Európa nagy lépést tett a bankunió felé

Kompromisszumos megoldás született – nyilatkozta Francois Hollande francia elnök az EU állam- és kormányfőinek legutóbbi tanácskozása után. A bankok is kaphatnak uniós mentőövet a jövőben, valamint megnő az Európai Központi Bank felügyeleti szerepe. Mario Monti olasz miniszterelnök rövid távú győzelmet ért el, de összességében a közösség  – a németek akaratának megfelelően – a politikai unió felé mozdult el. Átmenetileg ismét fellélegezhetnek a piacok.

Két nappal az újabb sorsdöntőnek titulált EU csúcs előtt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel, az Eurócsoport elnökével és Mario Draghival, az Európai Központi Bank elnökével együtt hétoldalas dokumentumban foglalta össze egy szorosabb pénzügyi- és bankunióval kapcsolatos elképzeléseit, amely többek között egy közös eurózóna kasszát vizionál. Az eurózóna integrációjának mélyítését négy „építőelem” alapján határozza meg: az integrált pénzügyi keret, az integrált költségvetési keret, az integrált gazdaságpolitikai keret, valamint a megerősített demokratikus legitimitás és az elszámoltathatóság. 

Nem lesz teljes felelősségvállalás az adósságért, amíg én élek – jelentette ki zárt ajtók mögött Angela Merkel német kancellár, a FDP-beli (Freie Demokratische Partei, Német Szabaddemokrata Párt) koalíciós partnereivel való egyeztetésen. Merkel szerint az eurókötvények ötlete gazdaságilag rossz és kontraproduktív, továbbá nem támogatja, hogy a kötvények révén eurózóna adóssága (s így az azért vállalt felelősség) összeadódjon.

Szkeptikusan tekintettek a piacok az EU-csúcs elé: kedden az olasz és spanyol kötvények ára újra emelkedett. A befektetők a valutaunió alátámasztását, illetve olyan lépéseket várnak a vezetőktől, amelyek megállítják az egyes tagállamok egész uniót  fenyegető adósságlavináját.

„Nem létezik gyors megoldás és nem létezik egyszerű megoldás” – figyelmeztetett a német kancellár még szerdán, Berlinben. „Nem létezik varázsformula… amellyel a kormányzati adósságválságot le lehet küzdeni egy menetben” – tette hozzá. A kancellár a 27-ek állam- és kormányfőjének brüsszeli találkozója előtt Párizsban egyeztetett Francois Hollande államfővel. „Úgy látom, hogy több Európára van szükségünk és úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy egy működőképes Európára van szükségünk – erre figyelnek a piacok. Egy olyan Európára van szükségünk, ahol egy ország segít a másikon, ebben a szellemben dolgozunk.” – nyilatkozta Merkel a találkozót követően.

Ahogy George Friedman legutóbbi Stratfor elemzésében kifejtette; a németek és a franciák közötti szakadék egyre mélyül, és az álláspontok is megszilárdulni látszanak az állami adósságok lefaragásának kérdésében. Egyetértés csupán egy tényezőt illetően van: mindketten szeretnék elkerülni, hogy egy tagállam fizetésképtelenné váljon.

Berlin ragaszkodik a további megszorításokhoz, a költségvetési fegyelemhez, míg Francois Hollande elnök immár a francia Szocialista Párt parlamenti többségével a háta mögött mindezek mellé még egy fellendítési programot is szükségesnek tart. Ezt viszont nagyrészt a németek finanszíroznák. Továbbá Németország a politikai unió irányában mozdulna el, míg a franciák a szuverenitás egy darabjának feladásáért cserébe nagyobb szolidaritást követelnének.

Mély diszharmónia fedezhető fel jelenleg a legstabilabb és sokat kritizált tagállamok között. Ennek oka pedig a közvélemény – állapította meg Friedman, aki úgy látja, hogy nem a politikai döntéshozók, hanem az európai szavazók megosztottak. Friedman szerint ezt pedig jól jelzi, hogy a német válságkezelési terv olyannyira elfogadhatatlan Európa másik felének, hogy leváltják az azt támogató vezető európai politikusokat – erre a sorsra jutott Nicolas Sarkozy francia ex-elnök és George Papandreou görög kormányfő is.

A csütörtök esti megbeszélések kimenetelét merőben meghatározta a spanyolok és az olaszok zsarolása: azzal fenyegetőztek, ha a követelésük nem kap támogatást, akkor minden javaslatot akadályozni fognak. Olaszország elsősorban azt szerette volna elérni, hogy a bajba jutott tagállamok kötvényeit az unió felvásárolja, viszont cserébe ne erőltessen rájuk olyan szigorú kiigazítási programot, mint Görögországra. Az unió állam- és kormányfői egy patthelyzetet elkerülvén végül elfogadták a déli államok javaslatát. Ennek alapján a spanyol bankokat a spanyol államkasszából közvetlenül tőkésítik fel az unió 100 milliárd eurós mentőövével. Ez akkor válik lehetővé, miután az Európai Központi Bank (ECB) a közös valuta banki felügyelőjévé lép elő az év végén. Ezt követően megoldható lenne az is, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmuson keresztül a bankokat közvetlenül is feltőkésítsék, anélkül, hogy a pénzintézeteknek folyósított összeg az államadósságot növelné.

„Megerősítjük, hogy elengedhetetlen a bankok és az államháztartások közötti ördögi kör megtörése” – áll a találkozó végén kiadott közleményben. Vagyis a közösség hivatalosan is megtette az első lépést a bankunió felé – igaz még csak a deklarációk szintjén. A csúcs résztvevői biztosították Olaszországot, hogy az EU mentőalapján keresztül megkezdik az olasz kötvények felvásárlását, ezzel együtt enyhébb feltételeket szabva, mint a Nemzetközi Valutaalap. Az egyeztetés másik nagy eredménye, hogy ezentúl az államok az EU pénzügyi segítségével vásárolhatnak a saját kötvényeikből.

Ahogy az Economist rámutatott: az ECB új, kibővült szerepe még számos kérdést hagy megválaszolatlanul, elsősorban azt szükséges tisztázni, melyik bankok felett gyakorol majd felügyeletet az európai szerv? Vajon a hatáskörébe esnek majd a kisebb, regionális bankok, illetve a valutaunión kívül eső országok (Nagy-Britannia vagy a kelet-európai tagállamok) pénzintézetei is?

„Minden ember, aki részese az eurónak, önkéntesen akarta ezt a valutát, mi pedig fenn akarjuk tartani. Pénzügyi integrációt és mélyebb integrációt szeretnénk a bankok között, erről beszéltünk” – nyilatkozta Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök a tanácskozás végén. A déli államok álláspontjának támogatását Angela Merkel vereségeként értékelték. Ugyanakkor – mutatott rá az European Voice újságírója – a német kancellárnak mégiscsak sikerült az uniót az általa kívánt irányba fordítani az ECB-t érintő reformokkal. Lépésről-lépésre, de Berlin eléri, amit szeretne: az eurózóna politikai integrációját, de ez nem egy éjszaka alatt fog megtörténni – fogalmazott Ian Wishart.

Az intézkedések bejelentésével Európa-szerte a nagyobb piacok jóval magasabb értéken zártak és érezhetően megnőtt a befektetői bizalom is. Kérdés, hogy a hangzatos bejelentések meddig képesek lehűteni a piacokat és néhány hét távlatából visszatekintve valóban a kilábalás felé vezető út első lépését láthattuk-e.