Monti feladta a leckét az eurózónának

A gazdasági és pénzügyi unió továbbfejlesztéséről szóló jelentés és a növekedési csomag megvitatása mellett az olasz és spanyol kötvénypiac stabilizálása is a csütörtökön kezdődött uniós csúcs fókuszpontjába került. A fő fejtörést az okozza, hogy Róma feltételek felvállalása nélkül szeretne azonnali megoldást finanszírozási problémáira, amit a szabályok és egyes uniós partnerek nem engednek.

Még javában zajlott csütörtök este Kijevben a német-olasz összecsapás a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe jutásért, amikor Brüsszelben egy másik német-olasz „mérkőzésre” is sor került. A nézeteltérés előidézője Mario Monti olasz miniszterelnök szívós próbálkozása volt a piacok nyomása alá került olasz kötvénypiac stabilizálására, amire az uniós csúcs nyújtott alkalmat.

Róma Madrid támogatásával olyan engedményeket szeretett volna kicsikarni valutaövezeti partnereitől, elsősorban Németországtól, amelyek révén rövid távon csökkenthetné tartósan magassá vált hitelfelvételi költségeit. A bökkenő csak az, hogy az olaszok által preferált megoldások többsége, ha nem mindegyike, ilyen vagy olyan okból az előzőleg lefektetett szabályokba ütközhet, ráadásul éppen akkor, amikor a német parlament pénteken délután a leendő állandó valutaövezeti mentőalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (és a még márciusban aláírt költségvetési paktum) ratifikálására készült.

Jól értesült források szerint az olaszok a csütörtök délután kezdődött csúcson és még péntek hajnalban is három irányban tapogatóztak. Az első az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) elsődleges piacokon való állampapír-vásárlásának lehetősége akkor, ha a német és az olasz kötvények közötti hozamfelár átlép egy bizonyos szintet. Erre az ESM szabályai lehetőséget is adnak, ám ezt bizonyos feltételekhez kötik, aminek szükségszerű velejárója lehet a hitelező intézmények és a római kormány között kitárgyalt valamilyen program. Monti ugyanakkor az olasz strukturális reformok ígéretes előrehaladására hivatkozva legszívesebben eltekintene mindenféle kondicionalitástól és feltétel nélkül támaszkodna az ESM-re.

A német és a holland kormány szerint erre a szabályok nem adnak lehetőséget, így ők arra biztatják Rómát, hogy vegye igénybe a meglévő eszközöket. Az olasz kérés teljesítését diplomaták szerint politikailag az is szinte kizárja, hogy a német Bundestag éppen pénteken ratifikálja az ESM-et és nagyon rosszul venné ki magát, ha közben az olaszoknak kibúvót adnának a szabályok alól, legalábbis német oldalon hajlamosak így látni a dolgot.

Ennél kisebb hordereje lenne annak, mégis segítséget jelentene, ha az ESM-től „megvonnák” szenior hitelezői státuszát, ahogy az az előd, az EFSF esetében is fennáll, és ezzel is ösztönöznék a magánbefektetőket arra, hogy olasz államkötvényeket vásároljanak. Értesülések szerint azonban Berlin és néhány más főváros ennek sem a híve.

A harmadik megoldás az lehetne, ha az ESM banki jogosítványokat kapna és így más valutaövezeti bankokhoz hasonlóan az Európai Központi Banktól vehetne fel olcsó, 1 százalékos kamatozású likviditási hitelt, amiből aztán államkötvényeket vásárolhat. Ezt az opciót Párizs is támogatja, mások azonban elutasítják.

Megállapodás hiányában Mario Monti egyelőre megakadályozta azt, hogy az uniós vezetők hivatalosan is elfogadják az új, átfogó növekedési paktumot, aminek részleteiről már egyetértés alakult ki (erről lásd külön anyagunkat).

Napközben a finn kormányfő is előrukkolt egy javaslattal, aminek értelmében az euróövezet mentőalapjai (ESM/EFSF) garanciát vállalna a bajban lévő országok állampapírjainak megvásárlására, ha különben nem jönnének a vevők. A garanciához vagyontárgyak nyújtanák a fedezetet. Egyelőre látszólag ez az elképzelés sem aratott osztatlan sikert.

A vita csütörtökről péntekre virradóra is folytatódott, miközben a tíz eurózónán kívüli tagállam vezetői éjjel 1 óra körül nyugovóra vonultak. A valutaövezet 17 tagja pedig tovább folytatta a vitát.