Folytatódik a weimari országok együttműködése

Németország, Franciaország és Lengyelország informális együttműködésének legutóbbi állomására október elsején, Varsóban került sor.  A három ország Európa-ügyi államtitkára uniós kérdésekről egyeztetett: ezúttal a monetáris unió reformja, a Közös Biztonság- és Védelmi Politika, a Keleti Partnerség és a Többéves Pénzügyi Keret szerepelt az étlapon. Miután Angela Merkel és Donald Tusk is Nicolas Sarkozy támogatói közé tartozott, a találkozó fontos kérdése volt az is, mennyiben változik Franciország viszonya a szövetséghez Francois Hollande megválasztását követően.

Hollande-faktor

Bár Merkelhez hasonlóan Donald Tusk lengyel kormányfő is kibújt az Hollande-dal való találkozás alól a francia elnökválasztási kampány során, úgy néz ki, hogy a weimari együttműködés keretein belül a baloldali politikus sikere csak a hangsúlyokon változtat. A találkozót követően kiadott nyilatkozat például kerüli a fiskális szigorra való utalást, mely a német és a lengyel külügyminiszter nemrégiben publikált közös cikkének központi eleme volt. Ehelyett az új elnök baloldali programjába illeszkedő elemek kapnak nagy hangsúlyt a dokumentumban, úgy mint a gazdasági növekedés ösztönzése, a munkahelyteremtés és a versenyképesség fokozása. A vezetők kijelentik, hogy az ehhez kapcsolódó konkrét intézkedéseket az Európai Tanács decemberi ülésén meg kell vitatni, valamint, hogy a többéves pénzügyi keret is tökéletesen alkalmas arra, hogy hosszú távú programba ültessék ezeket az intézkedéseket.

Az weimari háromszög egyre rendszeresebb többszintű találkozói főleg Lengyelország számára jelentenek diplomáciai sikert, hiszen az eurózóna két legjelentősebb hatalma bizonyos mértékig bevonja és partnerként ismeri el ezáltal a közép-európai államot. Ebből a szempontból pedig Hollande hatalomra kerülése kifejezetten jól jött a lengyeleknek, hiszen ő Sarkozy-vel ellentétben ellenzi a kétsebességes Európa elképzelését. A korábbi francia elnök mindenáron igyekezett kizárni a valutaunión kívüli tagállamokat a belső ügyekből, ami lengyel oldalról a legkényesebb Európai Uniós kérdésnek számít (a tervezett bankunióba is csak akkor hajlandó belépni Lengyelország, ha ugyanolyan jogkörökkel vehet részt a szervezetben, mint az eurövezet tagjai). A változás ezen a téren is érzékelhető: a monetáris unió reformjáról is közös álláspontot tettek közzé az államtitkárok.

Ezen felül a közösségi források jobb felhasználásának fontosságát is kiemelik a felek, a kohéziós támogatások fenntartása pedig szintén lengyel oldalon égető kérdés. A Keleti Partnerség kezdeményezését már a soros elnökség során igyekezett saját eredményeként feltüntetni a lengyel kormány, így az sem véletlen, hogy ennek fontosságát is külön megemlíti a dokumentum. A Partnerség kapcsán a „többet többért” alapon kívánnak közelíteni az érintett államokhoz, vagyis a demokratikus előrelépések fényében alakítanák az EU viszonyát ezekkel az országokkal (a friss fejlemények alapján ez Grúzia számára jó hír lehet).

Háttérbe szorul a katonai együttműködés?

A weimari háromszög újjáélesztésekor a katonai együttműködés kiemelt figyelmet kapott, még egy weimari harccsoport felállításáról is egyezség született, melynek 2013-ig kellene megvalósulnia az eredeti tervek szerint. Ezúttal azonban csupán a katonai tervezésről és a kapacitás-megosztásról esett szó, a Lengyelország keleti határán megépíteni kívánt rakétavédelmi rendszer nem került szóba. Ugyanakkor Oroszország bevonását, így a háromszög négyszöggé alakítását sem látszanak úgy sürgetni a felek, mint tették azt egy évvel ezelőtt.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a védelmi rendszer mellett a hadsereg egészének komoly reformját tervezik Lengyelországban, amihez azonban nincsen meg a kellő honi hadipari háttér. Franciaországban ellenben szép számmal akadnak olyan vállalatok, melyek minden valószínűség szerint örömmel segédkeznének a megvalósításban, így aztán nem lenne meglepő, ha rövidesen napirendre kerülne a két ország szorosabb „együttműködése” ezen a téren is.

A mostani eseményt a tervek szerint a következő hónapokban külügyminiszteri, valamint állam-és kormányfői találkozó is követi majd.