Szlovénia keresztbe tesz a horvátoknak

A horvát csatlakozási szerződés parlamenti ratifikációjának elhalasztását lengette be hétfőn a szlovén külügyminiszter. Karl Erjavec azt mondta, a szlovén parlament addig nem hagyja jóvá Horvátország 2013. Július 1-jei uniós csatlakozásának szerződését, amíg „nem oldódik meg a Ljubljanska Bank-ügy”. Zágráb szerint emiatt nem fog csúszni a horvát csatlakozás.

Ismét előhozakodott Szlovénia a Ljubljanska Bank-üggyel, amely gyakorlatilag Jugoszlávia felbomlása óta végigkíséri a horvát-szlovén viszonyt. Szlovénia külügyminisztere az uniós külügyi tárcavezetők hétfői ülése előtt bejelentette, „a Ljubljanska Bank-ügy megoldása a horvát csatlakozási szerződés szlovén parlamenti ratifikációjának az előfeltétele lesz”.

Karl Erjavec leszögezte, hogy Szlovénia nem szeretné megakadályozni Horvátország uniós csatlakozását, sőt, mielőbb az EU-ban szeretné tudni déli-keleti szomszédját, de emlékeztetett arra, hogy az ügy megoldására Horvátország kötelezettséget vállalt a csatlakozási tárgyalások során, ráadásul a szlovénoknak kedvező módon.

A Ljubljanska Bank-ügy

Forrásaink szerint a Ljubljanska Bank az egykori Jugoszlávia egyik legsikeresebb és legnagyobb reputációval bíró pénzintézete volt, sok horvát, macedón, szerb és koszovói ügyféllel. Jugoszlávia felbomlásakor az újonnan létrejött szlovén állam nem engedte, hogy a külföldivé váló ügyfelek nagy része hozzáférjen a bankban tartott betétjeihez. A jogi helyzetet nehezítette, hogy a szlovén állam új bankot alapított Nova Ljubljanska Bank néven, amelybe át is mentette a korábbi bank pénzét, a követelések viszont megmaradtak a régi pénzintézetnél.

A rendszerváltások után a horvát kormány jótállt a betétesek pénzének egy részéért, többen azonban nem fogadták el a zágrábi kompenzációt. Ennek következtében továbbra is több mint 170 millió euróval tartozik az azóta már megszűnt Ljubljanska Bank az egykori horvát ügyfeleinek. A szlovén érvelés szerint viszont az egykori bank hatalmas befektetéseket eszközölt a későbbi Horvátország területén, amiből viszont – mivel már nem egy országról van szó – nem tud profitálni.

A fő vita abban van a két ország között, hogy az anyagi követelést milyen formában és fórumon rendezzék. A szlovén külügyminiszter szerint Horvátország az uniós csatlakozási tárgyalásai során belement abba, hogy az egykori pénzintézettel szembeni követelésekről nem kétoldalú alapon, hanem az összes egykori jugoszláv tagköztársasággal közösen, a bázeli központú Nemzetközi Kifizetések Bankjának égisze alatt fognak tárgyalni. Karl Erjavec hozzátette, a tagországok csak ezzel a feltétellel mentek bele a tőke szabad mozgásáról szóló csatlakozási fejezet akkori lezárásába.

Horvátország szerint viszont az ügy a bank és a horvát állampolgárok kétoldalú ügye. Igaz, Zágráb azután helyezkedett erre az álláspontra, hogy a bázeli pénzintézet a horvát kormány ismételt megkeresésére közölte, nem hajlandó tárgyalni az ügyről.

Az ügy legutóbb 2010-ben lángolt fel, Szlovénia már akkor jelezte, hogy nem fog hozzájárulni a horvát csatlakozási tárgyalások lezárásához, amíg Horvátország meg nem nyitja a piacát a Nova Ljubljanska Bank előtt, a zágrábi központi bank viszont ehhez nem járult hozzá a betétesek kárpótlásáig.

A horvát külügyminiszter ettől függetlenül nem számít „blokádra”, és arra sem, hogy az uniós csatlakozás csúszhat a szlovén ratifikáció esetleges elhalasztása miatt.

Horvátország uniós csatlakozási szerződését ugyan aláírta minden európai uniós tagállam, de hatályba csak akkor léphet, ha mind a 27 ország parlamentje ratifikálta a dokumentumot. Addig a 2013. július 1-jei csatlakozási dátum is feltételes. Eddig 11 tagország ratifikálta a szerződést.