Évről-évre százmilliók maradnak a Globalizációs Alapban

Öt év alatt összesen kevesebb pénzt igényeltek a tagállamok az Európai Globalizációs Alapból, mint amennyi egy évben rendelkezésükre állna arra, hogy a globalizáció, illetve részben a gazdasági válság okozta tömeges elbocsátások miatti károkat enyhíthessék európai uniós forrásból. Hét tagállam, köztük Magyarország még csak nem is igényelt pénzt a pénzalapból, noha elbocsátások terén a feltételeknek megfelelne. A BruxInfo utánajárt, hogy miért nem népszerűbb a Globalizációs Alap, és mi lesz így a jövője.

A Renault francia autógyár 2009-ben 3582 dolgozót bocsátott el; a dán Odense Steel hajógyár egy évvel később 950 munkatársától vált meg; az Aldi német kiskereskedelmi lánc görögországi leányvállalata pedig tavaly 642 dolgozónak mondott fel. Három eset abból a többszázból, amikor is egy európai vállalatnak az elmúlt években tömeges létszámcsökkentést kellett végrehajtania ilyen-olyan okból.

A három eset fellelhető az Európai Globalizációs Alap kedvezményezettjeinek a listájában is: a globalizáció, majd részben a gazdasági és pénzügyi válság miatti munkahelycsökkentési károk enyhítésére, az elbocsátottak támogatására 2007-ben létrejött pénzalapból ugyan minden évben (2007-2013 között) a szerencsétlenül járt cégek dolgozóinak rendelkezésére állna 500 millió euró, ezidáig azonban összesen (2007-2012 között) mintegy 440 millió euróra érkezett igény. A Renault 24,5, az Odense 14, az Aldi Hellas pedig közel 3 millió eurónyi uniós támogatást kapott az EU költségvetéséből, amelyből a tagországi hozzájárulással együtt kompenzálni tudta a veszteségeket.

Az Európai Bizottság a hónap elején mutatta be az Alap működéséről és tavalyi mérlegéről szóló jelentését, eszerint az EU eddig 21 ezer elbocsátott dolgozónak nyújtott pénzügyi támogatást, egyben segítséget az újraelhelyezkedéshez az Alap 2007-es létrejötte óta. A 21 ezer munkás Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Portugália valamely vállalkozásánál dolgozott. Tavaly tehát mindössze 12 tagország nyújtott be igényt támogatásra, de az öt év alatt sem volt több az igénylő tagországok szám 20-nál.

A BruxInfo által lekért adatok szerint Észtország, Ciprus, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Szlovákia és az Egyesült Királyság még sosem igényelt pénzt a Globalizációs Alapból, noha az éppen a tömeges elbocsátások okozta gazdasági károkon hivatott enyhíteni. „Az eddigi 101 kérelemből talán egy volt, amikor visszautasítottunk egy igénylést, gyakorlatilag tehát aki kér pénzt, az kap is” – mondta a BruxInfó érdeklődésére egy bizottsági tisztviselő.

Ennek azonban feltételei vannak, például legalább 500 főt kell elbocsátani ahhoz, hogy kedvezményezett lehessen az adott vállalkozás. Ráadásul bizonyítottan a globalizáció miatt, azaz például abból az okból, hogy ha egy vállalat úgy dönt, hogy az egyre könnyebbé váló letelepedés és az olcsóbb munkaerő reményében a Távol-Keletre viszi át egy-egy üzemét. 2009. május 1. és 2011. december 31. között ideiglenesen a gazdasági és pénzügyi válságot is meg lehetett jelölni a pénzigény indokaként, ezt a Bizottság szeretné kiterjeszteni, erről azonban a tagállamok még nem döntöttek.

A foglalkoztatáspolitikai EU-biztos szóvivője a BruxInfónak elmondta, nem tudja, hogy egyes országok miért nem kérnek pénzt a globalizációs alapból. Jonathan Todd szerint a pénzalap felhasználásával összefüggésben „általában pozitívak a tagállami visszajelzések”. Hozzátette ugyanakkor, hogy az 500 fős alsó határt egyes tagországok soknak találják. Egyes államokban ugyanis a természetes népességszámukból is adódóan szinte lehetetlen, hogy ilyen mértékű elbocsátásokat hajtson végre egy vállalat.

Magyarországon azonban már ilyen is fordult elő. Februárban például a Nokia finn mobiltelefongyár jelentette be, hogy az év végéig több mint 2300 embert bocsát el a komáromi gyárából; 2009-ben a General Electric jelentette be, hogy 2011-ig 2500 magyarországi munkavállalótól válik meg. Ezen túlmenően tucatnyi cég vált meg többszáz munkatársától az elmúlt években részben a globalizáció, részben a gazdasági és pénzügyi válság hatására.

A BruxInfo megkérdezte Andor László EU-biztos szóvivőjétől, hogy a tapasztalatok fényében nem tartja-e Brüsszel túl magasnak az 500 fős limitet. Jonathan Todd azt mondta, az uniós jogszabályok bizonyos esetben felmentést adnak az 500 fős létszámhatár alkalmazása alól, ha egy kisebb munkaerőpiaccal rendelkező országnál üt be a krach. Erre számtalan példa volt Ausztria és Hollandia esetében is.

Magyarország számára is gondot okoz az 500 fős limit, ennél viszont sokkal eltántorítóbb az, hogy az Európai Globalizációs Alap kifizetéseinél mindössze 65 százalékos társfinanszírozási rátát alkalmaz az EU. Azaz például a Renault csak úgy kapott 24,5 millió eurós támogatást a pénzalapból, hogy a francia államnak mellé kellett tennie még 13 millió eurót. Ez az arány már nem éri meg a magyar államnak, akinek végső soron be kell nyújtania a pályázatokat az EU-hoz.

Az Európai Unió szegényebb tagországai számára nyitva áll annak lehetősége is, hogy az Európai Szociális Alapból igényeljenek uniós forrásokat. Itt legfeljebb 85%-os társfinanszírozást vállalhat az EU, tehát optimális esetben csak az össztámogatás 15 százalékát kell állnia a tagállamoknak. „Ez sokkal jobban megéri a kohéziós országoknak, például a kelet-európai országoknak, így Magyarországnak is” – mondta a BruxInfónak egy forrás.

Egy uniós tisztviselő elárulta, az EU-ban nyílt titokként kezeli mindenki, hogy az Európai Globalizációs Alapot elsősorban a nyugat-európai országok számára hozta létre az Európai Unió, annak ellentételezésére, hogy a szegényebb kelet-európai tagállamoknak több forrásuk van az elbocsátottak támogatására. A jobban prosperáló országok egy része nem jogosult sem a Kohéziós Alap, sem az Európai Szociális Alap igénybevételére. „A Globalizációs Alap tehát kimondatlanul is a nyugat-európai országok szociális alapja” – mondja egy uniós forrás, ennek azonban némiképp ellentmond, hogy 2007 óta lett, lengyel, bolgár, cseh, szlovén és román cégek megsegítésére is igényeltek pénzt az érintett tagállamok pénzt.

Kérdésünkre, tervezi-e a Bizottság átalakítani a Globalizációs Alap működésének szabályait, azt a választ kaptuk, hogy Brüsszel szeretné, ha „egy váratlan krízis” miatt is igényelhetnének tagországok pénzt a globalizációs alapból. Emellett kiterjedne a jogszabály hatálya az ideiglenes dolgozókra és az egyéni vállalkozókra, a társfinanszírozási ráták azonban a javaslat alapján nem változnának.