A névvita megoldása a nemzeti megalkuvásban rejlik

A Görögország és Macedónia között immáron bő két évtizede dúló névvita egyik országnak sem szolgálja javát, sőt Macedónia jelentős veszteségeket könyvel el értelmetlen makacssága miatt. Görögország nem fog engedni és a nemzetközi közvélemény is egyre hidegebben viszonyul Szkopjéhoz. Macedóniának ideje lenyelni határtalan nemzeti büszkeségét és lényeges engedményeket kell tennie a kilátástalan helyzet rendezése érdekében.

A Kitekintő legújabb, a macedón névvitát taglaló elemzésében vázolja a görög-macedón viszony legfrissebb fejleményeit és sorra veszi az ügy rendezésének lehetőségeit. Macedónia kétségkívül róka fogta csuka helyzetben van, a bő két évtizede dúló névvitában Szkopje egyre többet és többet veszít kedvező nemzetközi megítéléséből, anélkül hogy egy tapodtat is haladt volna az euró-atlanti integráció útján. A 2012-es esztendőt a macedón kormány nagy reményekkel várta, ugyanis hosszú diplomáciai előkészületeket tettek annak érdekében, hogy a chicagói NATO-csúcson csatlakozhassanak a szervezethez. Szkopje az év első néhány hónapjában számtalan állam vezetőivel felvette a kapcsolatot és politikai ígéretek kicsikarásának reményében kampányolt a cél érdekében. Ahogy várható volt, Görögország megmásíthatatlan álláspontja következtében a szövetségesek a Gruevszki-kormány hathatós kérései ellenére sem hozták napirendre a bővítés kérdését.

Nikola Gruevszki és VMRO pártja számára nagy arcul csapást jelentett a legújabb elutasítás, ugyanis a Hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) által 2011-ben kiadott ítéletben a macedón félnek adott igazat az integráció megakasztásának kérdésében. A macedón kormány viszont megfeledkezett arról, hogy a nemzetközi közösség általában sokkal nagyobb figyelemmel tekint a kétoldalú kapcsolatokra (és a kétoldalú vitarendezésekre), mint a nemzetközi joghatállyal nem rendelkező ítéltekre. Természetesnek tűnhet egy független szakértő szemében, hogy komolyabb szereplők nem kívánják elrontani kapcsolataikat a sokkal nagyobb piaccal rendelkező Görögországgal, ezért Macedóniát csak formailag pártolják. Macedónia már a tárgyalások megkezdése elején hibázott, ugyanis a legnagyobb szövetségesek (USA, Németország) határozott elutasítása után folytatta az egyezkedéseket a kisebb partnerekkel (Magyarország, Szlovénia). A macedón diplomácia tapasztalatlanságának is el lehet könyvelni azt, hogy nem vették észre a nemzetközi klíma romlását. A Gruevszki-kormány 2008-2009 óta több cselekedetével jelentős mértékben kiváltotta az USA és Nyugat-Európa haragját. A 2000-es évek elején Macedóniát külföldön általában együttérzéssel fogadták és bíztatták az európai integrációra, viszont az eszetlen és teljes mértékben megmagyarázhatatlan macedón nacionalizmus megerősödése miatt e viszony megváltozott. Az USA bírálatai ellenére a macedón kormány továbbra is erőltette a görögöket megbotránkoztató politikai akciók végrehajtását (antik szobrok felállítása, Nagy Sándor repülőtér elnevezés, antik makedón kultúra kisajátítása).

Macedónia nem ismerte fel azt, hogy ha a „nagyok” nem tudják őt megsegíteni, akkor a „kicsik” nem fogják a semmiért veszélyeztetni nemzetközi reputációjukat. Szkopjéban az a téves diplomáciai felfogás él a mai napig, hogy a kétoldalú barátság szorossága hatni fog a névvita Macedónia számára kedvező kimenetelű rendezésére is. A kis államok diplomáciai eszközökkel esztendők óta figyelmeztetik Szkopjét, hogy rossz ajtón kopogtat – amíg nem egyeznek meg a nagyhatalmakkal, addig a kezük meg van kötve. A névvitát sokkal magasabb szinten próbálják rendezni (ENSZ, Nimetz-féle bizottság), mint hogy egy Magyarország befolyásával rendelkező ország lényegesen bele tudna szólni. Macedónia azzal, hogy ennyire vakon erőlteti ezen államokkal az ilyen téren történő együttműködést, csak saját megítélését ássa alá külföldön. Habár a legtöbb közép-európai állam azon az állásponton van, hogy a névvita megoldása nem a csatlakozási tárgyalások megkezdésének, hanem magának az EU-tagságnak a feltétele, nem valószínű, hogy Görögország akár a legkisebb engedményt is megteszi ennek érdekében.

A nemzetközi fórumokon egyre többen vetik fel, hogy Macedónia ugyanolyan mértékben hibás a kellemetlen helyzet kialakulása miatt, mint déli szomszédja. A rendezést, ha egyáltalán beszélhetünk rövid-közép időtávlatban ilyen megoldásról, akkor legfőbbképpen Macedónia tudná előmozdítani. Görögországnak az ügy leginkább diplomáciai teher – külön erre a célra fenn kell tartania egy külügyi személyzetet, amely ismerteti a görög álláspontot; jelentős pénzügyi támogatást kell nyújtania az USA-ban és Ausztráliában élő görög diaszpórának, hogy működtesse a macedónizáció-ellenes propagandát. Macedóniának viszont az euró-atlanti integrációra nincs más alternatívája, ugyanis a macedón gazdaság méreteiből adódóan jelentős hátrányban van a bolgár vagy román piacokhoz képest, amelyek az EU-n belül vannak.

Görögország, az erősen megkérdőjelezhető jószomszédi viszony megakadályozásán túl, reálisan nézve jogosan utasítja el a macedón követeléseket. Az utóbbi időben a bizottsági szintű tárgyalások során Görögország hajlandóságot mutatott engedni bizonyos nem nagy horderejű kérdésekben, viszont megkövetelte Macedóniától is a hasonló gesztusokat. Szkopje ezzel szemben teljes arroganciával válaszolt az engedményekre – a macedón sajtóban „természetes” jogok és privilégiumok címszó alatt kerültek napvilágra a görög lépések. Nem maradhatott el a görög felháborodás, hónapok óta a görög kormány nem kíván magas szintű kétoldalú találkozókat rendezni macedón kollégáikkal. Az utóbbi időben egy másik ügy is nehezíti Athén viszonyát északi szomszédjával. A macedónok azzal vádolják Görögországot, hogy illegális bevándorlókat csempésznek át két illegális határátkelőhelyen. Diplomáciai értesülésekre hivatkozva a Dnevnik macedón napilap szerint Görögország már nem bírja az egy millió főt is meghaladó bevándorló tömeget, ezért próbál szabadulni a főleg arab és fekete-afrikai országokból érkező személyektől. A szociális katasztrófát is megközelítő bevándorló hullámért a görög hatóságok a felelősek, ugyanis rendkívül felkészületlen állapotok uralkodnak a török-görög határon és a gazdasági válságnak legjobban kitett állam éppen a belbiztonsági kiadások lefaragásával próbál forrásokhoz jutni.

Nem sok jó várható az újabb és újabb összezörrenésektől, macedón diplomáciai körökből kiszivárgott javaslatok szerint Szkopje ősszel kész akár az ENSZ Közgyűlése elé vinni a névvitát, beadványban terjesztheti elő az ország alkotmányos nevének, Macedón Köztársaságnak az elfogadását. A macedón álláspont szerint az ICJ ítéletét Görögországnak is be kell tartania, viszont kérdéses mennyire fogja helyesnek ítélni az amerikai közvélemény ezt az ad hoc döntést. Júliusban folytatódtak Matthew Nimetz főkoordinátorral a háromoldalú tanácskozások, ám közel sem mutatkoznak akkora esélyek a vita rendezésére, mint amilyenek 7 évvel korábban voltak.

Macedónia van hátrányban jelenleg, ezt jól mutatja, hogy Szkopje tesz kezdeményezéseket Athén iránt, viszont fordítva ez már hosszú ideje nem történt meg. A 2013-as macedón önkormányzati választások, valamint a VMRO-DPMNE csökkenő népszerűsége egyaránt arra sarkalja Nikola Gruevszki miniszterelnököt, hogy lépéseket tegyen. Véleményem szerint Macedónia csak akkor érheti el a hőn áhított integrációs célokat, ha teljesen szakít ultra nacionalista politikájával. A mesterségesen kitalált antik makedón kultúrával való azonosulás sokkal több kárt okozott eddig az országnak, mint előnyt. A történelmiség semmiből történő megalkotása helyett a kis balkáni államnak sokkal inkább a görög viszony rendezésére, valamint az ország albán lakosság aggasztó problémáinak a megoldására kellene törekednie. Az ország nevét illetően a macedón vezetésnek konszenzust illene találnia a belpolitikai szereplőkkel (ami a jelenlegi viszonyok mellett szinte lehetetlennek tűnik). A macedón érdek azt diktálja, ha egy konszenzuson alapuló nevet találjanak. pl. „Macedón Köztársaság (Szkopje)” avagy „Vardari Macedónia”, amelyet Görögország is könnyebben fogadna el.

Minden bizonnyal csak akkor rendeződhet a konfliktus a jelenlegi, homlok ellentétes szemléletek mellett, ha teljesen váratlan geopolitikai esemény következne be egyik, vagy másik ország életében. A görög pénzügyi helyzet legválságosabb pillanatainak (előrehozott választások) elmúltával viszont egyre kevésbé számíthat Macedónia újabb váratlan lehetőségekre.