont elsőként Bulgáriában nagy esélye van arra, hogy kormányzati ciklust ismételjen. Ennek érdekében azonban több baklövés nem megengedhető, ugyanis a protesztszavazók tábora rohamosan növekszik.

A 2012-es esztendő az igazságügyi szervek új tagjainak a megválasztásáról szólt, a legszemléletesebb példa erre a Legfőbb Ügyésznek a tisztsége volt. Az a Borisz Velcsev, aki immáron 7 éve „vezényelte” a legfőbb vádlói intézményt Bulgáriában, idő előtt lemondott annak érdekében, hogy megválaszthassák alkotmánybírónak. Miért is érdekes ez a kényelmes fotelből ugyancsak kényelmes fotelba történő átültetése Velcsevnek? Egyrészről Velcsevről köztudott, hogy szoros családi kapcsolatok fűzik a kommunista rezsim állambiztonsági szerveihez (DSz), de ez még nem adna okot  szakmai képességeiben való kételkedésre, hisz a mai bolgár belpolitikai jeles képviselői közül kit nem lehet ilyen-olyan módon a titkosszolgálatokhoz kötni. Az már sokkal inkább érdekes, hogy miért éppen a köztársasági elnöki kvótából került be Velcsev az Alkotmánybíróság soraiba. Roszen Plevneliev államfőről köztudott, hogy szerviens módon hajtja végre Bojko Boriszov kormányfő utasításait és ez azt sejteti, hogy Boriszov és Velcsev (és akár ide még közbeiktathatjuk Georgi Parvanov volt szocialista államfőt is) az elmúlt évek során „kéz a kézben” irányították a politikai és belső leszámolásokat a kellemetlen ellenfelek esetében. Velcsev igazán rászolgált a méltó nyugdíjaztatásra (hiszen az Alkotmánybíróság kellemes helye a kiöregedett és lojális bíróknak), az elmúlt három évben egy kormánypárti képviselő ellen sem merült fel még a legkisebb gyanúja sem a hatalommal történő visszaélésnek.

Hogy miért is van különösen nagy szüksége a bolgár politikusoknak biztos káderekre az igazságügyi rendszerben? Egyszerű, jövő évben országgyűlési választások lesznek és senki sem lehet biztos afelől, hogy immunitása kitart-e a következő ciklusban is, másrészt kellemetlen ellenfelek kerülhetnek a kivizsgáló bizottságok élére jövő tavasztól. Előző elemzésünkben már érintettük a 2012-ben létrehozott ún. „sötét ügyek felgöngyölítésére” szakosított parlamenti bizottságot, amelyről eddig kiderült, hogy csak a bolgár igazságügy külső megfigyelőinek a megtévesztését szolgálja. A bizottság élén álló Jane Janev (a politikai lavírozásairól hírhedt pszeudo-politikus) a GERB érdekeit szolgálja azzal, hogy ráirányítja az ügyészség figyelmét azokra a kormánypárt számára kellemetlen ügyekre, amelyek 2013-tól árthatnak a boriszovi érdekeknek. Hogy melyek ezek az érdekek? Sokrétűek, de legtöbb ilyen kiemelt érdek az energiához kapcsolódik –Boriszov nem kívánja visszaengedni az adófizetők milliárdjait felemésztő energiaprojektek élére azt a Rumen Ovcsarov volt szocialista energiaügyi minisztert és körét, akik a közhiedelem szerint kapcsolatban állnak az orosz energiamaffiával (vagy ha árnyaltabban szeretnénk nevezni az orosz energia lobbival).

Összegezve azt kell elmondani a bolgár igazságügyi rendszerről, hogy teljes mértékben a politikai döntéshozók (és itt nem a parlamentre kell gondolni elsősorban) bábjaként funkcionál. Hogy mit mond erre az Európai Unió? Egyes források szerint Brüsszel nem ismeri pontosan a bolgár viszonyokat – ez aligha hihető érv, ugyanis az Európai Unió szakosított szerveinek vannak beépített emberei a helyszínen. Ami ennél sokkal inkább hihető verzió, hogy az EU-nak nem érdeke, hogy a Boriszovi-struktúrát túlságosan nagy változásokra kényszerítse (nem is tudná), Bulgária kifejezetten jól teljesíti az európai és nyugati lobbi csoportok érdekeit, és ez teljes mértékben elegendő ebben az esetben. Az EU-nak látszólag elege van a „bolgár modellből”, ám a hallgatásnak is ára van, ezt pedig Szófia már 2009-ben szépen befizette az uniós kasszába. Az EU célja pedig az lehet, hogy az árat 2013-ban is behajtsa egyik leghűségesebb követőjén.