A bolgár modell III. rész – politikai álarcosbál

Közelednek Bulgáriában az országgyűlési választások és a pártok természetesen minden bevetnek annak érdekében, hogy jobb színben tüntessék fel magukat a választók előtt, és ami ennél is fontosabb, hogy ellenfeleiknek a lehető legsötétebb hírnevét keltsék. Korrupciós botrányok felhánytorgatása, kisebbségi diszkrimináció és párton belüli rivalizálások –minden, ami szem- szájnak ingere. A bolgár modellről készült elemzéssorozatunk harmadik részében a bolgár pártok sárdobálását kívánjuk bemutatni, amely elől még a saját háttérbázisuk sem tud elmenekülni.

A 2013 tavaszán esedékes országgyűlési választások közeledtével a bolgár pártok hagyományaikhoz híven elővették raktáraik legmélyéről a 2009-ben elpakolt politikai fegyverarzenált. A bolgár képviselők zöme a legutolsó pillanatig nem lehet biztos afelől, hogy a soron következő ciklust is a parlamenti padokban fogja tölteni vagy nem. Bulgáriában a pártok már bő egy évvel a 4 évente rendezésre kerülő megmérettetés előtt elkezdik a listák és háttéranyagok előkészítését leendő képviselő-jelöltjeikről. A 2013-as választások azért is lesznek különösen feszültek a jelöltállítás szempontjából, mert a bejutásra esélyes pártok közül egyik sem garantálhatja, hogy nem könyvel-e el rosszabb eredményt, mint 4 évvel ezelőtt.

A kormánypárt háza táján indul be a legnagyobb készülődés, Cvetan Cvetanov belügyminiszter vezetésével már az év elejétől felállt a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) választási központja, amelynek kezében összpontosul a leendő képviselők kiválogatása. Még hogy válogatás, igazi kirostálásról van itt szó – senki sem érezheti magát biztonságban, még a legközelebbi beosztottak sem, ugyanis a GERB minden bizonnyal nem lesz képes arra, hogy megismételje a 2009-ben produkált szintet. Ezt a tényt a legkevésbé tájékozott honatya is tudja, nem véletlenül már 2011-től elkezdődött a titkos jelentések készítésének korszaka. A GERB választási központjához nap, mint nap érkeztek névnélküli panaszlevelek, amelyek kifogásolták és bírálták egyes regionális pártvezetők munkásságát. Cvetanov szerint még a „jelentősebb játékosok” közül sem mindenki lesz a választási listákon, ugyanis a kormánypártnak rugalmas emberekre van szüksége. A rugalmas jelző alatt a miniszterelnök-helyettesi posztot is betöltő Cvetanov azt értette, hogy a képviselőknek pszichikailag stabilnak és előéletük alapján makulátlanak kell lenniük. A kormánypárt a jövőbeli zsarolásokat kívánja elkerülni, sőt egyes források szerint Cvetanovék még a képviselők szexuális irányultságára is rá fognak kérdezni. Ha lehet hinni egyes bolgár médiaforrásoknak, akkor Bojko Boriszov miniszterelnöknek már több alkalommal is küldtek kompromittáló videofelvételeket kormánypárti képviselőkről, ahol homoszexuális beállítottságukra derült fény.

A valóságban sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a támadások a párt berkein belül érkeznek, mintsem hogy kívülről. A GERB-ről tudni kell, hogy több, egymással erősen rivalizáló szárnyra osztódik, a két legbefolyásosabb oldal a belügyminiszter és Szimeon Djankov pénzügyminiszter körül alakult ki.

A kormánypárt mostani garnitúrájából több képviselő is jelezte, hogy az állami szféra más területein képzelik el jövőjüket, ugyanis belátták, hogy az ádáz pozíciószerzési harcnak nem sok eséllyel vághatnak neki, ha nincsen ismerősük kellően magas beosztásban. Ezeknek a képviselőknek sem kell aggódniuk, többen az igazságügyi szférát választották maguknak és ehhez a parlament igazságügyi bizottsága az elnökének, Iszkra Fidoszovának (GERB) a hathatós lobbizása is szükséges volt.

A kormánypártból a „megmentő” függetleneket sem felejtették el. A 2009 óta kisebbségben kormányzó GERB eddig a függetlennek egyáltalán nem nevezhető 24 képviselőre számíthatott, akik különböző személyes okok miatt rendszeresen a kormánypárt indítványait támogatták. A más parlamenti frakcióktól függetlenedett honatyák most benyújtották Boriszovnak a 3 éve gyülemlő számlát és részesedést kívánnak a jövő évi osztozkodásból. A legszemléletesebb példa erre Jane Janev, aki 2009-ben még a jobb-liberális elvűnek tekintett Rend, Törvényesség és Igazságosság (RZSz) élén került be a parlamentbe, viszont nem sokkal ezt követően kis létszámú frakciója belső feszültségek miatt felbomlott. Médiaértesülések szerint a kormánypárt jelentős anyagi támogatással meggyőzte Janevet, hogy hagyjon fel korábbi populista politikájával és informálisan csatlakozzon a kormánypárthoz. Janev élt is természetesen a lehetőséggel, Boriszov és a GERB pedig ezt a hozzáállást azzal viszonozta, hogy 2012 szeptemberében Janev külön kérésére megalapította a volt kormányok gyanús korrupciós ügyeit vizsgáló parlamenti albizottságot, amelynek élére nem mást helyeztek, mint Jane Janevet.

Hogy mit jelent a volt kormányok ügyeinek a kivizsgálása? Janev nem nagyon köntörfalazott terveinek megvalósításakor – meg kellett kezdeni a volt szocialista-liberális kormányok gyanús ügyleteinek a feltárását, ahol közismert, hogy pénzcsapok működtek. Az érintett felek, a Bolgár Szocialista Párt (BSzP) és a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) jogosan  vetette a független képviselő szemére, hogy az albizottság miért nem vizsgálja ki a jövőben az éppen regnáló kormány kevésbé átlátható ügyleteit is. A kormánypárt részéről egyértelműen tudtára adták Janevnek, hogy a kivizsgálások kizárólag az előző kormányok időszakára vonatkozhatnak. Természetesen még a halvány gyanúja sem merülhet fel senkiben sem a felől, hogy az új albizottság valójában választási színjáték, amelynek legkevésbé sincs köze a 3 éve magára váró elszámoltatáshoz. Janev ugyan felsorolt egy sor gyanús, a szocialisták kormányzásához fűzhető projektet (például Cankov kamak vízerőmű, a belenei atomerőmű, a Bolgár Vasutak csődje stb.), de természetesen arról lévén szó, hogy ez már a sokadik ilyen típusú intézmény, nem várható konkrét előrelépés bármelyik ügy esetében sem. Sokkal érdekesebb lesz annak a nyomon követése, hogy a bizottságban tevékenykedő képviselők közül ki milyen privilégiumokban (személyi sofőr, titkárnő, bizottsági bónuszok stb.) fog részesülni. Ha ez a bizottság már 2009-ben vagy 2010-ben alakult volna, akkor még az átlag bolgár lakost akár meg is lehetne téveszteni, de a választásokat megelőzően pár hónappal már a politikai álarcosbál egyik fénypontjának számíthat.

A szocialisták háza táján is jelentős mozgolódásokat tapasztalhatunk, a helyezkedések már a májusi tisztújító kongresszus óta folynak. Habár a párt szabályzata szerint a megyei és regionális párttanácsok választhatják ki és ajánlhatják jelöltjeiket a pártközpontnak, azonban ez senkit se tévesszen meg, ugyanis a végső döntést Szergej Sztanisev pártelnök és köre fogja meghozni. A szocialisták nem tudtak felépülni  2009-es választási vereségükből, az 1997-es választások óta soha nem látott mértékben meggyengült a 100-évesnek is nevezett párt .Nem valószínű, hogy Sztanisev lesz az a személy, aki kivezetné ebből a helyzetből. Érdekes lesz megfigyelni, hogy mit tud kezdeni a pártvezér azokkal a megyékkel, ahol Georgi Parvanov volt államfő rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal. Parvanov, mint tudjuk, jelöltette volna magát a pártelnöki pozícióra Sztanisevvel szemben, viszont a belső erők ettől a szándékától eltántorították. Sztanisev nem szilárdította meg hatalmát a párt döntéshozó tanácsaiban, erről az is tanúskodik, hogy már javában keresik utódját.

A szocialisták közül sem biztos senkinek sem a helye a következő országgyűlésben, számos tradicionálisan erős választókerületükben a 2009-es eredményeknél is gyengébb szereplés  várható. A kisebb létszámú megyei választókörzetekben akár 4-5 mandátumnak az elvesztése is reális lehet. A DPSz is aktívan mozgósítja szavazóbázisát – az utóbbi hetekben egyre erőteljesebben próbálják a török párt képviselői áterőltetni a parlamenten a kötelező anyanyelvi oktatást, amely kötelezné a török nyelv heti 4 órában történő kötelező oktatását. Természetesen egy ilyen típusú indítvány nem mehetett át az országgyűlésen, a török párton kívül az összes többi párt képviselője leszavazta. Több törökpárti honatya diszkriminációval vádolta a parlamentet ezt követően, viszont ezek a bírálatok inkább a saját szavazóbázisnak szóltak.

Bulgáriában a politikusok felvették álarcaikat és foguk fehérjét villogtatva tekintenek egymásra és a három évig mellőzött lakosságra (természetesen ez visszatérő jelenség, nem csak a mostani kormányzati ciklusra jellemző). A választások előtt pár hónappal megemelik a rendőrök és a biztonsági szektorban dolgozók fizetését.  Egyes politikai elemzők szerint ez a tény csak azt sejteti, hogy a kormány újabb négy évre megpróbálja lecsillapítani azokat a társadalmi rétegeket, amelyekre az elmúlt három évben jelentős mértékben támaszkodott. Nem tudhatjuk, ez elég lesz-e vajon egy újabb ciklus megnyeréséhez,  de a politikusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne is gondolkodjon el az átlagos állampolgár az ilyen kérdéseken.