A vitatott ukrán nyelvtörvény

Heves vitákat váltott ki az elmúlt hónapokban annak a nyelvtörvény javaslatnak a tárgyalása és elfogadása Ukrajnában, mely lehetővé teszi az orosz nyelv használatát a bíróságokon, kórházakban és más intézményekben az ország orosz ajkú régióiban. Ezáltal az orosz nyelv az ukránnal szinte megegyező státuszba került, mely a törvényt ellenzők véleménye szerint nemcsak megosztja Ukrajnát, de hozzájárul az ukrán nyelv egyes területeken történő teljes eltűnéséhez. A sokat vitatott törvény a jövő héten esedékes parlamenti választások miatt kulcsszerepet tölt be a pártok politikai programjaiban, további alakulása pedig nagyban függ az október 28-ai eredményektől.

A kezdetek: „sajátos ukrán vitakultúra”

Az ukrán alkotmány 10. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az „egyetlen hivatalos nyelv”. Viktor Janukovics, ukrán elnök – aki maga egyébként orosz anyanyelvű – a 2010-es választások előtt ígéretet tett arra, hogy az orosz nyelvet is hivatalossá emeli az országban, később azonban nem érte el a törvényjavaslat jóváhagyásához szükséges parlamenti többséget.

Az első törvényjavaslat kidolgozására már öt évvel ezelőtt sor került, azonban az további módosításokra, felülvizsgálatra szorult. Ezt követően a Régiók Pártja parlamenti frakció vezetője, Olekszandr Jefremov egy olyan törvényjavaslat kidolgozására kérte fel Vagyim Kolesznyicsenkot, illetve Szerhij Kivalovot, mely nem osztja meg a társadalmat, minden ajánlást figyelembe vesz, az európai normáknak egyaránt megfelel, és a legfontosabb: megoldja a nyelvkérdés problémáját Ukrajnában. 

Így került az ukrán parlament elé az az új javaslat, mely Jefremov elmondása szerint a „civilizált európai államok példáját követi”, és, amelyet „az európai szakértők, illetve a Velencei Bizottság is pozitívan értékelt”. A nyelvtörvény javaslat tárgyalása azonban május végén botrányba fulladt: a képviselők összeverekedtek, az ellenzék blokád alá vonta az elnöki tribünt, megakadályozva ezzel a javaslat további tárgyalását. Eközben a parlament épülete előtt is több százan tüntettek a nyelvtörvény elfogadása ellen.

Hasonló botrányra azonban már korábban is volt példa az ukrán parlamentben. 2010 áprilisában tojással dobálták meg a házelnököt, és füstbombákkal támadták egymást a képviselők. Később, ugyanebben az évben hat politikust szállítottak kórházba, amikor a parlamenti tagok székekkel estek egymásnak. A Régiók Pártja szerint a jelenlegi javaslat „tárgyalása” során Ukrajna egy civilizált vita helyett „brutális nacionalista szövetség” tanúja lehetett. 

Törvényjavaslatból nyelvtörvény

Volodimir Litvin, a Verhovna Rada házelnöke szerint a parlamentben történtek teljesen tönkretették a törvényhozási folyamatot, ezért ideiglenes választásokat szorgalmazott, amit azonban a legtöbb párt elvetett, az októberi parlamenti választások miatt. Június 5-én a parlament mégis jóváhagyta a javaslat első olvasatát, mely az ellenzék szerint súlyos eljárásjogi hibákba ütközött: a szavazásra vita nélkül került sor, és azon a képviselők nagy száma nem vett részt. Mindezen előfeltételek hiányában a javaslat nem is mehetett volna tovább második olvasatra, ebből következően ahhoz módosító javaslatokat sem lehetett volna benyújtani.  

A parlament a kormányzó Régiók Pártja által benyújtott javaslat végső olvasatát július 3-án – a folyamatos tüntetések, tiltakozások, és egyes képviselők éhségsztrájkja ellenére – elfogadta. Egy nappal később, a parlament házelnöke visszautasította a nyelvtörvényről szóló javaslat aláírását, mivel az „házszabályellenesen lett napirendre tűzve” – maga Litvin pedig nem is volt jelen a szavazáson -, egyidejűleg benyújtotta mandátumáról való lemondását is.

Az erről szóló bizalmi szavazást azonban a parlament kétszer is visszautasította, megakadályozva ezzel, hogy Litvin távozzon a házelnöki pozíciójából. A hónap végén a „Julija Timosenko Blokkja” és a „Mi Ukrajnánk” ellenzéki pártok  két-két módosító javaslatot nyújtottak be a készülő nyelvtörvényhez, de a parlament sem ezeket, sem Litvin módosításra irányuló javaslatait nem vette figyelembe.

Végül Volodimir Litvin – azt követően, hogy Janukovicsnak címzett levelében kifejtette a javaslattal kapcsolatos álláspontját, továbbá a törvény elfogadásának negatív következményeit – július 31-én aláírta a törvényjavaslatot, és megküldte az ukrán elnöknek végső szentesítésre. Az ellenzék élesen bírálta ezt a lépést is: véleményük szerint „Litvin az aláírással eladta saját anyanyelvét”, illetve bűncselekményt követett el, mivel az aláírásra hivatalosan nem volt joga.

Egy héttel később, augusztus 8-án Viktor Janukovics aláírta az „ukrán állami nyelvpolitika alapjait lefektető” törvényt. Egyidejűleg a Miniszteri Kabinetet megbízta egy olyan munkacsoport felállításával, mely a nyilvánosság, közismert oktatási, művészeti és tudományos szakemberek, illetve a nyelvterület specialistáinak bevonásával a törvény tökéletesítése érdekében további módosító javaslatokat dolgoz ki. 

Az új norma augusztus 10-én, a parlament hivatalos lapjában történő megjelenést követően lépett hatályba Ukrajnában. A nyelvtörvény értelmében az ukrán nyelv továbbra is a hivatalos nyelv Ukrajnában. Azonban lehetővé teszi a regionális nyelv használatát is azon közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségi nyelvet beszélők aránya a 10 százalékot meghaladja. Ahol ez az arány 10 százalék alatti, ott a városi önkormányzatok kezében van a döntés, hogy engedélyezik-e a regionális nyelv használatát. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti. 

A főbb kormányszervek dokumentumait a hivatalos nyelven kell elfogadni, közzétenni azonban már ukrán, orosz és egyéb regionális nyelveken is kötelező lesz. A helyi kormányszervek dokumentumainak már elfogadása és közzététele is egyaránt történhet a regionális nyelven. Ebből következően állami és helyi szinten az elsődleges munkanyelv az ukrán a hivatalokban, a kórházakban, az oktatásban, ugyanakkor azokban a közigazgatási egységekben, ahol a regionális nyelv is elfogadott, a hivatalos nyelv mellett kisebbségi nyelven is történhet a munkavégzés.  A törvény értelmében a bíróságok a tárgyalásokat regionális nyelven is tarthatják, de csak a felek kölcsönös jóváhagyása alapján, polgári, gazdasági, közigazgatási és büntető eljárások során egyaránt. 

Szintén lehetővé teszi a törvény az állami és helyi szervek, egyesületek, köztestületek, intézmények, szervezetek számára, hogy a pecséten, bélyegzőn, formanyomtatványon, hirdetésben felirataikat regionális nyelven használják. A parlamenti bizottságok üléseiket továbbra is ukrán nyelven tartják, azonban a képviselők más nyelven is felszólalhatnak. Ezen esetekben a parlament apparátusa köteles tolmácsot biztosítani.

Az elnök, a képviselők, illetve helyi önkormányzatok megbízottjainak választási dokumentumai, az országos illetve helyi népszavazás nyomtatványai, továbbá a szavazócédulák kiállítása is történhet regionális nyelven a kritériumnak megfelelő közigazgatási egységekben. Mivel azonban a képviselők megválasztásáról szóló törvényt eddig még nem módosították, ezért az októberi választásokon ez még nem lesz alkalmazható. Lehetőség nyílik továbbá az útlevelek hivatalos nyelv melletti, további egy másik regionális nyelven történő kérelmezésére is. Ugyanilyen alapon lehet igényelni az egyéb hivatalos, személyazonosság igazolására alkalmas dokumentumok nemzetiségi nyelven történő kiállítását is. 

Pro és contra

A törvényt ellenzők legfőbb kritikája, hogy az új szabályozás azzal, hogy az ukrán nyelv mellett egyenlő státuszt biztosít az orosz nyelvnek, további lépést jelent a konfrontáció felé: politikailag és kulturálisan is megosztja az országot. Véleményük szerint „az ukrán nemzeti identitás az ukrán nyelv életképességétől függ”. Az ukrán nyelv a Szovjetuniótól való 1991-es függetlenedést követően lett újra hivatalos nyelv az országban. A főként ukrán ajkú nyugati régiók nemcsak attól tartanak, hogy az új norma nyelvi egyenlőtlenségekhez vezethet Ukrajnában, hanem attól is, hogy az orosz nyelv engedélyezése csak szorosabbra fűzi a kapcsolatot Oroszországgal. Ezzel Ukrajna „visszatér” az 1991 előtti időkhöz, és egyre távolabb kerül „a Nyugattól”. 

Az ellenzék szerint az „ukrán állami nyelvpolitika alapjait lefektető” törvény azon javaslatok figyelembe vétele nélkül került elfogadásra, melyeket az Ukrán Igazságügyi Minisztérium, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), a Velencei Bizottság és a parlamenti szakértők javasoltak. Mindezek mellett súlyos eljárásjogi hibákba ütközik az elfogadás folyamata. „Timosenko pártja” egyenesen „ukrán ellenesnek” nevezte a törvényt, Janukovics elnököt és Litvint pedig felelősségre vonnák az alkotmány és a nemzeti nyelv megsértése miatt.

A jelenleg hét éves börtönbüntetését töltő Julija Timosenko, volt ukrán kormányfő is élesen bírálta már a készülő törvényjavaslatot is, később pedig magát a törvényt. „Ez nemcsak egy választási játék, ez bűncselekmény Ukrajnával szemben. Nem engedem, hogy ez történjen! Rácsok mögött vagyok, de nem engedem, hogy bántsátok Ukrajnát!” – olvasható a weboldalán közzétett nyilatkozatban. Timosenko szerint Janukovics a törvény aláírásával „az egész nemzettel szemben háborút hirdetett”. Viktor Juscsenko szerint pedig a törvény elfogadása nem más, mint „de-ukranizációs stratégia”.

Szintén éles kritikát váltott ki a felállított munkacsoport nemrég kidolgozott módosító javaslata, mely a jelenlegi 10 százalékos kisebbségi arányt 30 százalékra emelné. Javaslatukban továbbá az is szerepel, hogy a helyi lakosság minimum 30 százalékának aláírása lenne szükséges, hogy kezdeményezzék a kisebbségi nyelv regionálissá tételét, melyhez a végső engedélyt nem a regionális és városi önkormányzatok adnák meg, hanem maga a parlament.

Ami az Európai Unió kritikáját illeti, Brüsszel reméli, hogy az Európa Tanács és a Velencei Bizottság értékelése az új törvényről egyértelművé teszi majd, hogy az megfelel a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája által támasztott követelményeknek. Az EU továbbá azt is reméli, hogy a Janukovics elnök által megalapított munkacsoport tevékenysége során teljes mértékben figyelembe veszi az ukrán állampolgárok és helyi kisebbségek érdekeit is. Az Európai Bizottság azonban azt is megjegyezte, hogy a korábbi törvényjavaslat, melyet a Velencei Bizottság is megvizsgált, „fontos ajánlásokat tartalmazott”.

Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, Knut Vollebaek, július végi ukrajnai látogatása során aggodalmát fejezte ki az akkor még elfogadás előtt álló törvénnyel kapcsolatban. Véleménye szerint az mélyen megosztó, ezért minél előbb „szükség van a felek közötti párbeszédre”. Más külföldi szakértők szerint azonban nem a nyelvtörvény kérdése az, mely ma megosztja Ukrajnát, hanem maga a Régiók Pártja.

A Régiók Pártja azonban hangsúlyozta, hogy az új szabályozás nemcsak az orosz nyelvet érinti, hanem más nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát is védi, például a román, a krími-tatár vagy épp a magyar nyelvet is.  A támogatók álláspontja szerint épp a nyelvtörvény az, amely hozzájárul az orosz nyelvet beszélőkkel szembeni diszkrimináció eltörléséhez.

Ami Oroszországot érinti, Ukrajna déli területein élő lakosságának 80 százaléka az orosz nyelvet használja mindennapi kommunikációja során. Az ország egészét tekintve pedig a lakosság 30 százaléka az oroszt tekinti anyanyelvének. Épp ezért azon régiókban, ahol a népesség többsége oroszul beszél, az embereknek meg van a joguk ahhoz, hogy  használják nyelvüket, melyet törvény által is biztosítani kell.  Így  Ukrajna 27 közigazgatási körzetéből 13-ban lenne az orosz a regionális nyelv. 

Janukovics elmondása szerint „az új törvény nem egy dogma”, melyhez ne lehetne módosításokat javasolni. Mivel azonban nemrégiben került elfogadásra, még korai lenne következtetéseket levonni annak alkalmazásáról. A kormány továbbá az ukrán, mint állami nyelv fejlesztéséről szóló program kidolgozását is javasolta, még az őszi parlamenti választások előtt, melyben egyidejűleg a kisebbségi nyelvek védelmét is garantálni kell. Mikola Azarov, kormányfő elmondása szerint, azonban semmi okuk nincs, a törvényt visszavonni, mivel „az emberek saját nyelvük használatához való jogát nem lehet eltörölni”.

Szakértők szerint azonban a törvény gyakorlatba történő átültetése számos további kérdést vet fel. Többek között instabillá válhat az oktatási rendszer Ukrajnában. A törvény mechanikus bevezetése – összesen 18 „hivatalos nyelve lenne Ukrajnának”-, az oktatási rendszer teljes átszervezése, és az összeg, amibe ez kerülni fog, csak újabb konfliktus forrása lehet. A pénzügyminisztérium júniusban 1,5 – 2 milliárd dollárra becsülte a törvény implementálását évente, mely az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben lévő Ukrajnára óriási terhet róna. Egy ilyen kiadás a választások évében pedig elemzők szerint sokkal nagyobb vita tárgya lehet, mint maga a nyelvtörvény kérdése.

Ukrajna moszkvai nagykövete, Mihail Zurabov, arról biztosította az országot, hogy Oroszország kész segítséget nyújtani Ukrajnának az oktatási rendszer átszervezését illetően, hogy az új törvényt, a lehető legszélesebben alkalmazni tudják. A nagykövet elmondása szerint készek nemcsak a szakértők képzésében segíteni, és a szükséges technikát biztosítani számukra, hanem tapasztalataikat is igyekeznek megosztani, melyet az orosz oktatási rendszerben már hatékonyan alkalmaztak, különösen a magas szintű technológia és az interaktív tanulás révén. 

De más területekre is hatással lehet az új szabályozás. Például az olyan filmvállalatok, melyek kifejezetten mozifilmek ukrán szinkronizálásával foglalkoznak (B&H Film Distribution), egyelőre még nem tudják, hogyan befolyásolja majd működésüket az új nyelvtörvény, de például könyvnyomtatás során is „kihívás” lesz eleget tenni az új követelményeknek. 

Választások előtt – politikai trükk?

Az ellenzék szerint a törvény elfogadása a közelgő választások előtti politikai célokat szolgál, és csupán Janukovics „olcsó trükkje” a szavazatok elnyeréséhez az orosz ajkú keleti régiókban, mely támogatóinak bázisát képezi a jövő heti választásokon. A Régiók Pártja kampányígéretei között szerepel az orosz nyelv státuszának erősítése, ezért Janukovics pártjának politikai elemzők szerint egyértelmű érdeke volt a törvény elfogadása. A BJUT párt szerint azonban „Janukovics számára jelenleg sokkal fontosabb a Régiók Pártja népszerűségének növelése, mint a nemzeti egység, és az állami nyelv!”

Eddig Odessza, Dnyipropetroszk, Donyeck, Zaporizsja, Luhanszk, Herszon megyei, valamint Odessza, Donyeck, Harkiv és Szevasztopol városi önkormányzatai ismerték el az oroszt regionális nyelvként. Lviv azonban érvénytelenné nyilvánította a nyelvtörvény alkalmazását területén. Regionális nyelv lett továbbá a román Csernyivici megyében, és a magyar nyelv is részleges regionális státuszt kapott a kárpátaljai Beregszász járásban. A krími parlament pedig utasította a krími kormányt az implementálásra.

Egyes elemzők szerint azonban a törvény aláírásával Janukovics nem járult hozzá nagyban a kormánypárt népszerűségének növeléséhez, és túl nagy változásokat sem fog eredményezni a társadalomban az októberi választásokig. „Azon embereknek, akik két vagy három hónapig együtt élnek ezzel a törvénnyel, nem fog megváltozni az életük. Egy tárgyalás attól nem lesz igazságosabb, hogy fellebbezhetnek orosz vagy más egyéb kisebbségi nyelven. Az iskolák és kórházak sem fognak jobban működni ettől.” A szakértők megjegyzik továbbá, hogy a nyelvkérdés problémája „nem szerepel a polgárok első 15 prioritása között, de a választások előtt mindig előtérbe kerül”.

Azonban a politikai pártok felhasználhatják ezt kampányuk során, mely által elég szavazatot szerezhetnek a parlamentbe való bejutáshoz. Például a kommunista párt, mely már korábban jelezte, hogy kiterjesztené a nyelvtörvény alkalmazási területét, hiszen az sokkal jobban megfelelne a nyelvi igényeknek. Szerintük ugyanis az orosz nyelv nem kisebbségi nyelv Ukrajnában, mivel „az állampolgárok legalább fele beszéli azt”. Képviselőik szerint a nyelvtörvény elfogadása volt az első lépés ahhoz, hogy az orosz nyelvet második hivatalos nyelvvé tegyék majd az országban. 

Más elemzők szerint viszont azzal, hogy Janukovics például munkacsoportot hozott létre a törvény további tökéletesítéséhez, azt mutatja, hogy az elnök figyelembe veszi a nyelvi problémákat és védi az ukrán nyelv státuszát. Mindezek ellenére az utóbbi időszak eseményei az országban, mint például a Timosenko-per, de a nyelvtörvény körüli vita is hozzájárul ahhoz, hogy Ukrajna az utóbbi időszakban a „sokat kritizált demokrácia országává” vált.  A nyelvtörvény további sorsa azonban az október 28-ai választásoktól függ, elsősorban attól, hogy mely pártok képviselői jutnak be a parlamentbe: a törvényt támogatók, vagy az ellenzők tábora lesz-e nagyobb.