Követelem az országom nevét

Folytatódik a bő két évtizede dúló görög-macedón konfliktus, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a felek a közeljövőben meg tudnának egyezni. A ciprusi EU-elnökség a görögök álláspontját képviseli, a szigetország szerint Szkopje nemzeti büszkesége áll az ország euróatlanti integrációjának az útjában. Nikola Gruevszki macedón miniszterelnök a ciprusi vélemény kinyilvánítást követően továbbra is hajthatatlan maradt. Meddig tarthat ez a patthelyzet? Macedónia a csatlakozásra váró országokhoz képest is jelentős lemaradást szenved el.

Sok esztendő telt el azóta, hogy Macedónia beadta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz és Görögország megvétózta azt. A görög álláspont, miszerint Macedónia nem csatlakozhat sem az Európai Unióhoz, sem a NATO-hoz az alkotmányában is feltüntetett nevén, az évek múlásával egy fikarcnyit sem gyengült. A macedón félt is a makacsság kemény fájából faragták, Szkopje hajthatatlanul követeli, hogy az ország Macedón Köztársaság néven tagja lehessen az euróatlanti közösségnek. A politikusok cserélődnek, a nemzetközi mediátorok öregednek és hol van már az 1995-ben megkötött Ideiglenes Megállapodás okozta macedón optimizmus? Sehol.

A ciprusi EU-elnökség, mint azt sejteni lehetett, a görög fél álláspontját képviseli az ügyben. Ciprus amerikai nagykövete, Pavlosz Anasztaszijadesz az Utrinszki vesznik macedón napilapnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy Macedónia euróatlanti csatlakozásának útjában kizárólag a nemzeti büszkeség áll akadályként. A diplomata szerint a ciprusi elnökség az összes tagjelölt ország csatlakozását támogatja, viszont a macedón kormánynak előbb változtatnia kell az álláspontján. A ciprusi elnökség hat havi jelentést mutatott be a tagjelölt országokról és ennek alapján a legnagyobb előrehaladást Montenegró és Szerbia könyvelhette el. A nagykövet szavaiból egyértelműen kiderült, hogy Ciprus nem fogja felgyorsítani a macedón integrációs folyamatot, hacsak a macedón álláspont nem enyhül időközben.

Nagyon találó a görög államfő, Karolosz Papouliasz nyilatkozata, miszerint Szkopjéban a makedonizmus ideológiáját kívánják érvényesíteni és ez szembemegy a görög nemzeti érdekekkel. A köztársasági elnök elutasította a macedón vádakat, amelyek szerint Athén monopolizálni kívánja a macedón nevet, valamint az abból származtatott összes szóváltozatot. Papouliasz aláhúzta, hogy Macedónia köteles betartani az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatában foglaltakat, többek között azt, hogy a görög féllel közösen próbálnak konszenzust találni. Az utóbbi hónapok eseményei a görög államfő állítását igazolják, a macedón kormány ugyanakkor inkább a nemzetközi jog vizeire terelte a kérdést. Macedónia 2011-ben egyszer már elérte, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) elítélő véleményt adjon ki, miszerint Görögország megsértette az 1995-ös szerződést azzal, hogy 2008-ban megvétózta Bukarestben északi szomszédjának NATO-csatlakozását. A macedónok számára nagy csalódással járó 2012. májusi chicagói NATO-csúcsot követően Szkopje ismét az ICJ-hez fordult, ám vajmi kevés annak az esélye, hogy Athén megváltoztassa véleményét a kötelező erővel nem rendelkező bírói ítélet hatására.

Szkopje ambícióit az sem segíti, hogy Antonisz Szamarasz került Görögország miniszterelnöki székébe, ugyanis Szamarasz már a 90-es években elhíresült konzervatív hozzáállásával a kérdést illetően. Az új görög külügyminiszter, Dimitrisz Avramopulosz sem a kezdeményező politikusok soraiba tartozik. A görög diplomácia feje mind Macedóniát, mind Törökországot felszólította, hogy tartsa tiszteletben az Európai Unió intézményeit és ne próbálják zsarolni őket politikai célok elérése érdekében. A külügyminiszter fellépése eloszlatta az utolsó kételyeket is, hogy Görögország új politikát kívánna kezdeményezni két szomszédjával szemben. Idén, legfőbbképpen a szélsőbaloldali megerősödés hatására, a konzervatív külpolitikai irányvonal többször közeledésre adott tanújelet, ám a júniusi választásokat követően minden visszatért a régi kerékvágásba.

Görögországnak nem érdeke, hogy felgyorsuljanak a tárgyalások a macedón féllel, ugyanakkor a folyamat lassítása miatt többször érte bírálat a nemzetközi mediátorok részéről. Az utóbbi hónapokban újra megkezdődtek a tárgyalások az ország nevét illetően, többek között amerikai részről az Észak-Macedónia és a Dél-Macedónia nevek is terítékre kerültek, ám ezeket Macedónia és Bulgária is elutasította. Bulgária bekapcsolódása azért is lehet pikáns, mert a balkáni ország nem fogja megengedni Szkopjénak, hogy földrajzi meghatározás szerepeljen az állam nevében. Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök idén megerősítette, hogy minden kezdeményezést megvétóz, amely veszélyt jelenthet a Bulgária délnyugati részében fekvő Pirini Makedóniára.

A görög Külügyminisztérium szóvivője, Grigorisz Delavekurasz kiemelte, hogy a görög-macedón kapcsolat rendezett, számos területen elkezdődött az együttműködés és a névvita kapcsán is felgyorsultak az egyeztetések. A szóvivő hangsúlyozta, hogy Macedónia európai integrációjáért felelős miniszter, Teuta Arifi idei athéni látogatása pozitív fogadtatásban részesült. A látszat ellenére nem érdemes elhinni Delavekurasz megnyugtató szavait, aki többek között megerősítette, hogy Athén továbbra is elutasítja a radikális, kompromisszummentes álláspontokat. A görög érdekek világosak – bilaterális együttműködés kialakítása, anélkül hogy lényegi előrelépés (különösen a görög érdekeket csorbító) történne a névvitában. Macedónia minden bizonnyal elszalasztotta a legalkalmasabb pillanatot céljainak elérése szempontjából, Szkopjénak legnagyobb esélye idén tavasszal volt, amikor a görög gazdasági helyzet a legválságosabb stádiumában volt. Ha a macedón diplomáciának sikerült volna meggyőznie nemzetközi szövetségeseit, hogy végleg falhoz szorítsák Athént, akkor esély nyílhatott volna a Macedón Köztársaság elnevezés elnyerésére.

A tárgyalások menetének tanulmányozása közben arra a megállapításra juthatnak a szakértők, hogy a macedón fél sokkal kevesebb  mozgástérrel rendelkezik a nevet illetően. A macedón kormányok már a 90-es évek elején leszűkítették maguk előtt a kompromisszumok lehetőségeit, ugyanis túlságosan radikálisan követelték az államnevet. A macedónok még az alkotmányukba is belefoglalták, hogy kizárólag a Macedón Köztársaság, mint hivatalos állammegnevezés az elfogadható számukra. Egy nem rég kiszivárgott titkos dokumentum szerint a macedón kormányok belső viszályok miatt még a viszonylag elfogadható, arcvesztéssel nem járó megoldásokat is elutasították, annak érdekében, hogy maximalizálják belföldi népszerűségüket.

Gruevszki kiemelte, hogy a tárgyalásokat időveszteség nélkül lenne érdemes megkezdeni, viszont egy esetleges megegyezést a macedón állampolgároknak referendumon történő szavazással is el kell fogadniuk. Nagy valószínűséggel még hosszú évekig kell várni ilyen referendumra, ugyanis a macedón és a görög érdekek már a tárgyalások mikéntjéről is jelentősen eltérnek, a kérdés lényegi részéről nem is beszélve. Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy az utóbbi hónapokban új határátkelőhelyek létesültek a közös határon és a kettős adóztatás elkerülése érdekében létrehozott dokumentum is megszületet a kétoldalú törekvések eredményeként. A görögök és macedónok egyaránt tudják, hogy a gazdasági célok kívül esnek a nacionalista színezetű nézeteltérésen. Kérdéses azonban, mikor lesz a határ mindkét oldalán egy időben olyan karakterű politikusgárda, amely felismeri a közös érdekek érvényesítésének fontosságát. Be kell emelni a gazdasági érdeket a tárgyalásokba és annak segítségével leküzdeni a nemzeti érzelmeket. Megoldás kizárólag a mindkét oldalon érzékelhető engedményekkel jöhet létre.  Görögország ugyanakkor tudja, hogy Macedóniának sürgetőbb a vita rendezése és ezért nem akar, Macedónia pedig pontosan emiatt nem kíván engedni követeléseiből.